Az amerikai haditengerészet szerint Kína még idén megszállja Tajvant. Ukrajnai világvége
–
Vukics Ferenc írása
„Amerikanszki alkatrész, orosz alkatrész egykutya! Mindegyik Made in Tajvan!” – idézet az Armageddon c. filmből
A háború első percétől fogva figyelem azt az erőlködést, ahogy a Nyugat folyamatosan azzal nyugtatja magát, hogy van elegendő befolyása Kínára. A kínai állami médiát rendszeresen olvasó külsős figyelőként megdöbbenve vettem észre, hogy a fősodor arra is hajlandó volt vágyvezérelt álmainak fenntartása érdekében, hogy azt hazudja az olvasóinak, hogy az ázsiai nagyhatalom elítéli az orosz támadást.
Teljesen érthetetlen módon az USA még mindig azt gondolja, hogy egyszerre képes Oroszországot és Kínát gyengíteni.
Az a nyugati vélemény, miszerint „Oroszországot katonailag, Kínát pedig gazdaságilag kell legyőzni”, nem tűnik túl okos stratégiai húzásnak. Egyre inkább úgy tűnik, hogy Oroszország nem maradt egyedül a háborújával, és a „nagy sárkány” elég dörzsölt ahhoz, hogy megtalálja a legkevésbé kockázatos módját annak, hogy politikailag és katonailag segítse és lekötelezze az orosz vezetést.
Kínáé jelenleg a világ második legnagyobb gazdasága, bár a vásárlóerőt is figyelembe véve – az IMF, a Világbank és a CIA adatai szerint is – valójában a legnagyobb. Az egy főre jutó jövedelem tekintetében az USA még mindig jóval előrébb jár, bár Kína már a fejlett országok közé tartozik, miután a gazdasági nyitás után 800 millió állampolgára emelkedett ki a szegénységből. Washingtont persze egyre jobban aggasztja Kína gyorsabb gazdasági növekedése, valamint az a tény, hogy az USA sokkal többet vásárol riválisától, mint fordítva. Ez okozta az amerikai hazai gyártás nagymértékű visszaesését, amely egyebek között megágyazott Donald Trump 2016-os választási győzelmének.
A rivalizálás kiterjedt más területekre is, ami a szerzők szerint elsősorban abból fakad, hogy Kína egyértelműen vezető szerepre törekszik a világ színpadán.
Mindkét nemzet atomhatalom, bár Kína csak 350 nukleáris robbanófejjel rendelkezik, míg Amerika 5500-zal. Kínának nagyobb haditengerészete van, 360 hadihajóval, szemben az USA 297 hadihajójával, bár a kínaiak többnyire kisebbek, ráadásul csupán három repülőgép-hordozójuk van, szemben az amerikaiak tizenegy anyahajójával. A két ország között eközben már az űrverseny is beindult, mindkettőjük célja, hogy űrhajósokat juttassanak a Holdra és létrehozzák az első holdbázist. Mindennek folyományaként
Noha Joe Biden két hónappal ezelőtt kijelentette, hogy nem aggódik különösebben a Tajvan térségében zajló kínai hadgyakorlatok miatt, az Asia Times hírportál hosszú elemzésében azt fejtegeti: a látványos katonai erődemonstráció, illetve a sziget blokádja már élesben megy,
Peking az „egy Kína” elvének szellemében, a sziget „kiéheztetésével” voltaképpen már megkezdte Tajvannak a nagyhatalommal való újraegyesítését.
Michael Gilday admirális, a haditengerészeti műveletek főnöke szerint
az amerikai haditengerészet "egy akár már a mai napon is kirobbanó háborúra" készül Oroszországgal és Kínával szemben.
A magas rangú haditengerészeti tisztviselő szerdán azt mondta, hogy az USA-nak fel kell készülnie arra, hogy
Kína már idén megszállhatja Tajvant.
"Tehát amikor a 2027-es ablakról beszélünk, az én fejemben az egy 2022-es vagy potenciálisan egy 2023-as ablaknak kell lennie. Nem tudom kizárni" – mondta. A "2027-es ablak" Phil Davidson nyugalmazott admirális, az Egyesült Államok Indo-csendes-óceáni Parancsnokságának korábbi vezetője állítására utal, aki tavaly azt mondta, hogy szerinte Kína hat éven belül betörhet. Gilday elmondta, hogy értékelését Hszi Csin-ping kínai elnök e héten tett megjegyzéseire alapozta, bár a kínai vezető csak azt ismételte meg, hogy Tajvannal "békés újraegyesítésre" törekszik, de nem zárja ki az erő alkalmazását. "Nemcsak az számít, hogy Xi elnök mit mond, hanem az is, hogy a kínaiak hogyan viselkednek és mit tesznek" – mondta Gilday. "Az elmúlt 20 évben azt láttuk, hogy minden ígéretüket hamarabb teljesítették, mint ahogy azt mondták, hogy teljesítik".
Miközben az amerikai tisztviselők folyamatosan arra figyelmeztetnek, hogy Kína Tajvan lerohanását tervezi, Pekingnek nem sok érdeke fűződik ehhez, mivel ez a hadtörténelem legnagyobb kétéltű invázióját igényelné. Ha Kína úgy dönt, hogy katonai lépéseket tesz Tajvan ellen, akkor valószínűleg kezdetben a blokádot választaná, amelyet a sziget körül végrehajtott, eddig példátlan gyakorlatokon szimulált válaszul arra, hogy Nancy Pelosi (D-CA) képviselőházi elnök Tajpejbe látogatott.
Az USA most azon dolgozik, hogy hatalmas mennyiségű fegyvert küldjön Tajvanra. Bár ez az elrettentés nevében történik, Kína tettei és retorikája egyértelművé teszi, hogy a Tajvannak nyújtott további amerikai támogatás valószínűbbé teszi a kínai katonai fellépést.
A hét elején tartott beszédében Xi határozottan figyelmeztetett a külső erők "beavatkozására", és más kínai tisztviselők kifejezetten figyelmeztettek arra, hogy a Tajvan "függetlenségi erőinek" nyújtott amerikai támogatás háborúhoz vezethet.
Időközben az is kiderült, hogy az amerikaiak és a kínaiak már Ukrajna egén is összemérik a képességeiket.
Az amerikai hírszerzés szerint az Ukrajnában alkalmazott iráni drónok jelentős kínai segítséggel készültek, sőt bizonyos tekintetben, gyakorlatilag kínai modelleknek is tekinthetők. Az Ukrajnában tömegesen használt „kamikaze drón”, azaz a Sahed-136 is az utóbbi években jelent meg nagyobb számban például a szaúdi légtérben, és ha igazak azok a hírek, hogy Oroszország 2400 darabot vásárolt belőle, akkor ilyen volumenű gyártása sem képzelhető el csupán innen-onnan becsempészett alkatrészekből. Tom Cooper, az iráni légierő szakértője szerint valahogy úgy, hogy
az irániak már jóval korábban átadták összes meglévő fejlesztésüket valamint a megszerzett amerikai és izraeli drónok adatait Kínának.
A fejlesztést ezután már kínai állami, vagy állami irányítás alatt álló vállalatok végezték el, majd nemcsak leszállították a továbbfejlesztett dróntípusok tervrajzait, de az iráni gyártókapacitások felállításában is segítettek.
A beépített alkatrészek nagyon jelentős hányada is Kínában készül, Iránban elsősorban csak összerakják ezeket. (Tom Cooper szerint ez annyira igaz, hogy még a „Készült az Iráni Iszlám Köztársaságban” feliratú táblácskákat is Kínában gyártják le, majd szállítják Iránba.)
A Biblia utolsó része, a Jelenések könyve Armageddont egy nagy csata helyszíneként említi meg, ahol az Antikrisztus egész földről összegyűjtött hadserege összecsap az égből a földre leszálló Krisztus természetfölötti seregével. A jelenlegi eszkalációs folyamatnak nemcsak egy nukleáris katasztrófa lehet a vége.
Ukrajna egyre inkább a „nemzetközi brigádok” harcának színterévé válik, és egy sajátos „Armageddonná” válhat.
Az ukránok mellett nyugati zsoldosok, dzsihadisták, fehér fajvédők harcolnak, míg az irániak és a szíriaiak az oroszokat segítik.
A hadszíntéren a legutóbbi összesítések szerint legalább negyven nemzet fiai harcolnak egymás ellen. Lassan a világ minden keserve összegyűlik keleti szomszédunk búzamezőin.
Egyes népcsoportok (pl. a kaukázusiak) törzsi leszámolásaik színterévé teszik Ukrajnát. Mindez csak tovább fogja növelni a helyiek szenvedéseit. Kína rejtett támogatása azt jelenti majd, hogy tibetiek, ujgurok és tajvaniak szintén itt akarnak majd bosszút állni a sérelmeiken.
Az őket használó „cinikus nyugati politikát” egy percig sem érdekli Ukrajna, vagy más népek sorsa: csak Oroszország és Kína meggyengítése a fontos a számukra.
Henry Kissinger amerikai külügyminiszter alatt, a hetvenes években, az amerikai külpolitikai stratégia esszenciája az a diplomáciai háromszögelés volt, melynek a főszabálya szerint Kína és a Szovjetunió egymásra találását kell megakadályozni. Ez a szempont jelenleg nem érvényesül: az „autokrata rezsimek” ellen Washingtonban kezdeményezett nemzetközi együttműködés közelebb tolta egymáshoz Moszkvát és Pekinget. Ezen Ukrajna orosz megtámadása sem sokat változtatott.
Kína valószínűleg nem is nyerhetett volna túl sokat azzal, ha alkalmazkodik a Nyugat Putyin-ellenes koalíciójához, míg a mostani helyzettel sok mindent kapott: olcsóbb olajat, a csendes-óceáni térség helyett részben máshová fókuszáló Washingtont, és fontos tapasztalatokat, amiket egyszer akár Tajvan ellen is felhasználhat.
Kína, mint rendesen, most is hosszabb távon gondolkodik.
Amikor pedig a Nyugat vagy az oroszok irracionális cselekedetein bosszankodunk, ne felejtsük el a kínai mondás üzenetét, miszerint „amikor egy birodalom tönkremegy, először mindig a bölcsek vándorolnak el belőle”.
