A beoltatlanok viselkedése igazolódni fog – Jomo Thomas egyenes beszéde
Maleczki József (Szilaj Csikó) fordítása és megjegyzése
Kapcsolódó cikkünk: A beoltatlanok döntése igazolódik – Mit tanultunk a beoltatlanok iránti gyűlöletből? (Susan Dunham)
Cikk elküldője: Schiller Mária
Huszonhét hónappal az Egészségügyi Világszervezet ama bejelentés óta, hogy a világot „halálos“ Covid-járvány sújtja, megoszlanak az arról szóló nézetek és vélemények, hogy kinek volt igaza vagy ki tévedett, feláldozták-e vajon a tudományt az emberek elméjének megfertőzésére és akaratának eltérítésére, és ha igen, vajon más indítékokból tették-e ezt, mint a világ népessége egészségének és biztonságának megőrzése.
Részletesen idéztünk egy beoltott ausztrál újságírónő, Susan Dunham cikkéből, véleményét érdemes megfontolni.
„Ha a Covid csatamező lenne, még most is meleg lenne a be nem oltott emberek holttestétől. Szerencsére az oltási kötelezettség lanyhul, és a hadviselő felek visszabotladoznak az új, normális kerékvágásba. Az oltatlanok az elmúlt két év hősei, mivel lehetővé tették mindnyájunknak, hogy legyen egy kontrollcsoport a nagy kísérletben, és rávilágítsanak a Covid-vakcinák hibáira.
Az oltatlanok sok harci sebet és sérülést hordoznak, mivel megpróbáltuk őket mentálisan megtörni, de senki sem akar beszélni arról, hogy mit tettünk velük, és mire kényszerültek azért, hogy a »Tudomány« lelepleződjék.
Tudtuk, hogy a teljesen beoltottak immunitásának gyengülése ugyanolyan kockázati tényező, mint másoké a társadalmon belül, mint a beoltatlan kisebbségé; mégis különleges üldöztetésre kárhoztattuk, jelöltük őket. Azt mondtuk, hogy nem »viselkedtek helyesen a közjó érdekében« azzal, hogy nem engedték át az államnak testüket és egészségügyi önrendelkezésüket. Az úgynevezett egészségügyi szakértők és politikai vezetők közül sokan elismerték, hogy a céljuk az oltatlanok életének szinte lehetetlenné tétele volt, ezt a törekvést a kollektív csőcselék megsokszorozta, és a harcot a munkahelyekre, baráti társaságokba és családi összejövetelekre is elvitték. Ma kikezdhetetlen igazság, hogy mindebből semmi sem volt indokolt, minthogy gyorsan átsiklottunk az igazságosságtól az abszolút kegyetlenségre.
Hibáztathatjuk vezetőinket és egészségügyi szakértőinket ezért a nyomulásért, de a társadalmon belül minden egyes embert felelősségre kell vonni azért, hogy belelépett ebbe a jól megtervezett csapdába. Noha nagyon jól tudtuk, hogy az elvi ellenállás megfizethetetlen, ha arról van szó, hogy mi kerül a testünkbe, mégis hagytuk magunkat becsapni, hogy elhiggyük, hogy az oltatlanok hibája lesz, ha újból elrendelik a – hatástalan – lezárást, nem pedig a hatástalan vakcinák mérgező politikájának hibája.
Élveztük, hogy hibáztathatunk valakit és máglyára vethetjük, bűnbakká tehetjük a beoltatlanokat, mert a hatalomtól elvakult politikai vezetők által kitervelt, hónapokig tartó elzárások után ez jólesett nekünk.
Azt hittük, hogy a mi oldalunkon áll a logika, a szeretet és az igazság, ezért könnyű volt a beoltatlanok halálát kívánni. Akik közülünk gúnyolták és nevetségessé tették az engedetleneket, ezt azért tették, mert zavarba ejtette őket bátorságuk és elvszerűségük, és nem gondolták, hogy a beoltatlanok megússzák ezt szárazon, és a kitartókat bokszzsákká változtattuk.
Faucit, Rachelle Walenskyt, Bident, Gonsalves karibi ajatollahot, Gaston Browne-t, Keith Rowley-t és a többi prominens szerepet betöltő személyt felelősségre kell vonni a be nem oltottak nyilvános becsmérléséért és a közösségi média tömegei dühének szításáért. A csőcselék, a »maszknácik« és a vakcinahívők kínos helyzetbe kerültek azzal, hogy »fogadtak« az oltatlanok ellen, mert az oltásra való kényszerítésnek csak annyi hatalma volt, amennyit mi adtunk neki.
Az engedetlenség vetett véget a nagy gyógyszercégek, Bill Gates és számos szervezete, valamint a Világgazdasági Fórum uralmának... Hála azoknak az embereknek, akiket megpróbáltunk zavarba hozni, nevetségessé tenni, kigúnyolni, akikre csapást akartunk mérni. Mindnyájunknak meg kellene próbálnunk magunkban némi, a be nem oltottak iránt való hálát találni, mert miközben bevettük azzal a csalit, hogy gyűlöltük őket, ők kitartásukkal és bátorságukkal időt szereztek nekünk arra, hogy beláthassuk tévedésünket.”
Tehát, ha bármikor visszatérnek a Covid vagy bármely más betegség, vagy vírus miatt elrendelt kényszerítő intézkedések, remélhetőleg többen lesznek közülünk ébren, és az önkényuralom erősödését fogják ebben látni – egy olyan uralomét, mely nem a jólétünkkel törődik, hanem a maga hatalmával és a társadalom feletti uralommal.
Az oltatlanok elleni háború vereséggel végződött, és ezért legyünk mindnyájan nagyon hálásak.
Susan Dunham azok szemszögéből vizsgálta a helyzetet, akik bedőltek annak a hipnotikus parancsnak, hogy vessenek meg mindenkit – barátokat és családtagokat is beleértve –, aki nem volt hajlandó elfogadni a Covid-szurikról szóló hivatalos, manipulatív értékelést.
Figyelemre méltó, hogy még most is, amikor már mindent tudunk az oltásokról, folytatódik a háború a be nem oltottak ellen, és bár az együttérzés lassan visszatér, az alapvető tudnivalók hiánya még most is hatalmas.
Nemrégiben Michael Hiltzik, a Los Angeles Times rovatvezetője ezt nyilatkozta a CNN-nek:
„Sokan közülük vakmerő, veszélyes álláspontokat támogattak, és ártatlan embereket vittek magukkal. Mindegyike ezeknek a haláleseteknek tanulságos pillanat; sajnos, nem tanultuk meg a leckét... Hogyan kellene reagálnunk az oltatlanok halálára? A civilizált gondolkodás egyik jellemzője, hogy minden élet becses. Akik azonban szándékosan semmibe veszik az orvosi tanácsokat, és visszautasítják a vírus okozta súlyos megbetegedések kockázatának csökkentéséről ismert vakcinát, beleértve a másokra jelentett kockázatot is, és kórházban vagy sírban végzik, azokra úgy lehet tekinteni, mint akik megkapták, amit megérdemeltek.“
Hiltzik még nem tapasztalta meg a Dunham által átélt megvilágosodás pillanatát. Ehelyett ragaszkodik ahhoz, hogy „az oltásellenesek kigúnyolása borzasztó, de szükséges”.
Néhányan, hasonlóan Dunhamhoz, felismerték gondolkodásukban a tévedést, és változtatásért kiáltanak.
Másoknak, mint Hiltziknek, a félelempornó itatta át az agyát. Nem tudják összerakni részleteiből a teljes képet, és nem látják, hogy soha nem védhet meg másokat egy olyan vakcina, amely nem akadályozza meg a fertőzést vagy a betegség terjedését.
Ezért aki megkapja az oltást, nincsen előnyben azzal szemben, aki nem kapja meg. Mindketten ugyanolyan veszélyt jelentenek másokra nézve. És ha mindkettő ugyanolyan veszélyt jelent, akkor miért az egyiket veszi célba a sértés, miért nem a másikat?
Ez még az irracionalitáson is túl van, de ilyen a hipnotikus varázslat alatt levők elméje. A legrosszabb módon váltak fogyatékossá, képtelenek felismerni a valóságot.
Vajon elég sok ember fogja-e megtanulni az alázat leckéjét, amelyre Dunham rávilágított? Vajon felismerték-e elég sokan, hogy tévútra léptek, vagy ismét beleesnek ugyanabba a kelepcébe? Csak az idő fogja ezt eldönteni.
De ne feledd: először a beoltatlanokért jöttek.[1]
Lehet, hogy te leszel a következő.
A fordító néhány megjegyzése:
Ma már biztosan tudjuk, hogy a beoltottak nemhogy nincsenek előnyben a beoltatlanokkal szemben, hanem sokkal hátrányosabb helyzetben vannak. Minél többször oltják be őket, annál védtelenebbé válnak – egyéb súlyos, halálos betegségekkel szemben. Ráadásul sokkal nagyobb veszélyt jelentenek másokra nézve, mint a beoltatlanok, mert a vírusnak olyan mutánsai keletkezhetnek bennük (az ún. menekülő mutáció eredményeképp), amelyek megkerülhetik bárki immunrendszerét, akár be van oltva, akár nem. Ezeket a tényeket az orvostudomány hatalmas tudású, nemzetközi tekintélyű tudósai állapították meg. Érthetetlen, hogy még ma is akadnak hazánkban is a „kovid-elleni védőoltásokat” fennen hirdető szakemberek és ezeket beadó orvosok. Illetve érthetetlen lenne, ha nem tudnánk, hogy „van az a pénz”…
[1] Utalás Martin Niemöller német evangélikus lelkész híres soraira, amelyek jól rávilágítanak a fasizmusnak a társadalmat feldaraboló, a társadalmi összetartást kiirtó módszerére és az ennek behódoló kispolgári magatartás csapdájára. „Először a kommunistákat vitték el a nácik, de én nem szólaltam fel értük, hiszen én nem vagyok kommunista. Amikor a szakszervezeti tagokért jöttek, nem tiltakoztam, hiszen nem vagyok szakszervezeti tag. Amikor a szocialistákat zárták be, csendben maradtam, hiszen nem vagyok szocialista. Amikor a zsidókat zárták be, csendben maradtam, hiszen nem vagyok zsidó. Amikor aztán értem jöttek, akkorra már nem maradt senki, aki tiltakozhatott volna.”
