A beoltatlanok döntése igazolódik – Mit tanultunk a beoltatlanok iránti gyűlöletből? (Susan Dunham)

Maleczki József (Szilaj Csikó) fordítása

Eredeti írás: What We Learned From Hating the Unvaccinated, By Susan Dunham

Posted By The White Rose UK On, 03/08/2022

Cikk elküldője: Schiller Mária

Az oltatlanok elleni háború következtében Kanadában a csatatér még most is meleg. Az oltásra való kötelezéssel felhagytak, és mindkét oldal visszabotladozik olyasvalamibe, ami a régi normalitásnak tűnik – ámde új és jelen idejű sérelem érte azokat az embereket, akiket megpróbáltunk megtörni. És erről senki sem akar beszélni.

Alig néhány héttel ezelőtt még saját vezetőink bevallott célja volt, hogy ellehetetlenítsék a beoltatlan emberek életét.

És mint egy megbízott közösség erőszakosan megsokszoroztuk ezt a fájdalmat, és bevittük a harcot a családjainkba, barátságainkba és munkahelyeinkre.

Ma pedig szembesülünk azzal a keserű igazsággal, hogy mindez nem volt jogos – és ekképpen egy értékes tanulságot fedezünk fel. Gyorsan átsiklottunk az igazságosságról a kegyetlenségre, és bármennyire hibáztatjuk is vezetőinket azért, hogy ebbe az irányba taszítottak bennünket, felelősek vagyunk azért, hogy jobb belátásunk ellenére is beleléptünk ebbe a csapdába.

Tudtuk, hogy az immunitás [oltás okozta] csökkenése miatt a teljesen beoltottak jelentős része [azaz ezek immunitása] egy szintre került a be nem oltottak egyre csökkenő kisebbségével [értsd: e kisebbség immunitásával], mégis különleges üldöztetésre kárhoztatjuk az oltatlanokat. Azt mondtuk, hogy nem „cselekedtek helyesen” azzal, hogy nem engedték át a testüket az állami gondoskodásnak, pedig tudtuk, hogy felbecsülhetetlen az ilyesmivel szembeni elvszerű ellenállás bármilyen körülmények között.

És lojálisan viselkedve hagytuk magunkkal elhitetni, hogy az újabb eredménytelen lezárás az ő hibájuk lenne, nem pedig a mérgező politikáé.

És hogy oly mértékig megszorongattuk az oltatlanokat, amennyire ezt megtettük, az a tudomány, az állampolgári ismeretek és a politika szándékos figyelmen kívül hagyása miatt történt. Kitaláltuk a jó állampolgár új meghatározását, és – magunk nem lévén azok – örömünket leltük abban, hogy bűnbakot csináljunk azokból, akik nem feleltek meg ezeknek a meghatározásoknak. A hónapokig tartó fondorlatos lezárások után valósággal jó érzés volt, hogy lehetett valakit hibáztatni és meg lehetett bélyegezni ezekért.

Tehát nem állhatunk itt emelt fővel, mintha azt hinnénk, hogy a logika, a szeretet vagy az igazság a mi oldalunkon áll, holott gonoszul halált kívántunk a be nem oltottaknak.

A legjobb lenne tudatosítani magunkban, hogy veszettül embertelenek vagyunk, amiért oly sokakat félredobtunk. A legtöbben azért állítottuk pellengérre az engedetleneket, mert úgy tűnt, hogy ez biztos győzelem, mintha az oltatlanok ezt soha nem élhetnék túl épségben. Valóban, a beígért új normális helyzet verhetetlennek tűnt, ezért mellé álltunk, és bokszzsákot csináltunk az ellenszegülőkből.

De sokan közülünk, akik mostanra megtanultuk, hogy az oltásra való kényszerítésnek csak addig terjedt a hatalma, ameddig mi engedtük kiterjedni, kínos helyzetbe hoztuk magunkat az ellenszegülők ellen való fogadással.

Nem a szótlan engedelmességgel sikerült elkerülnünk a gyógyszeripari vállalatok végtelen uralmát és az orvosi ellenőrzőpontokat minden bejáratnál. Ez azoknak az embereknek köszönhető, akiket megpróbáltunk letaglózni.

Így azoknak mondom, akik nem tartoznak azon reménytelen kevesek közé, akik az oltási kötelezettség visszaállításáért imádkoznak: talán lelhetünk magunkban az oltatlanok iránt némi hálát.