VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

A győzelem napja? Ki nyerte meg a II. világháborút, és ki nyeri meg a jövőt?




Amikor Teller Edét (más források szerint Einsteint) megkérdezték arról, hogy milyen fegyverekkel fogják megvívni a harmadik világháborút, azt felelte: Nem tudom, de a negyediket biztosan kőbaltával (botokkal és kövekkel).

Utalás volt ez arra, hogy az emberiség – mérhetetlen kapzsiságában – előbb-utóbb visszataszítja magát a kőkorszakba.

Ma már nem állunk olyan nagyon távol ettől az állapottól.

A II. világháború során Sztálin két nagy hibát követett el. Az egyik az volt, hogy a Vörös Hadseregnek megmutatta Európát, a második pedig az, hogy Európának megmutatta a Vörös Hadsereget. Ami Európában a háború után történt, abban nagy szerepe van ennek a két hibának. Most nézzük meg, hogy a mai Európa – amely abban a hitben van, hogy megnyerte a háborút – hogyan néz ki napjainkban?

1945. május 8-án a nyugati szövetséges csapatok főparancsnoksága által megbízott küldöttség előtt a Wehrmacht főparancsnoka, Alfred Jodl tábornok letette a fegyvert. De sohasem tette meg ezt Karl Dönitz admirális, aki – Hitler öngyilkossága után – a kijelölt politikai vezetője volt a Harmadik Birodalomnak. Ebből következően Németország mint entitás hivatalosan feltétel nélküli fegyverszünetet kért, de jogilag a mai napig nem kötöttek vele békét. Ezzel az európai hadszíntéren befejeződött a második világháború.

Ezt a háborút – miként a korábbiakat is – a világot már akkor is irányító bankár oligarchia szervezte meg, az általa finanszírozott haderők hajtották végre, és amikor úgy látták, hogy elérték a céljaikat (a feltétel nélküli német kapitulációt), akkor kiadták a parancsot az európai háború befejezésére – és a nürnbergi perre. De az Atlanti Charta ígéreteit nem tartották be, a roosevelti nagy szabadság is csak ígéret maradt, és Nürnbergben nem a nemzetközi jogot, hanem a „vea victis” jogát alkalmazták.

A távol-keleti fronton a háború egészen 1945. szeptember 2-ig tartott. Ott még augusztus 6-án az Enola Gay nevű amerikai bombázó ledobta a két atombombát Japánra. Ennek az volt a célja, hogy a Szovjetunió felé az USA meg tudja mutatni, hogy van atombombája, másrészt a bombák hatását életszerű körülmények között tudták vizsgálni.

A „győztes országok” közvéleményében eluralkodott egyfajta eufória, részben azért, mert „megnyerték” a háborút, és végre újra béke van.

De joggal merül fel a kérdés, hogy azok a katonák, akik abban a hitben áldozták fel életüket, mert Európát föl kell szabadítani, ott demokráciát teremteni, mit szólnának ahhoz, ami ma Európában történik? Az eltelt 76 év alatt nem múlt el úgy egyetlen nap sem, hogy az önmagukat győztesnek nyilvánított államok hadseregei a világ valamely