A „presbiterek”* utolsó napjai közelednek? (Paul Craig Roberts jegyzete)

Eredeti cikk:

Are the 'Presstitutes' Final Days at Hand?, November 1, 2024, Paul Craig Roberts

Schiller Mária küldeménye

Egy nemrégiben készült interjúban megkérdezték tőlem, hogy ki nyerné az amerikai elnökválasztást. Az Egyesült Államokban a „győzelem” definíciója könnyen lehet egy demokrata lopás. Az alatt a sok évtized alatt, amikor a korábbi időkben a demokraták képviselték a munkásosztályt, a demokraták politikai irányítást szereztek azokban a városokban, ahol a munkásosztály lakott. Ez azt jelenti, hogy a demokraták irányítják a választási eljárásokat, és azt, hogy milyen szavazatokat adnak le és számolnak meg. Azt válaszoltam, hogy

a szavazatcsalási mechanizmusokat, amelyeket a demokraták 2020-ban és 2022-ben használtak a billenő államokban, most legalizálták, így a demokraták számára legális, hogy ellopják a 2024-es választásokat. Ráadásul egyes államok törvényen kívül helyezték, hogy a szavazáshoz személyi igazolványt kell kérni, és a demokrata szövetségi bírák megpróbálták rákényszeríteni Virginiát és más államokat, hogy a nem állampolgárokat is felvegyék a szavazólistákra.

Ezen a honlapon már számos, jelenleg működő legalizált lopási mechanizmusról beszámoltam. Az interjúban megjegyeztem, hogy a lopás sikeréhez szoros választásnak kell lennie, és hogy a több demokrata, mint republikánus megkérdezésével manipulált közvélemény-kutatások szoros választást mutattak. Más szóval,

a manipulált közvélemény-kutatások előkészítik a terepet a lopáshoz.

De mi van akkor, ha a választás nem szoros? Sőt, hogyan is lehetne az? Ismerjük el azt a három elemet, amely súlyosan a Biden-Harris-féle demokrata rendszer ellen szól.

Először is a gazdaság, amely mindig is az amerikaiak fő választási témája volt. A Biden-féle zárlatok a kínálat blokkolásával inflációt okoztak nekünk. Az infláció leküzdésére magas kamatlábakat kaptunk. A magas infláció és a magas kamatlábak hatása az amerikaiakra drámaian negatív. Miért szavaznának az amerikaiak még több ilyenre?

Másodszor,

a Biden-Harris rezsim teljesen világossá tette, hogy nyitva kívánja tartani Amerika határait, amíg a bevándorlók milliói Bábel tornyává nem változtatják Amerikát, ahol nincs nemzeti egység.

Az amerikai polgárok biztonsága egyre szűkül. Miért szavaznának az amerikaiak az ő megfosztásukra?

Harmadszor, a háborúk. Az Egyesült Államok a 21. század egészében háborút visel, mindenféle nemzeti cél nélkül.

Az amerikaiak nem ellenzik a háborúkat, amíg megnyerik őket, de amikor veszítenek ‒ mint Vietnamban, Afganisztánban, Ukrajnában ‒, akkor a háborúk ellen fordulnak. A Biden-Harris rezsim egy vesztes háborút adott az amerikaiaknak Ukrajnában.

Miért szavaznának az amerikaiak egy olyan rezsimre, amely újabb háborús vereséget okozott büszkeségüknek?

Tekintettel ezekre a Kamalával szemben elkövetett hibákra, mik a Biden-Harris-rezsim eredményei? A hétköznapi amerikaiak számára nincsenek.

A teljesítmények csak a Woke baloldali ideológusok számára vannak: a szólásszabadság korlátozása, a jog fegyverként való felhasználása Trump és támogatói ellen, a szexuális perverzitás normalizálása, a kisgyermekek szexualizálása, az érdemek felváltása a sokszínűséggel, egyenlőséggel és befogadással ‒ vagyis a 14. kiegészítést és az 1964-es polgárjogi törvényt sértő alkotmányellenes kiváltságokkal ‒ faji, nemi és szexuális preferenciák alapján.

A Biden-Harris rezsim puccsot kísérelt meg.

A Biden-Harris-rezsim mindent megtett azért, hogy megdöntse Amerikát, és egy Szodoma és Gomorra bábeli tornyot állítson fel. A novemberi választásokon kiderül, mennyire volt sikeres a puccsuk.

A puccsnak nagyobb esélye lenne egy másik jelölttel, mint Kamalával, akinek a kampánya abból állt, hogy nevetgélve adta értelmetlen válaszait és gúnyolódott Trumpon, fasisztának nevezve őt.

Az olyan demokrata újságok, mint a The Washington Post, a Los Angeles Times és a USA Today elutasították Kamala támogatását.

A New York Times megkérdezte: „Hol van a Trump legyőzésének heves sürgőssége?”

Október 28-án Jeff Bezos a tulajdonában lévő The Washington Postban azt írta, hogy a nyomtatott és televíziós média elfogadottsága a kongresszusé alá süllyedt. „A mi szakmánkban bíznak most a legkevésbé”.

Bezos felismerte, hogy a liberális média hazugsággépezete elvesztette hitelességét. A valóság veretlen bajnok.” 

Bezos szerint a hitelesség visszaszerzéséhez a médiának vissza kell térnie a pontossághoz, és fel kell hagynia azzal, hogy az igazságot feláldozza az ideológiai célok előmozdítása érdekében.

„A Washington Post és a New York Times díjakat nyer, de egyre inkább csak egy bizonyos elithez szólunk. Egyre inkább magunkhoz beszélünk”.

A probléma, amellyel Bezos és a nyomtatott és televíziós média szembesül, az, hogy

az újságíróiskolák csak ideológiai aktivistákat termelnek ki, akiket a magyarázatok irányítása motivál a Woke napirendek előmozdítása érdekében, nem pedig a tények közlése.

Ennek igazságát láthatjuk abban, hogy az a maroknyi igazi újságíró, aki még van Amerikának ‒ Tucker Carlson, Megyn Kelly, Glenn Greenwald, Matt Taibbi, Joe Rogen ‒ mindannyian kilakoltattak a nyomtatott és televíziós médiából, és független internetes oldalakat működtetnek. Hol talál Bezos egy becsületes szerkesztőt? Hol talál egy becsületes szerkesztő becsületes riportert? Ha mégis, miért fogják a hirdetők támogatni azt a médiát, amely nem a hirdetők érdekeit szolgálja? Amerikát annyira megvásárolta a különleges érdekeket szolgáló pénz, hogy nehéz elképzelni az őszinte tudósítás újbóli megjelenését.

Bezos joggal aggódik amiatt, hogy manapság az olyan egyszemélyes weboldalak, mint ez és az egyszemélyes podcastok hitelesebbek, mint a The Washington Post. Szerintem Bezos aggodalma és a demokrata újságok elutasítása, hogy támogassák Kamalát, ezúttal megnehezíti a demokraták számára, hogy ellopjanak egy újabb választást. Ezúttal lehetséges, hogy a liberális újságok nem fognak egy hangon kiabálni a tények vizsgálata nélkül: „Nem volt szavazatcsalás”.

Thomas Jefferson mondta, hogy a Szabadság fáját 200 évente meg kell öntözni a zsarnokok vérével. Az öntözés már régóta esedékes. A novemberi választás az amerikaiak utolsó esélye, hogy szabad népként létezzenek.

---

*Olvasónk szíves közlése a „presbiterek”-hez: „Presstitutes = press + prostitutes. [értsd: sajtókurva] Magyarra lefordíthatatlan szójáték.”