A rákdiagnózis mint „tökéletes titkos gyilkos fegyver” – (Tallián Hedvig és Karovits János négykezese)
- szilajcsiko
- júl. 28.
- 2 perc olvasás
Tallián Hedvig két fészes bejegyzése
PROF D. RANCOURT – VIGYÁZAT BRUTÁLIS! – Vesd össze a Kaufman sorozatommal
„Ha megkérnének, hogy találjak ki egy tökéletes titkos gyilkos fegyvert, az a rákdiagnózis lenne, amelyet rákkezelési protokollok követnének. Az áldozatot azonnal harcképtelenné tenné és elég gyorsan megölné, miközben a hazai egészségügyi rendszer végzi el, és tökéletes álcát és lehetőséget nyújt az áldozat eltüntetésére. Ahhoz, hogy ez a fegyver működjön, nem kell ténylegesen rákot okozni.”
A hozzászólások is parádésak.
Évekig tartó kutatások után magabiztosan állíthatom: az allopátiás orvosi modell nem javítja a hosszú távú egészségi állapotot. Sok esetben aktívan beavatkozik a test veleszületett gyógyulási mechanizmusaiba – a tüneteket elnyomja, a kiváltó okokat pedig nem kezeli. Ha jobban szeretnéd érezni magad és hosszabb virágzó életet szeretnél élni, akkor ki kell lépned ebből a rendszerből , és vissza kell venned az egészségedért való felelősséged. A tested tudja, hogyan gyógyuljon, de csak akkor, ha természetes módon támogatod.
Karovits János „szólama”
Kb. egy hónapja bukkantam az alábbi összefüggésre...
Nem értettem, hogy miért kezdtek el a London központú világhatalmi sajtóban jelzőballonokat eresztgetni arról, hogy a kemoterápia nem működik (folyt. a kép alatt)...
... Amit addig a kezelési eljárások „arany standard”-jának mondtak! Vajon miért jönnek ezzel most elő??
Nos, röviddel ezután ugyanez az orgán-izmus közli a következőket:
Vagyis mert Cambridge-ben (!!!) sikerült olyan diagnosztikai eljárást kifejleszteni, amellyel jó sok embert lehet felültetni az aggodalom-hintára, ami – mondani sem kell – számos előnnyel jár a „nemlétező” számára: folyamatos kiszipolyozás a rendszeres diagnosztikai vizsgálatok és a „célzott” (tehát drágább) kezelési eljárások révén; kontrol a kiszolgáltatottság révén; és általános stressz-szint növelés. Mindez tovább rontja a lakosság egészségi és hangulati állapotát. „Duplán jó” – ahogy Bogár tanár úr szokta mondani.
És még annyit érdemes hozzátenni, hogy pont Rancourt-ék kutatásából származik az a felismerés is, hogy
szignifikáns korreláció van a mellrákszűrésen részt vett nők és a mellrákos nők száma között.
Az okok nyilvánvalóak: ha felültetnek erre a hintára, akkor az ember figyelme és aggodalma ki is tölti a teret.
