A régi magyar BMP-1-es harcjárművek is az ukrán fronton kötnek ki . Élménybeszámolóm...

–

Vukics Ferenc írása

A német és a görög kormány együttműködésével további 40 páncélozott harcjárművet kap az orosz támadás ellen védekező ukrán hadsereg – közölték pénteken Berlinben. A német védelmi minisztérium tájékoztatása szerint megállapodást kötöttek a görög védelmi tárcával, hogy Németország az Ukrajna közvetett támogatását szolgáló – körkörös cserének nevezett – programjában 40 darab Marder típusú német páncélozott harcjárművet szállít a görög hadseregnek, a görög kormány pedig cserébe átad 40 darab BMP-1 típusú harcjárművet Ukrajnának.

Az ukrán erők jól ismerik ezt a szovjet fegyverrendszert, mivel a haderejük kötelékében korábban 1500 BMP-1-es és 1400 BMP-2-es harcjármű volt rendszeresítve. Ez azt is jelenti, hogy a korábbi kiképzési időszakoknak köszönhetően több ezer kiképzett harcjárművezető, toronylövész és rajparancsnok áll rendelkezésükre a tartalékosok között. Az ukrán erők a BMP-1 használatában igen jelentős gyakorlatot szereztek az orosz támadás elleni védekezés során – mutatott rá közleményében a német védelmi minisztérium, hozzátéve, hogy haladéktalanul hozzáfognak a csere lebonyolításához.

A német kormány röviddel az Ukrajna elleni orosz háború február 24. kezdete után dolgozta ki az athéni vezetéssel együttműködésben is alkalmazott megoldást, amelynek lényege, hogy német gyártmányú fegyverekkel segítenek ki országokat, amelyek szovjet gyártású – az ukrán hadseregben ismert, azonnal bevethető – fegyverekkel támogatják Ukrajnát.

A tárgyalásokat a görög mellett a cseh, a szlovák, a szlovén és a lengyel kormánnyal is elkezdték. Megállapodást legutóbb Csehországgal kötöttek, ennek révén Ukrajna T-72 típusú szovjet harckocsikat kap Csehországtól, Csehország pedig Leopard-2 típusú német harcjárműveket Németországtól. Németország közvetlenül is támogatja Ukrajnát fegyverekkel. Eddig 24 darab Gepard típusú önjáró légvédelmi ágyút 53 ezer lőszerrel, 10 Panzerhaubitze 2000 típusú önjáró löveget és 54 darab M113 típusú páncélozott csapatszállító járművet adtak át az ukránoknak. Kijev azt is kéri, hogy Németország első, és egyetlen országként ne csak szovjet, hanem modern nyugati – német – gyártású harcjárművekkel is támogassa az ukrán erőket. A berlini vezetés ettől egyelőre még elzárkózik.

A BMP–1 gyalogsági harcjárművet 1966-ban rendszeresítették a Szovjet Hadseregben, és a hetvenes évek végén érkeztek meg Magyarországra. A 13,5 tonnás gyalogsági harcjárműveket a NATO inkább a könnyű harckocsik között tartotta számon, mint hogy gyalogsági eszközként tekintsen rá. A 33 milliméteres páncélzatú eszközt elsősorban ék alakú kialakítása védte leginkább az ellenséges találatoktól. Elsődleges fegyverzete az 1300 méter távolságig hatásos 73 mm-es 2A28 GROM simacsövű ágyú volt, amelyhez az akkor forradalminak számító töltőautomata választotta ki a repesz, vagy a páncéltörő gránátokat (40 db.).

A tornyon ott volt még a 9M14 Maljutka irányított páncéltörő rakéta indítósínének csatlakozója és egy 7,62-es PKT géppuska is. (A géppuskához rendszeresített rakasz 2000 db. lőszert tárolt.) A BMP–1 küzdőterében 4 db, indítósínre szerelt, behajtott stabilizátorú rakéta volt tárolható. A 3000 méteres lőtávolsággal rendelkező rakétát az irányzó az ülése alól felhajtható konzolon lévő botkormánnyal irányította, és az irányzótávcsövön keresztül kísérte figyelemmel a röppályáját. A nyugati „szakértők” szavahihetőségét jól jellemzi, hogy szerintük a „harci tapasztalatok azt mutatják, hogy átlagosan képzett kezelőkkel legfeljebb 20–25% közötti találati arányt lehetett elérni”.

Ez egyszerűen nem igaz. Nekünk 2000 indítást kellett elgyakorolnunk a szimulátoron (trenazsőr), hogy a valóságban is lőhessünk vele. Alig fordult elő, hogy valaki nem találta el vele a célt. Amelyik nem ért célba, az is inkább a hosszú tárolási idő miatti meghibásodás miatt vált irányíthatatlanná.

A deszanttérben a lövészek számára további fegyverek és lőszerek tárolhatók. További 2040 db géppuskatöltény, 2 db 9M32 Sztrela–2 kézi indítású légvédelmi rakéta, 5 db RPG–7 kézi páncéltörő gránátvetőhöz rendszeresített PG–7V páncéltörő gránát, 10 db kézigránát és jelzőpisztoly (12 db jelzőrakétával) tárolására volt még hely. Az úszóképes 300 lóerős harcjármű kiváló terepjáró képességekkel és ködösítő berendezéssel rendelkezett. Imádtuk vezetni és élmény volt vele minden lövészet.

A „görög BMP-1-esek” korábban a mi eszközeink voltak.

A Honvédségnél korábban több mint ötszáz BMP-1-es volt szolgálatban, ám kétezres évek elején valamennyit kivonták a hadrendből. A módosított katonai doktrínában ugyanis a gépesített lövészalakulatok helyett a könnyűlövész-egységek fejlesztésére helyezték át a hangsúlyt, amelyek mellett BTR-80-as kerekes harcjárműveket alkalmaznak.

Mi, lövészek teljesen el voltunk keseredve, mert az „új eszközök” a nyomába sem érhettek a „réginek”, és inkább két generációval korábbi színvonalú fegyverzettel rendelkeztek. A katonanyelv nagyon szókimondó: Egyszerűen „fostalicskának” neveztük a BTR-80-asokat, mert sok helyütt elakadtak, és állandóan ki kellett vontatni őket egy közepes pocsolyából is.

A használatból kivont BMP-1-esek többsége jó állapotban volt, s jelentős részüket annak ellenére is bármikor hadrendbe lehetett állítani, hogy két és fél évtizedig szolgáltak a magyar haderőben. A BMP-1-esek nem voltak ismeretlenek Görögországban sem, mivel Németország újraegyesítését követően a megszűnő NDK-haderőben szolgáló járművek jelentős részét a görög haderő vette át. A harcjárműveket elképesztően olcsón, darabonként 2,5-5 millió forintért adtuk el. A görögök kétszáz darabot vettek meg, amelyek újabb 20 évig szolgáltak náluk.

Most senki sem tiltakozik, hogy a nyugati partnerek „ősöreg” 40-50 éves eszközöket küldenek az oroszok ellen harcoló ukrán katonáknak. A BMP-1-es kiváló konstrukció volt, és harminc- negyven évvel ezelőtt még jó harcjárműnek számított, de ennyi idő nem múlik el nyomtalanul egy haditechnikai eszközön. A mennyiség is beszédes. Az eredeti 200 darabból valószínűleg már csak ez a negyven képes valamennyire gurulni. Az eszközt megkapó ukrán személyzet pedig reménykedhet, hogy lesz hozzá lőszer, gránát és működőképes páncéltörő rakéta (20 év tárolás után már balesetveszélyes a felhasználásuk), és hogy nem állnak le minden utcasaroknál.

Furcsa megélni, hogy a korábban Iraknak adott harckocsijainkat (amelyek aztán az ISIS kezébe kerültek) végül is az orosz légierő semmisítette meg, és most talán hasonló sors vár azokra az eszközökre is, amelyeken annak idején a szakmát tanultam. Ekkor döbben rá az ember igazán, hogy ez a háború minden fontos dolgot megsemmisít az életünkben.