Csodát csodálva (Gavallér János verse)
Csodát csodálvaRohanni, dehogy,
alig csoszogva sem jutottam sehova.
Imádott hangok, emberbeszédek;
vettek körül, öleltek, óvtak, szerettek,
de semmit nem értettem:
– Mit, miért, így, vagy úgy tettek? –,
csodát csodálva léteztem.
Igazán ember, majd mikor leszek?
Kétség-élesztő dagadt bennem,
nőtt, nőtt, minden lélegzet
nehézsége mászott hátamra;
hogyan is kell, hogyan is kell,
mert mint ember felelnem kell.
Csoszogva rohant át rajtam az idő
és nem jutott semmi sem
a miértekre.
Ízetlen gondolat a gondolat,
s tetteim íze keserűn osont árnyékomban.
Batyum volt az út, s üres tenyeremből
elfolyt az élet. Felfalt a vágy.
Tegnap még kétség, ma gond,
holnapra emlék, álom:
Vajon hozzád mi vonz?
2020.12.06.
Comments