Czigány Edit: Ecce homo
Az emberiség ész nélkül szaporodik. Éretlen, felelőtlen, traumás, fóbiás, fertőző, amorális, pedofil, pederaszta, elgyötört, paranoiás állat. (Bocsánat, állatok!)
Bátran és céltalanul örökíti tovább az elmebajt.
Nem az a baj, hogy sokan vagyunk, hanem hogy őrültek vagyunk.
A szerencsétlen, elgyötört szülő saját, elrontott, megoldatlan, boldogtalan életét torolja meg a kölykein. Az ember egész felnőtt élete azzal telik, hogy kiheveri a gyerekkorát.
Nem találok mentséget.
Ezért kár szaporodni. Kár növelni az Univerzum fájdalmát.
Vagy csak az lenne a probléma, hogy egyre többen vagyunk, és ez önmagában stresszes, degeneratív faktor? Ettől vagyunk debilek?
Hát akkor, talán le kéne állni a szaporodással.
Az állatvilágban ismert jelenség az önmérgezés, önkorlátozás.
Ha túl sokan vannak az adott élőhelyen, a mellékvese toxint termel és kihal a populáció. Vagy a stressz miatt leáll a szexuális inger, nem szaporodnak. Vagy öngyilkos módon menetelnek a tengerbe. Vagy, fordítva, a partra úsznak megdögleni. (Szarvasok, patkányok, lemmingek, bálnák.)
Talán ezt jelentik az emberiség jelenlegi helyzetében a szexuális zavarok, a nemzőképesség problémái? Végre itt az önkorrekció?
Ellenőrizhetetlen, hogy régen (és ma is) mennyi lehetett és lehet a szülői önkény, abortusz, gyermek-gyilkosság, gyermek-kereskedelem, családon belüli erőszak, nők megcsonkítása stb. Csak sejteni lehet, hogy óriási méretű.
És akkor nem említettük a törzsi háborúkat, rabszolga-kereskedelmet, bűnözést, hajtóvadászatot, máglyahalált, kereszthalált, koncentrációs tábort, Gulágokat.
Mik vogymuk?
Íme! Tükör által – (nem is olyan!) – homályosan.
Csak reménykedni lehet a Végtelen Intelligencia kegyelmében.
2006. március 22.
