Szépen kell írni! – e parancs nem a külalakra vonatkozik, hanem valósággal vonatozik, de még e hangzatosság sem teljesít rendesen követelményt, a szépirodalom lehet csúnya tárgyú, mégis szép, mint színpadi szomorújáték, minek idegen szava is megrögzült régen, többet is használt, talán hogy feloldja jelentés fájdalmasságát, míg ellentettjénél a vidám jelzőt magyarul mondjuk, nincs takargatnivaló, amint a két véglet közti széles tartalmat is valósághűen kell megjeleníteni,

Élő történelemkönyv vagyok magam számára, olyat olvashatok, amit fiatalabbak nem, bár, mit átéltél, csak akkor ad tapasztalatot, ha akkor is tudtad helyére rakni értékét. No, nem apró-cseprő, piszlicsáré dolgokra kell gondolni, de akkori világeseményekre, országunk, nemzetünk helyzetére, mert mindenkor – enyhén megfogalmazva – igen változatos volt. Hiszen azt lehet mondani, hogy végig tele volt a múlt század második fele is sorsfordító eseménnyel, körülménnyel, amit közve

Társasági emberek társalgása felszínes is lehet, valamint mélyenszántó, de utóbbi ritkább, mert ahhoz előzetes munkakapcsolat legalább kell, hogy félszavakból értsék egymást, míg a különböző tématerületről éppen összeverődöttek szükségszerűen foglyai lesznek kevesebb tudásuknak másik terület részleteiről, mitől nehezen szabadulnak. Ezt a mentesülést ráadásul gátolja a féltékenység, hogy ismerősünk okosságának elismerésével magunkat háttérbe fogjuk szorítani, minek mindenáron

Ha sétálni indulsz a nagyvárosban, céltalan, valamilyen élményt azért mégis megcélozva, esetleg egy parkosított résznek veszel irányt, vagy kirakatot nézegetsz véletlenszerűen. Ugyanezt kisebb településen, falun nem kell és nem lehet tenned, mert egyrészt elég a kertbe kimenned, másrészt nem néznek jó szemmel sétát, sétafikálást, merthát „Nincsen dolgod?” – kérdezik. Ugyanígy sok ember közt ismeretlenül járod utad, elvegyülsz, kicsit megfigyeled őket, de falun mindenki is

Görbült térben nem lehet párhuzamos vonalat húzni, síkot elképzelni, s ott még az sem igaz, hogy két pont között van legrövidebb egyenes, hiszen az csak elvontan, elméletben létezik. Ami azért új világ, – és Bolyai Jánosunk fedezte fel, igaz, Immanuel Kant már szólt a jelenségvilágról magé mellett – a Teremtőnk működő világunk elvi alapját rakta le. És azt kutatgatjuk tovább, miután sok elvre rájöttünk tapasztalat és gondolat leíró képességével, már azóta, hogy a természe

A víz csak akkor csordul ki az edény tetején, ha már megtöltötte azt, legyen bármilyen kicsi vagy nagy, s akkor is így van, ha labirintus-szerűen halad feltöltés, kerülőutakat bejárva. Vagy ha az edény tele van ruhákkal mosáskor, a víz csak a végén bukkan elő, takarja a mosandó beáztatás során, de azért csak-csak kifolyik aztán, átbukva a lavór peremén. És ugyanennek az ellenkezőjénél, mikor ki kell üríteni valahonnan a cseppfolyós állagú tartalmat, sokkal tovább tart, ha

Vannak munkák, melyekhez alázat kell, különben nem bírod végezni, nem olyan dolgokról van szó, amik esetleg megaláznak, meggyötörnek, de odaadásról, teljes figyelem kitartásról. A kettő tehát nem ugyanaz, egyik tőled fog indulni, a másikat rád erőltetik, vagy a személyes helyzetedből kifolyólag, vagy rosszabb esetben szántszándékkal, rosszakaró eszközzel. Észre sem veszed és máris benne vagy nyakig, mert élni kell, sőt a jobb élet reményében kezd a legtöbb ember változta

Milyen jó lenne rábízni arra éppen vállalkozókra, hogy vezessék a nagyközösség életmenetét, jövő felé irányulását, akik e szakmát kitanulják, erre készülnek fel. Hogy legyen értelme az oktatási rendszernek, ne mérnökök akarják átépíteni tervük szerint a társadalmat, ne orvosok gyógyítsák vélt betegségből sokkterápiás kezeléssel. Ne cipész akarjon mindenki lábára cipőt, csizmát húzatni fel, amikor szandált kellene, ne hentes és ne gabonatermelő ajánlja kizárólagosan termék

Ne menj messze magadtól, itt is találsz örömet, ami talán érdekesség, vagy csak közömbösség, de tied, valóban és elszakíthatatlanul tőled, mint személyes névmás ragozás mutatja. Számodra itt kezdődik minden, nálad, benned és hozzád érintkezve, olyan közelség ez, amit azonosságnak mondunk, öntudat ébredése óta veled, neked van, kizárólagos módon. De már egy oda- és rápillantással kiléphetsz magadból, odafordulással valami felé, aztán valaki lesz abból a tárgyözönből, mi r

Nap nélkül nincsen árnyék, mert nem lenne más fény sem a földön, nem ragyogásról van szó, de forrásról, mindennek alapjáról, mi nem halványodik el sosem, egyszer megszületett s örökké megmarad. Nem Istenről, hanem emberi teljesítményről, nagyságról, mi kicsinységében alkotott máig érvényeset, de csak akkor marad továbbra is minta, ha mi megőrizzük magunkban emlékét. Hősökről van szó, akik nem mai botcsinálta módon áldozták életüket túlerő ellen, nem kilátástalan lelkülett

Milyen a béke szigete, csak az tudhat róla, aki átéli, hogy szívében békét nevel, nem lakatlan sziget tehát óceán közepén, hol a virágos réten vadló friss füvet legel. Örömét kell lelje életében lelke által, tanulva, tanítva társas lét közegében, nem a harciasságot állítva középpontba, hogy abban részesüljön aztán viszonzásképpen. Kétágra szakadt az emberiség valamikor, egyik használta, másik elszenvedte a fegyvert, elismerést kényszerített ki álteljesítmény, midőn ellens

Kitől várunk megerősítést, sokat elárul rólunk, annak szintjéről, ahol tevékenységünk történik, törekvésünk mozog, és hogy tudja-e, aki ilyen mód segít nekünk, milyen fontos ő. A gyerekkor nagy része gondoskodásban telik, s jobban járunk, ha nem tudatosítják velünk, hogy mily kegyben részesítenek, természetesnek veszik, hogy így tesznek, magátólértetődőnek. De csak akkor és addig van ez így, amíg szükség, szegénység nem akadályozza teljesítését, különösen, ha nem természe

Sokféleképp tévedhetünk annak megértése során, amit a másik ember mond nekünk, mert nincs közvetlen áthidalás, átkapcsolás, átvitel, hanem az értelmünkön keresztül jutunk hozzá. Ennek során a gesztusnyelv, sőt testmozdulat is szerepet kaphat, hümmögés mint válasz szavunkra, szemöldökráncolás, haragos tekintet, vagy ha felnevet az illető, egészen mást jelenthet. Amikor pofont kapunk és cseng tőle a fülünk, vagy behúzunk valakinek egyet, az szögesen ellentétes azzal, mint m

Ellaposodna a Föld, ha nem lenne vulkáni tevékenység, amit a földrészek vándorlása idéz elő azzal, hogy a táblák egymás alá- fölé csúsznak, amint ráhajolnak gömbfelszínre. E mozgásukat már követni tudjuk, de okát csak találgattuk sokáig, mígnem a sajátos anyag- és hőszerkezetben találtuk meg, s innen új földtörténet indult, meglepő pontossággal. Ami azt jelenti, régi együvé tartozás és szétválást lehet látványosan megszemlélni, mely földrészek csúsztak össze és váltak s

Ne képzeld el, lehet, jobban jársz – ez nem parancs, és nem is kérés, csupán olyan tanács vagy gondolat, melyet nehéz betartani, nem is lehet okos szakértők szerint, a beidegződés miatt. Dehát arra való a gondolkozás, hogy amit nem tudunk elképzelni sem, nemhogy véghezvinni, az gondoljuk el, hiszen elméleti képesség bennünk végtelenség, túlhaladhat valóságon. S hogyha ez hihetetlenül hangzik, lehet, azért van, mert az az igazság, hogy tényleg lehetetlen, éppen ez a példa