Mi a jobb, értékesebb, amit kisujjból kiráz az ember, vagy amit gyötrelemmel teremt, alkot, nem lehet megmondani, mert ember- s témafüggő, mégis szeretik határozottan eldönteni.   Vagy az egyik, vagy a másik módszerre szavazni, leginkább olyanok, akik egyiket sem szokták gyakorolni, mert aki teszi, nem hangoztatja, inkább nem árulja el, ne derüljön ki titka.   Hogy mennyi küzdelemmel jár, mibe kerül neki, amit kiállít, elénk tár mint teljesítményét, vagy hogy milyen könnyen s

Szalma ágyon aludtam én, imádkoztam este, sok-sok csillagból állt az ég, tiszta lelkem leste. Ki korán kel, aranyat lel, ez volt a jelszavunk, sokan jöttek, kopogni kell, de nyitva volt kapunk.   Világos már, hogy gyerekkor kegyelmi állapot, kevés teher volt még ekkor s nyugodott vállamon. Amit kellett, megcsináltam, tanultam is közben, hogy kell jobban, beleálltam s magam ösztönöztem.   Így szereztem elég erőt, jusson a játékra, nyáron nem vettem fel cipőt, sapkát fejtányérr

A közmegegyezést, közérzetet a jóérzés megteremtése hívja elő, biztosítja, és nem a félelem valami elvesztésétől, annak előtte volt állapot már elavultságától.   Ami elmúlik – eltűnik, bár meg nem semmisül, hiszen ott marad a kisagyunkban, vagy közösség össztudatában, azaz emlékként, s előhívni szándékosan lehet, de fel is bukkanhat önként.   Önállóan, mikor a helyzet megköveteli, amiből tudjuk, már eleve tudati tényként keletkezett, amint a vészhelyzet is elmei megállapításk

Van-e képességünk látni magunkat egészként, nem egyénként, hanem emberiségként, összesünk létezését megítélni helyesen, ahogy van, befolyásmentesen uralkodó csoportoktól?   Legyenek azok tényleges hatalmak, vagy lelki téren egyeduralkodók, ízlésdiktátorok, eszmei-szellemi elköteleződést adók, kenyéradók, vagy bárkik, akikhez most kötődünk?   S ez elköteleződés miatt nem tudunk, vagy nem merünk, nem vagyunk képesek, avagy nem akarunk állás foglalni, mert megijednénk nézetünktő

A „királyi többes”, ahogy az okleveleken látjuk, a felhatalmazást jelenti, hogy kinek a nevében határoz az uralkodó, ő a népfölség megtestesítője, így is szólítják:    Felség ‒ ami tehát csak ilyen felsőbbség jele, nem valami földöntúli képességé, úgyhogy annak tekinteni nemcsak butaság, de sírba viszi a rábízott országot, nemzetet, népet.   A nép hangja képviselőin keresztül jut el hozzá, lehet, csak felelős zászlósurak révén, kiknek zászlaján egy-egy irányított terület, leg

Álomban nem valóságot látunk, egyértelmű az ébredés utáni helyzetünkből, mi messze nem azonos az álombélivel, mert akkor csak elménk működik, testünk egésze tétlen hever.   Hogyha fényképet látunk, csak akkor tudjuk, mi van rajta, ha már láttunk olyat, aminek fogalmát felidézve azonosítjuk a látványt, kérdés, mi történik, mikor szokásosan körbenézünk.   Hiszen egyből tudjuk, mit látunk, nincs egyeztetés, látszatra, mert egyébként van, megtörtént már ezer és ezer alkalommal ko

A hit luxusa, mi helyettesítheti jólét vívmányait, beszűkült tudatban lel örömet  túlvilág képzetétől le egészen a jelen áldozatáig másokért, lelki magasságban.   Élelem, ruha és lakás mellett alapvető szükségletként jelölik a vallást, érdemtelen, emberidegen cél szolgálatában elismert  hangadók, tiszteletreméltónak tekintettek.   De inkább erőltetetten, mint természetesen, ezt tanuk megfogalmazásának érthetetlen bonyolultsága befogadó tömeg számára határozottan jelzi, bár ők

Immár sokadszor felhangzik: nagy időket élünk, most tényleg sorsfordító események történnek, sosem állt még ilyen döntő lehetőség előtt a világ, hogy megakadályozza a végső romlást.   Hogy elindítsa a felemelkedést korszakos béke, haladás és egységesülés útján, mit a kölcsönös belátás, a megérett idő és az észszerűség tesz lehetővé szerencsésen.   Volt már ilyen, akkor is úgy tálalva a jelen, mint a holnap megváltója, mint kitárult kapu, melyen belépni elengedhetetlen, ha jöv

Van, ki azért kér bocsánatot, mert olyan okos és talán sokaknak érthetetlen, amit leír, mert annyi előkészületet kevesen tettek eredményért, mint ő, ezért meg kell szólalnia.   Meg bizony, mondom neki, csak folytassa, amit tud, amit esetleg csak ő tud elvégezni köztünk, anélkül szegényebb maradnánk, felismerését csak ha megismertük, tudjuk majd hasznosítani.   Ma már ott tartunk, hogy egyre rövidebb szöveget tudnak csupán befogadni az olvasók, de ők nem lehetnek általánosan m

A bizalom a legfontosabb emberi erő, bekapcsol bennünket az élet forgatagába, kiragad a kilátástalanság mélységéből, és felemel a hittel élés magasságába.   Lendülettel lát el valami elkezdéséhez, túlszárnyaltat közben felmerülő kételyeken, folytonosságot adva érleli gyümölcsünk, megszabadít félelemtől jövőt illetően.   Megengedi tervezni a tudatos holnapot, őrködik gondolkozás célzatos természetén, merészel hagyatkozni az örök értékekre, berendezi és belakja egész világunkat

Ha áll a bál, nem új nekünk, megszokhattuk múltból, legyőzve nyertünk jövőt, mert ilyenek a túlélők, sok áldozati kényszer próbára teheti őket, de megmaradnak ezerszer, s felhangzik hálaének.   Az istenük mosolygós, sőt vidám, mikor béke honol, igazra nyeste lelküket, s mogorván hazug ördög leselkedik egyre rájuk veszélyek képében, e régi tant ismerik, fellép ellene harcuk,   Kenyér a táncot előzi szükségleteik között, ezért az ünnep ideje ritkább, mint dolgos napok, a hét a

Ha szeretetben élsz, van igaz közösséged, kétoldalról jövő odaadásban lubickol ilyen kapcsolat, szerves egyensúly alakul ki, őszinte kölcsönösség kiegészíti egymást.   Inkább érezzük, mint tudatosítjuk magunkban, nem törődünk oly nagy mértékben vele, mintha csak önmagunk törődik önmagunkkal, s élvezzük a ránk irányult gondoskodó gazdag figyelmet.   Arra kiterjedőt, mire mi nem is gondolunk, meglepődünk, mennyire értékesnek tartanak bennünket, cserébe mozgósítunk kedvességet l

Nagy magyarok szép emléke jelenben is dicső, de több volt a múltban, összefogást lelkesítő úgy, hogy megmaradjunk támadások közepette, harcolt fiatal s ki kenyere javát megette.   Istenes példának tekinthetjük nagy elődünk áldozatát, bármelyik korszakban járt előttünk és megvédte a hazát, volt bár kicsi a vára, túlerővel megküzdve győzött s megmaradt háza.   Házanépe és a rá bízott terület népe, győzelmével biztosította, hogy legyen béke, mai követők nem vállalják a közös har

Ha olyanok közt élhetsz, akit tanítottál, az olyan, mintha nagy család lennétek, emlékeztek egymásra, köszöntök találkozáskor, feledni nem tudjátok egymást, akármilyen sokan vannak.   Ezek igazi tanítványok, nem tudósoké az egyetemen, ahol a féltékenység az úr, itt a tanító mindent átad, megtanít, ami az élethez kell és ő tapasztalatból tudja.    És emlékszik kiemelkedő tehetségűre éppúgy, mint aki valami más miatt kedvenccé lett, a kölcsönösségen túl a tanító inkább van a fi

Örök téma marad, mennyire vagyunk egyformák, sok embernek azonosság menedékül szolgál, ha nem is a tudati magány ellen, de hideg, üres társtalanság ellen, mikor a vér megfagy.   Viszont felbuzog, ha lelkesedhet valakiért, valami emberalkottáért, amire ő nem lenne képes, vagy személyiségét megérinti a másé, őbenne ismer magára boldogan.   Éppen az lehet a kiindulás mások felé fordulásban, a megértés képességét adja, ami közös, de inkább lehetőségként, füle mindenkinek van, kiv