

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1746)
Esetlegesség, véletlenszerűség jellemzi, bizonytalanság, a múlthoz való viszonyunkat, már a közelmúltat is, de méginkább, ha messze szeretnénk vissza látni, igen kevés az adat.   Százéve fényképek még vannak, de kétszáz nincs, mert még nem találták fel, s mit őskorból megtaláltak, ritkább, mint fehér holló, ha teljes képre vágyunk, a leletet erősen ki kell egészíteni.   Képzelettel, tudással arról a korról, máshol, de ugyanabban a rétegben előbukkanók összevetésével, és így i
dombi52
8 órával ezelőtt


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1745)
Testi egészség jóléthez elengedhetetlen, de ha nem teljes még vagy már testi teljesítmény, hozzá kell igazítani a vágyakat, megy is könnyen, mert nem tehetsz mást szükségszerűség ellen.   „Majd ha felnövök” – mondod gyerekként, de öregként csak a „sárgaföld” marad, ahol „kiegyenesedhetsz”, ezért máshol kell keresni a boldogságot, mint a tökéletesség hajszolása, kívánása.   Tudván, beszámítván, senki nem képes mindarra, amire igen sokan közülünk, zeneművész nem szokott sportba
dombi52
1 nappal ezelőtt


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1744)
Meddig marad még velünk az erőszak? – kérdezzük, amikor a múlt bűneire gondolunk, velünk  együtt élő elkövetőkre, akik megúszták a számonkérést, olyan eszmerendszert szolgáltak.   Nem egyéni bűnös hajlamukat élték ki, de talán éppen ezért voltak még kegyetlenebbek, elnyomó államrend fenntartásában részesen egykor, tömegmegfélemlítő hatást értek el.   Rég volt, igaz volt, már alig élnek közülük, és ügyük elavult, ha nem emberiségellenes besorolást kapott, s azért kell felhányt
dombi52
2 nappal ezelőtt


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1743)
Vízparton élni sokkal jobb, mint tőle távol, de nem mindegy, hogy tó, folyó vagy tenger, mindegyiknek megvan a maga előnye, bája s feladata, hátrányról nem szokás beszélni, pedig az is van.   A vízközelséget aztán a fürdők is tudják ugyanolyan módon biztosítani érzésben, sőt túlmegy rajta, ha forró a vize, ásványi anyaggal tele, gyógyító hatását kedveljük.   Egyáltalán, a fürdést úgy élvezzük, mintha az lenne eredendő természetes közegünk, bár úszni csak megtanulva tudunk, al
dombi52
3 nappal ezelőtt


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1742)
Nem tudom, mi lehet „a Napnál világosabb”, de ha mondjuk, biztosan van olyan, e hasonlattal értelmi belátást serkentünk állítás felé, ami mutatja nyelvünk viszonylatképző tényét.   Mert képzelet nehezen jutna ide, egyébként is „a látni vágyó Napba nem tekint”, fényerő- tudományt se keress kifejezéshasználatban, egyszerűen szellemi terület kalandja ez.   „Már megint!” – kiált fel az olvasó, aki elvont világról is mint közönségesen kezeltről tud csak és akar beszámolót, éppen e
dombi52
4 nappal ezelőtt


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1741)
Zaklat a lét, vagy simogat a tudat, hogy élünk?  – van még több árnyalat, ahogy válaszol az ember a tényre, hogy létezik – felelősségteljesen, könnyedén, óvatosan, hálával, keservesen.   És van, akit a téma nem érint meg, elriaszt, hátborzongatónak tartja belegondolni, hogy szempillantás alatt véget érhet, a kezdete, eredete véletlenszerű s beláthatatlan.   Nemcsak egyéni életnek, de egyesek szerint a mindenségnek is, ahol kényszerű értelem első okot keres, ami előttre a semm
dombi52
5 nappal ezelőtt


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1740)
Apám az volt nekem, mi én ma gyermekeimnek, gondolhatnám joggal, ha évtízezrek hosszú folytonossága lebegne csupán szemem előtt, de jogtalanul, ha a változásokat nézem.   De ebben nem lehetek biztos, hogy van e kettősség, mert a változást a másik oldalon megélők, sőt, jelentők tőlem elzárt hozzáállását a maga nemében ők érzik s tudják kifejezni,.   Nem tudhatjuk, egy-egy példa, minta miként hat és raktározódik el alakja elvont elvi vagy gondolati szinten, közben azonosulva az
dombi52
6 nappal ezelőtt


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1739)
Mi lenne, ha feldöntenénk a homokórát és az mindenki számára ott megállna, élete azon a pontján, leperegni, ahol éppen tart, s attól kezdve végig a jelenben élnénk tovább?    Nem néznénk az apadó–gyarapodó szemeket, csökkenő–növekvő homok kupacot mint időt, nem törődnénk vele, mit hagytunk magunk mögött és ott mit mulasztottunk el, miből maradtunk ki báván.   Előre se nézegetnénk állandóan, – mikor jön már a remélt hét bő esztendő, a szerencse, mi megfordítja felénk a széljár
dombi52
okt. 28.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1738)
Érzékenység önmagunk felé és a külvilág, mások irányában, kiben-kiben nem egyformán működik, függ ugyan a testi-lelki mivolttól, de talán tanult műveltség befolyása nagyobb.   Észlelni az ide tartozó jeleket egyrészt, ami nemcsak érzéki benyomást jelent, hanem, másrészt, feldolgozását, fogalmi keretét jól meghatározni, ha nincsen előzetes mintánk.   Azaz nemcsak tudatos cselekvésről van szó, de önkéntelenül használt korábbi tapasztalat befolyásáról, minek sokban figyelmeztető
dombi52
okt. 27.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1737)
Nem tudjuk, hova vezet, mégis gyakoroljuk, hogy a másik meggyőzését, hivatásos módon, nem áru jó oldalai, az általunk kínált termék, szolgáltatás előnyei révén erőltetjük   rá a vevőre, befogadóra, és ez még hírek, tudományos eredmények esetében is így van, nem a portéka minősége számít, nem az hoz eredményt, mi sikerünk mutatja, – hanem mi?   Az, hogy megcélzott kedvére legyen, azt a kedvet kell kitalálni, estleg kifaggatva őt, mert a hajlamának létrejöttét már tudjuk mérni,
dombi52
okt. 26.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1736)
Ha elindultál egy irányban, közben nem mehetsz másfelé, hogy el tudj fordulni, az döntést kíván, s az életben nem oly egyszerű, mint itt leírván, ha kenyered függ tőle, munkád leköt, nem ereszt.   Nem baj ez, sőt a legtöbbünknek kedvére alakul, az előmenetel biztosabb, gyorsabb, sallangok, kitérők nélkül, sem visszahúzó szirénhangok nem gátolnak, ellentábor megrettenve lapul.   Lendületed kikezdhetetlen bűvkört von köréd, egyre több embert hívednek látva lehetsz bátor, mert k
dombi52
okt. 25.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1735)
Ne csodálkozzunk, ha nem értjük a mát, tömérdek fejlemény mögöttes mozgató összefüggését, hiszen minden eszköz rendelkezésére áll a főszereplőknek, hogy eldugják a többség elől.   Nem mi vagyunk a célpontjuk, csak a kárvallottjuk, egymástól védik magukat előnyökhöz jutni, s ami nyilvános, gyakorta megtévesztés, nincsen kényszerítő erő igaz megnyilvánulásra.   Bár a történelmet úgy írták meg számunkra, hogy egyöntetű szükségszerűség-folyamnak látszik, megkaparva a felszínt, el
dombi52
okt. 24.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1734)
Te magad vagy a híd, mely átível életeden, csak te tudod, mennyi érzelem haladt át rajta, ami az örömet és bánatot, szenvedélyt és fájdalmat, sikert és kudarcot kísérte végig.   Évek lennének a pillérei, de korszakok összemosódnak, váltakoztak a személyek a fontosság sorrendjét illetően, s te háttérbe szorítottad magad, szinte önfeláldozásig.   Az számított fő vonalnak környezet szemében, de neked a mellékvonalon is futott nagyot teljesítés igényének kielégítése, hogy légy va
dombi52
okt. 23.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1733)
Unos-untalan ismételt hazugságot meg kell cáfolni szintén szüntelen szorgalommal, s ahogy az érvek szaporodnak ellene, úgy apad el a hamis elmélet árja, végül aztán lecseng.   De addig mérgez a métely, ellentmondást ültet nebulók fejébe, akik eztán nem értik a lázadókat, mért hergelik magukat, s nem nyugszanak bele az iskolában tanultakba.   Hát, éppen az ellentmondások miatt, hogy későn erre a tájra szivárgott népek lennének a mi tanítóink, befogadóink, akiket egykor leigázt
dombi52
okt. 22.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1732)
Mit változtat az emberen, hogy látja a Földet messziről, műholdról fényképezve, gömbalaknak, mi csak feltevés volt sokáig, következtetés kevesek által jól megfigyelt apró jelekből?   Már bizonyos, nincs semmiféle alátámasztás, ami a földön megszokott, természetes, érzett talaj a lábunk alatt, hanem a világűrben lebeg bolygónk, minek magyar neve kifejező.   De talán latin neve is a golyóból jött, s ez arra mutat, hogy a névadás idején már volt valami jó sejtés égitestünk helyz
dombi52
okt. 21.

















