

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1791)
Ma már táplálék tápanyagát is táplálni kell, hogy testünkbe bejusson alapvető szükséglet kielégítése, de hogy ez megtörténik-e valóban, inkább hittel nyugtat, mint bizonyosság. Hogy elérjük a legalább elegendő szintet, nemcsak javasolt, de kötelesség, akadályát egyénileg érzékeljük, s közösen lehetne felszámolni, sok akaratnak kell egyesülni. Ami azért nem egyszerű s magától működő, mert a lelkünk fő étke szintén hiányosságos: egynemzetté levésünk lelkesítő ereje – szell
dombi52
18 órával ezelőtt


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1790)
Képzeld el azt a jövőt, különösen ha érte dolgozol, amikor elterjed az igazságunk magunkkal, nemzetünkkel, nyelvünkkel kapcsolatban, milyen lesz akkor élni, abban az öntudatban. Hogy már a barlangokban élő emberek is itt mi voltunk, azóta megmaradtunk, szaporodtunk, s mindig befogadtuk a távolról érkezőket, de mindig sokkal több volt az innen eltávozó. Hogyan éltünk mi régen az egyes korszakokban, tananyag lehetne, sőt izgalmas próbatétel, utánozni őket és megtanulni túlé
dombi52
2 nappal ezelőtt


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1789)
Ha lehunyod a szemed, nem látod a világot, ahogy alvás közben sem működik öntudásod, ébren is szereted kikapcsolni magad néha, süketnek-vaknak minden hangzás és látvány néma. Tettmezőn a szekér erőfeszítéstől halad, az idő megszakíthatatlanul végigszalad egy-egy ember egyedi ívű életvonalán, sikeres, ki felmászik önmaga pókfonalán. A lényeg, hogy nem tudod kivonni létből lelked, ha elfáradván a tested nem bírja a terhed, eldobandó lehet minden felesleges holmi, hanem attó
dombi52
3 nappal ezelőtt


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1788)
A világon egyedülálló Szent Koronát nem más hívta életre s tette eszményi életünk törvényének forrásává és őrévé, mint az istengyermekségünket meghirdető gondolat. Isten országát berendező, égi mintáját földre hozó, és az embert bűntelenné tevő tanítás, kizárva ennek ellenkező múltból feslő, alávetéssel rombolt gyakorlatát. Ezen emelkedett szelleme miatt hozzá kell mérni tehát minden megelőző hatalmat és életmódot, nem fordítva, őt eredeztetni az örök élet szentségét el n
dombi52
4 nappal ezelőtt


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1787)
Bolygónk az érzéklet számára felfoghatatlan: talajként lábunk alatt, beszívva levegőjét, mert csak így tényszerű valóság – messzi látványa, műhold-látcsővel vagy onnan saját szemmel, hamis. Távolról beláthatón gömbalak, még messzebbről kis golyóbis, de lényege számunkra itt lenn van jelen, hogy életet fejleszt magából, mely tovább lépett felénk, értelmes lényként működünk rajta. Tudunk magunkról elkülönülten életvilág feltételrendszerében mindentől, ami nem mi vagyunk, me
dombi52
5 nappal ezelőtt


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1786)
Az országhatárok elavultsága már akkor nyilvánvaló volt, amikor megszülettek, mert ne gondoljuk, hogy országok mindig voltak, nem, hanem birtokok, élet-halál ura tulajdonossal. Aki vezérként vagy annak hű alvezéreként fegyverrel foglalta el a területet rajta a néppel, s tette őket szolgájává, továbbra megtartva a fegyverzetet, mi szolgának nem járt. Kellett persze új hódítók ellen is, megvédte magát és uradalmát, vagy elvesztvén a csatát, új hatalom támadt ott, a régi elm
dombi52
6 nappal ezelőtt


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1785)
Milyen könnyű lenne az élet, ha a kulcsokat hozzá tudnánk használni, elhinnénk róluk, tényleg azok, nem tévedés, nem hiba bízni benne, hogy nyitják, amit kell, s bezárják az ördög lakatját. De hol juthatunk hozzá, mikor s hogyan, egyéni út titka, próbálják nekünk sokan megfejteni a szerintük nyilvánvalót, s mi nem értjük, miért nem értik, hogy nincs semmi bizalmunk bízni bennük. Hitetlenek vagyunk azokkal, akiknek sokkal könnyebb, mert már túl vannak rajta, amit mi még el
dombi52
7 nappal ezelőtt


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1784)
Nem mindenki fejére való korona, nem lesz mindenkiből vezető, született tehetséget meg tudunk különböztetni a mondvacsinálttól, újabban az hírlik, mindent meg lehet tanulni. Olyan is az a tudás, gépi eszközünk segít kézügyességet, kézi erőt pótol, s régóta bár, ha a fazekaskorongra nézünk, robotok manapság, egyre többen, egyre több területen. S mintha itt lenne a határ, kiválasztódásnak eddig volt értelme, a kiemelkedőt tettük az élre, követendőnek, mutassa az irányt, leg
dombi52
dec. 12.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1783)
Minden porcikáddal jelen vagy önmagad előtt az idő folyamában, élet forgatagában, míg mások csak a körvonaladat látják, érzik illatodat talán, ha nőként használsz parfümöt. Személyiség-felhőd körülötted kering, terjed, látványodra felkelt valamit szembejövőben, de határozottan azonosít ismerősök gyors emlékezetében, ahogy felbukkansz nekik. Kisugárzásod viszont csak olyanok felé van, akik kifejezetten rád figyelnek, legyenek bár csak alkalmi találkozás résztvevői, kik kív
dombi52
dec. 11.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1782)
Egyedül a léleknek van két iránya, minden más egyirányú, vagy előre halad, vagy hátrafelé, azaz lebomlik, szabad gondolat a lelki, meghatározottság az anyagi lét. Nemcsak az emlékezetről van szó, aminek nincsen káros következménye ránk nézve, de ha testi állapotunk mozoghatna visszafelé, elvesztenénk jelenbeli azonosságunkat. Ha a gondolkozás természetét magyarázni más nem képes, mint a lélek, annak létét szintén bizonyítja ez az összefüggésviszonylat, s így lelkünkön át
dombi52
dec. 10.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1781)
Ha tele lesz a lúgzó, kifolyik a tetején a víz, de ha csap van az alján, félig teltből is lehet leengedni. Ilyen erőmegcsapolást él át ma az emberiség: háború véreztet. Pedig még nem telt meg a hordó, a bendő, nemcsak élelem nincs elég, de annak minősége sem éri el a kellő szintet, ami korábban volt, lényegében az ősembertől kezdve tegnapig. Vagy tegnapelőttig, amikor az ipar hadi módon kezdett élelmiszert előállítani, egyre szűkítve élethez szükséges tápanyag- fejadagot,
dombi52
dec. 9.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1780)
Céltalanul beszélgessünk-e, avagy mit kezdjünk magunkkal, ha csak napi gondtalan-gépies és annyira odafigyelést nem kívánó módon teszünk-veszünk, de azért ettől többet kívánunk? Még munka közepette is lehet ez érzésünk, hogy meg kell szólalnunk, kitárgyalni a világot, ha nem kíván olyan nagy odafigyelést, vagy a szünetekben, utána, megtaláljuk a módját. És akkor dől belőlünk élmény és vélemény, nem tudjuk magunkban tartani, legalább ennyi jár nekünk, és lesz „ne vágj a sz
dombi52
dec. 8.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1779)
A vírus isten! – kemény, megdöbbentő állítás, és nem is igaz, persze, de elgondolkodtató, hogy ismeretcsomagról van szó, melyhez tápláló alany szükséges, azaz mi, s mily sok van belőlük. Belőlünk is, mert társulunk velük? – vagy máshonnan van a mi tudásunk? – ezen a szinten nem szokás erről beszélni, hanem a megfogható oldal a kiindulása minden magyarázatunknak. A vírusok meg láthatatlanok, de hatnak ránk, és hogy mikor, az a mi állapotunktól függ, mert valamiféle szándék
dombi52
dec. 7.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1778)
Ha közel vagy valakihez, ne járjon távol a gondolatod se, személyesség párban több lehet magányos találmánynál, mert egymást húzzuk fel az ismerőst felidézve, ismeretlent feltárva a közösség-élmény távlatos hegytetejére, hol addig még egyikünk sem járt, nem is gondolta, hogy olyan létezik, oda el lehet jutni és birtokába kerülni legalább gondolatban. Vagy megvalósításáról nemcsak képzelegni, hiszen a tevőlegességhez is jobb, ha több szem és több kéz próbálja kitapogatni a
dombi52
dec. 6.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1777)
Van-e személyes érintettségünk történelmi kutatásokban? – mármint azon túl, hogy nemzeti szinten meghatározó a múlt értékelése, nem mindegy, hogy hódító vagy hódoltatott voltunk. Amellett, hogy valójában csak utóbbik vannak mostan túlnyomó többségben, hiszen uralkodó családok elenyésző arányt képviselnek a lakosságban, mindenki dicső felmenőt akar. Két vesztes világháborúval nyakunkban eme mutatvány igen nehezen jön össze, viszont a közelmúlton túl is volt élet, ott a mai
dombi52
dec. 5.
















