

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1934)
A lélek szellemi, a szellem lelki működés, s hogy bennünk-e csupán, vagy rajtunk kívül is, alig ismerjük, mert vizsgálata szinte be van tiltva valamiért, s amúgy is viszolygással fogadjuk az eligazítást, hogy szellemi irányítást a lélek végez testünkön, azaz rajtunk, s általunk, ha a cselekvésünket nézzük, de gondolkozás eredménye is meglátszódhat a külvilágban. Aztán további titokzatosság, mint születik a gondolat, elmélet, van-e önálló léte és rátalálunk, vagy általunk
dombi52
10 órával ezelőtt


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1933)
Egy mindenki ellen, lehetetlenség, de olykor meg kell próbálni, ha másként nem tudjuk felhívni a figyelmet igazunkra, meggyőződésünkre, aminek mások még közelébe sem kerültek. Egy mindenki ellen, sokszor csupán hangzatosság, mert nincs is ellenállás a többségben, az nem tud róla, milyen kezdeményezéssel éltünk, és csak kevesen vannak, akik rájuk hivatkoznak. Egy mindenki ellen, ez nem is igaz néhanap, bár úgy látszik, hiszen csupán ellenvéleménnyel, ellenállással találkoz
dombi52
1 nappal ezelőtt


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1932)
Passió, szenvedéstörténet virágvasárnap, nagypénteken, ha nem láttad még helyben, rokonok, falubeliek által előadva,[1] nem tudod, mi a művészi emelkedettség és megjelenítés, átélés, átváltozás, azzá, ami a legszentebbnek mondott, hitt, azaz tartott, nem hangoztatva egész évben, de most megvallva, hogy kicsik vagyunk ily nagy megváltó feladathoz. Csak a szerep is megtisztelő, felemelő, de aztán a hangzás és a cselekményt újra játszó elképzelés borzongtat, teljesen átszell
dombi52
2 nappal ezelőtt


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1931)
Rejtett tartaléknak mondják, de valójában nincs elrejtve, titkos mondanivalónak, de ami nyilvánvaló, és mind köztudott is lehetne, ha jól működne köztünk a tudás közlekedése. Hiszen rengeteg ismeret ott van valakinek a fejében, még több talán a könyvekben, amit fel kellene tárni, de ha megtörténik, akkor sem jut el csak az emberek kis töredékéhez. Nem elrejtve van tehát, hanem elzárva, de még ez sem jó kifejezés arra, hogy szükségszerű a tudatlanság állapota a tudatlanok
dombi52
3 nappal ezelőtt


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1930)
Termékeny bizonytalanság[1] és feltöltő elmélkedés[2] két magyar életelv, inkább gyakorlat, munkamenet és lélektáplálás, megnyugvás megelégedés nélkül, bármennyire kifáradástól visszafordulni tudás. Ne hidd, hogy mindent tudsz már, ha eljutottál valameddig a kutatott tárgy megismerésében, vagy csak úgy a világ megítélésében, sőt vállald fel módszerként, hogy kétely illeti bizonyosság látszatát, tévedést így kizársz. Mert nem tévedhetsz akkor, ha csak feltevésként tekintes
dombi52
4 nappal ezelőtt


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1929)
Az egy és a sok, a rész és az egész életünk meghatározó viszonyának látszik, egyéni, személyi befolyás viszont az összességre csak kivételes eset, felhatalmazás kérdése. Olyan, mintha mindenkinek megadatna számba vétele, belőle is származna a közösség és annak ereje, terméke létrehozása, nélkülözhetetlenséget látunk magunk iránt. De a valóságban szerepünk korlátozottabb, jellege inkább az ellenkezője, elszenvedjük, nem kezdeményezzük a kapcsolódást világunk ezernyi dolgáh
dombi52
5 nappal ezelőtt


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1928)
Hogyan ajánlatos az egyensúlyt gyakorolni, hogy milyen tényezőket kell kiegyenlítenünk, a legnagyobb kérdések egyike lehetne, ha nem lenne már egyoldalúan kisajátítva. Azaz a kérdést sem merjük feltenni viszolygás nélkül, visszariadva a nagyot hibázástól, legalábbis lelkiismeretfurdalásunk lesz, ha valóban őszintén állunk hozzá az ügyhöz. Hogy ne kerülgessem, mint macska a forró kását, arról van szó, hogy milyen irányban tekintsünk rá, merről merre történjen az életrendbe
dombi52
6 nappal ezelőtt


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1927)
Nehéz elképzelni a mindennapokat kétszáz, négyszáz vagy ezer évvel ezelőtt, leírások nem pótolják az átélés élményét, így abban nem lehet részünk időutazás hiányában. Viszont ily kíváncsiságunk szomszédaink felé könnyen kielégíthető átruccanva oda, s távolibb országok, más földrészek népe hogyan él, már helyszínre utazva tanulmányozható. Mennek is sokan, de legtöbb csak azt nézi, amit mutatnak neki a helyiek, kirakat lett a világ, a hirdetésekben látottat keresik, nagy ké
dombi52
máj. 4.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1926)
Ha elkötelezted magad, attól még szabad vagy, ha döntésed megalapozott tudásra épül, mit igen nehéz elérni a mai világban, ezért a legtöbb ember nem próbálkozik vele. Ezt a nehézséget kell tehát legyőzni előbb, főként ha akitől tanulhatnál, nem szakértő, de honnan jöhetsz rá, hogy kire szabad hallgatni saját vagy mások tapasztalatát mondók közül? Ezt a vizsgálatot az élet rendje végzi el, hiszen a te képességedet meghaladja egy bizonyos korig, de hogy meddig vagy kiskorú,
dombi52
máj. 3.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1925)
Nemcsak az egyenes beszéd lett nagy hiánycikk a közéletben, hanem a szándékok elrejtése is magasfokú, – megtévesztésünk érthetetlen, ha véleményünk amúgy nem nyom semmit a latba. Amiről nem tudhatunk, az viszont rólunk szólna, ha birtokába jutnánk, no nem az igazságnak, mert lehetőségek felvázolása még nem az, hanem törekvés-kinyilvánítás megtörténne. Tájékoztatásunk valójában nem nekünk szól, ámde rá adott válaszunkon keresztül másik félnek, legyen az partner vagy ellens
dombi52
máj. 2.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1924)
Ha magadban keresed a mindenség nagy titkát, megtalálod, ha mindenségben a magadét, a mindenséget sem találod meg, nemhogy annak valamijét, hacsak nem te vagy az a keresett. A magadon belüli mindenség végtelenség, a rajtad kívüli véges elérést enged neked, bár folytatólagos vagy, átlapolt időt élsz meg tudatosan, a külvilág sosem volt birtokod. Annak te vagy a tulajdona, porszemléttel a csillagközi közegben, nagy tehetetlenséggel terhes bolygófelszínen, látszólagos különb
dombi52
máj. 1.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1923)
Az emberek, az emberek, nagyon szeretik, ha vezetik őket, különösen lelki utakon, egyéb mintát is követnek, minthogy maguk taposnának ösvényt ismeretlen vad tájakon. Mert nekünk az minden rákövetkező pillanat, ha nem a megszokás medrében múlik ideje, nem ismerősen mosolyog az útjelző oszlop, édesanya intelme, iskolai tanulmány. Még jó, hogy áttör azon a sötét felhőburkon egyéniség-napunk sugárzó ereje, és azt teszi, amihez kedve van, amit tehetsége diktál, néha sosemvolta
dombi52
ápr. 30.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1922)
A jelképekhez való viszonyunk tisztázatlan, mert ugyan az időszerűek szentsége adott, de a régmúltból ittmaradottak bizonytalan állapotban várnak sorsukra, így, avagy amúgy. Vannak szinte teljesen elfeledettek, mert a használatukra nem volt már szükség, megváltozott a világ, ilyenek a nemesi címerek és a „kutyabőr”, előjogot, birtokot másként kell igazolni, felhatalmazást nyújtó szertartás sem ismeri már a bíborköpeny adományát a hadvezérnek, a király kezében nincs jogar,
dombi52
ápr. 29.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1921)
Kell-e magyarázni, leírni hitünk alapját, vagy a hit éppenhogy átlendít ilyen hiányán, eredményt hoz-e ésszerűség alkalmazása mindennapi ember életreménykedésében? Mi más a hit, mint kisebb-nagyobb lendületforrás, összekötni széthullani akaró időnket akadályoktól megakaszthatatlan folyammá, s hogy összeálljon menete értelmes egésszé? Bizalom hordoz tenyerén eleinte minket, ama érzelmi magasságba törekszünk aztán visszaemelkedni tudatos életünk során, kételykizárással tere
dombi52
ápr. 28.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1920)
Ezerszer ismételjük, mégsem alkalmazzuk, hogy a múlt, különösen az ősi idők, nem olyan, mint amit magátólértetődőn lehetne ma felhasználni, kezelni közvetlen életünkben. Nem azért, mert ők másféle emberek voltak, mint mi, hanem mert a körülményeik, viszonyaik és róla elképzeléseik voltak egészen mások, figyelembe véve emberi képességünket. Ez igen szerteágazó és különlegesen másféle válaszokat jelent kihívásokra, mint ahogy mi elképzelnénk magunkat abban a helyzetben, ráa
dombi52
ápr. 27.




















