Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 206.

 206.

A régi földek éke, a régi élet ára,

csak azt lehetett enni, elég merésznek lenni,

amit felvetett érzés, beváltan nem lesz ártás,

üres földekre menni, ottan hasznosat tenni.

Vadas erdőkbe menni, messzibb világot látni,

nehézségeken győzni, vadra íjszerrel lőni,

táplálék után menve, kedvező időt várva,

hideg-meleget bírni, tévképzetekkel vívni.

Idősebbekben bízva, tapasztalatot rázva,

gyermekkel, nővel bánni: tojásszőnyegen járni.

Tüzet csiholni egyre, vízért járni a hanyra,

varázst hozni a hegyről, ege felhőtlen mennyről.

Se nem búsulva semmit, se nem bogozva summát,

jövő-szájra nem ültek, eres folyamot szültek.