Dienes Jenő Attila: Gumicsont a kutyának

A minap skandalum történt a nagy Babilonban, egy befolyásos zsidó portáján. Az Egyedül Magyarországért Mozgalom nem kommentálta az esetet, de érdeklődött a helyi vendéglátóipari egységekben, dohányboltokban, rendelőkben.

A korrupt bírák rendszeresen látogatták egy női személy után sündörögve ezt és ezt a házat, – meséli nevének elhallgatását kérő szimpatizánsunk –, de mit sem sejtettünk abból, hogy Zsuzsanna és a vén polgárok között ebben a növekvő szakaszban valami ellentét támadhat. Az utcákon özönködnek az elemek, nincs víz, nincs pénz, nyár van, nincs tél, tét van, hívás a pikk.

– Te jössz, Öcskös!

A hajadon égszíj-kék szeme, fürtjei, mint szőlővirág a jégesőben, csalfán ígéretesek voltak, de nem vitt semmit. Lényeg a lényeg, lement a második kör is, fürdő volt, mezig bezáróan. A diszkóban ismét találkoztak, foglaltak egy padot a nyomorúságra. Többé soha nem látták egymást. Aki a pikk királyba a női segget belelátja, az tényleg megérdemli.

Azt, hogy Zsuzsanna szépséges nő volt a zsidó asszonyok között, egyes fordításokban kontextuálisan nem taglalják, de ezt mindig jobb elképzelni, mint megtapasztalni. – Nem így a vének, sikoltja, mármint Schussanah:

– Valaki abuzgatta verbális arcfátylacskám csücskét!

ezért többet, ahogy vallomásában megírta, nem megyen a fonóba, bármi pénzért sem, habármi Áron… Azóta bárcsak-ról szavalnak verseket, átkokat, prüszkös trágár schleim-et a virtuális törvényszékek.

Első megdöbbenés.

Második.

Harmadik.

…

Ezután hogy hajtjuk nyugodtan álomra a fejünket?! Elmenekül az utolsó puritán, becsületes, bátor szépasszony. Míint a szép híves patakra / A szarvas kívánkozik tova völgyünkből, medencénkből el. E Jordánnak, Tiszának földjéről, szökell mindenki, nyakunkon a Hitler, újra nyíltan lopakodik (főleg itthon, bezzeg külföldön, lesemeremí)!

németország kapitulált (az N-betű Calibri(Szövegtörzs) 1-es), az Egyesült Államok(az E-betű Calibri(Szövegtörzs) 11-es) derék atombombát dobott a japán emberekre, de

például árjáktól hemzseg a média, a kultúra, a fáraó kincstárnoka is valami Fritcz Fackt. Nincs az a kincs, hogy maradjon. Ellenségim vannak rajtam, a merülő moslékos teknőben, dagonyában – Zsuzsa, Szent helyedre igyekezem átszerződni, integrálódni a messzi távol Dr. Martens-lábbeliket forgalmazó műhalacskás enteriőrébe, Tehozzád, én Istenem, növendő demokratikus Zelenszkij.

A béke napszámosai – boldogult gyilkosok, született szentek, kósza rovarok.

Lehet itt jelzőzni, hülye-buzi-zsidó-cigányozgatni, Hegedűs Zsuzsa szavaival a büdös zsidó is csak kimondva bűn, utcán csak úgy agyonverve nem bűn, csak kiértékelten alannyal állítmánnyal együtt, teljes mondatban elpusztítva bűn, ahogy ezt az ominózus abuzeratéria veteris satyrarum, száműzi, gályáztatja, méregcsókokkal tarkón gyilkolja a leomló drapéria ködében. A kereten Tiziano Vecellio neve, bévül Susannah guggol lapunézőn mély merengésben, Esplora il Museo Nacional del Prado. – Ezer bocsánat, ide soha nem jövünk! Egy újabb dagadt nő, de ez már Tintoretto léhán elterülő manökenje. Zsuzsi egyszerűen eltűnt a XVI. századi médiából, láthatatlan, végtelen-nyelű ecsetek lazúrvonásai kiradírozták, retusálták, átszőkítették. Paris. Nem! Londonba kell kilovagolnunk, hogy valódi csodát láthassunk. Guido Reni, amikor felhagyott Bologna templomainak grafitizésével, festett egy olyan „Zsuzsanna az öregek által” arcot, hogy abba rögtön beleszeret, aki ráhunyorít. Nagyon míves painting, a test kivételével, tekintet in ö félkörös női mellalak alsószéle közepe. Most mindenki elkezd repülőre ülni, azt hiszik khaki-színt militarizál a gyaur parasztja, holott a Martens bakancs is brit tudós ortopéd traumájából rügyezett virágzó baseball-vesszővé, majd termése a bőrfejű narancs – értelmetlen, szinte hihetetlen módon.

Most aztán keressük meg gyorsan, ki lesz az az olcsó hajadon, aki mindezt piros-fehér-zöldben el tudja –elénekelni nekünk: érthetően, zengő érc hangon, kedves hangfekvésben, egy viszonylag kis színpadon, jó nagy hangtechnika és drága világítás mellett, minimális intonációs sérelemre? Na jó, lehet félplébek, de nem dohányzó szakasz, kevés kilométer, nem visszatekert fúlextrás óra, kevés schmuck!

Aztán láttuk a bárneláttukvolnát.

És ekkor robban be Dániel, és ezt csak egy félőrült próféta találhatja ki. Egy napon arra sétált Nabukodonozor bácsi, és azt mondja neki:

– Danikám, nincs kedved velem jönni?

– Csak akkor, ha szolgálhatok és írnok képzésen vehetek részt, de max.min. 3-4 szeminárium per félév.

– Add a kezed, dugd ide a rabszolgahajcsár kolléga béklyójába és menjünk szaporán kiskomám, mert hamar pálcázás történik a valagodon!

Így került nagyon fiatalon Babilonba a kis Dániel. És valljuk meg, annak ellenére, hogy fogságban sínylődött 70 évig, ahogy ezt a belterjes vármegyerendszer szakzsargonja interpretálja –, tudásának és mérhetetlen tehetségének következtében igen magas beosztásba került.

– Gratulálunk az idei első helyezettnek! Idén is, In aeternum, amen. stb.

azt találja ki, hogy a botrányban érintett járókelőket, polgártársakat, nézelődőket, matatókat, vétlen böfizőket, direkt pukizókat egyesével végigkérdezgeti, akik láthatták Valholl suSSanah köldökét fürdőben, előtte, mögötte, alant, túl. Jóelőre tudta, hogy valaki kitálal majd, mert ahogy ez lenni szokás, minden zsidó nem hazudhat – helyesebben: tévedhet – egyszerre, csak külön-külön, és akkor is mást és mást, ki-ki a saját fantáziája (fajtája és nem faja) szerint képzeli tovább a valósághoz fűződő szuverén művészetét, érdekét, viszonyát, materiális misszióját, lelki gyarapodását.

– „Bírám az Isten” – megtehette, ez egy jó nagyot pukkanó nomen est omen lett. Végül győzött az igazság, az Isteni gondviselés megmutatta a fürdős vének parázna szándékát egyesével egytől-egyig, mind elbuktak, az akkori igazságszolgáltatás vallatóbiztosai belegyöntölték őket a tusványba. Jómódú kenyéradóik, szállásadóik is sorra ellenük szóltak, ki-ki hozzágyónta a kis pajzán képzelgését, vaskosodott a jegyzőkönyvük, mint Budaházy Gyuriék álmában a gyereksírás. De ez itt senkit nem érdekelt (zu aktuellen politischen Themen Budaházyék koncepciós pere), ott csak kérdeztek-kérdeztek, az eszközök kifinomultak, precízek, következetesek voltak, mióta a koncepció, a kompozíció, a Cél: a kivéreztetés. Ha egy kicsit másfelé sandítottál, vén kujon, addig nyuvasztunk, míg lecsendesedsz. Eltűnsz a posványban, mint Rajk László, Nagy Imre, Szájer József, Zuschlag János, Völner Pál, …

A zsidó-keresztény kultúra zsákutcája drótkerítéssel határolt létminimum, ahol bennreked az ima, fohász. A beözönlő hitetlenek nem tudják elpusztítani a nyomort, csak a sírköveket. A sors iróniája, hogy az Alexandriát, később Kelet-Berlint megszálló dánok, teljes nevükön: mohamedánok még egy mecsetet is elneveztek Zsuzsanna megmentőjéről.