A téren álló mocskos illemhely oldalában aludtak Nem érezte jól magát közöttük utálta a bűzt, a mocskot, a trágárságot csak a ’körülmények’ miatt szorult közéjük Alacsony volt és sántikált Egy lecsúszott entellektüel keresztelte el Tulúz Lotreknek Valaki röhögve azt mondta: Tulúz Lator? Aztán már csak Lator maradt Egész nap egy sárga fedelű kukával járkált a városban Elszórt műanyag szemetet gyűjtögetett Pontosan tudta, mikor és hol jelenik meg a szelektív kukásautó, várta ők

1862 Hú, de „gyönyörűen” mondtad, ami nem más, alakzat! Konfigurációtól a lélek is behorpad...

Milyen jó lenne rábízni arra éppen vállalkozókra, hogy vezessék a nagyközösség életmenetét, jövő felé irányulását, akik e szakmát kitanulják, erre készülnek fel. Hogy legyen értelme az oktatási rendszernek, ne mérnökök akarják átépíteni tervük szerint a társadalmat, ne orvosok gyógyítsák vélt betegségből sokkterápiás kezeléssel. Ne cipész akarjon mindenki lábára cipőt, csizmát húzatni fel, amikor szandált kellene, ne hentes és ne gabonatermelő ajánlja kizárólagosan termék

1861 Idegenszó-divatkórság, mert azt, ami hasonlóság, analógiának mondod. A nyelvünkre nincsen gondod! Párhuzamosság is lehet, s a megfelelés is mehet... Próbálj meg magyarul szólni, ne idegen szót menj csórni!

Ne menj messze magadtól, itt is találsz örömet, ami talán érdekesség, vagy csak közömbösség, de tied, valóban és elszakíthatatlanul tőled, mint személyes névmás ragozás mutatja. Számodra itt kezdődik minden, nálad, benned és hozzád érintkezve, olyan közelség ez, amit azonosságnak mondunk, öntudat ébredése óta veled, neked van, kizárólagos módon. De már egy oda- és rápillantással kiléphetsz magadból, odafordulással valami felé, aztán valaki lesz abból a tárgyözönből, mi r

1860 (Mit megfőztél, hát azt egyed.) Indivíduum az egyed. Mondhatod akár egyénnek. (E tanácsaim: egy-egy ének...)

Nap nélkül nincsen árnyék, mert nem lenne más fény sem a földön, nem ragyogásról van szó, de forrásról, mindennek alapjáról, mi nem halványodik el sosem, egyszer megszületett s örökké megmarad. Nem Istenről, hanem emberi teljesítményről, nagyságról, mi kicsinységében alkotott máig érvényeset, de csak akkor marad továbbra is minta, ha mi megőrizzük magunkban emlékét. Hősökről van szó, akik nem mai botcsinálta módon áldozták életüket túlerő ellen, nem kilátástalan lelkülett

1859 Egymásfelé tart, egymáshoz, valamihez közeleg. Ha a konvergált használod, a magyarod már beteg!

Milyen a béke szigete, csak az tudhat róla, aki átéli, hogy szívében békét nevel, nem lakatlan sziget tehát óceán közepén, hol a virágos réten vadló friss füvet legel. Örömét kell lelje életében lelke által, tanulva, tanítva társas lét közegében, nem a harciasságot állítva középpontba, hogy abban részesüljön aztán viszonzásképpen. Kétágra szakadt az emberiség valamikor, egyik használta, másik elszenvedte a fegyvert, elismerést kényszerített ki álteljesítmény, midőn ellens

1858 A pragmatikus magyarul gyakorlatias. Romló nyelvünkre, javítván, magyar szóval hass!

Kitől várunk megerősítést, sokat elárul rólunk, annak szintjéről, ahol tevékenységünk történik, törekvésünk mozog, és hogy tudja-e, aki ilyen mód segít nekünk, milyen fontos ő. A gyerekkor nagy része gondoskodásban telik, s jobban járunk, ha nem tudatosítják velünk, hogy mily kegyben részesítenek, természetesnek veszik, hogy így tesznek, magátólértetődőnek. De csak akkor és addig van ez így, amíg szükség, szegénység nem akadályozza teljesítését, különösen, ha nem természe

1857 Nem félig német szó ám az alternatíva. És a másik fele nem is latin – lehívva...! Haszálata a magyarban, tiszta hülyeség, hisz a jelentése csupán: más lehetőség! Egy betűvel hosszabb, ámde ugyanannyi szótag! Nem tudom, hogy az idegen neked miért jó csak???

Sokféleképp tévedhetünk annak megértése során, amit a másik ember mond nekünk, mert nincs közvetlen áthidalás, átkapcsolás, átvitel, hanem az értelmünkön keresztül jutunk hozzá. Ennek során a gesztusnyelv, sőt testmozdulat is szerepet kaphat, hümmögés mint válasz szavunkra, szemöldökráncolás, haragos tekintet, vagy ha felnevet az illető, egészen mást jelenthet. Amikor pofont kapunk és cseng tőle a fülünk, vagy behúzunk valakinek egyet, az szögesen ellentétes azzal, mint m

Síelés A sielést – noha hó sincs – mindenki így mondja ma! Pedig engem megpofozott érte még a nagypapa... Nem törik belé a nyelvünk, kétségtelenül igaz, de ez a tény önmagában semmiképpen sem vigasz. Általánossá vált e szó, pedig nincs rá semmi érv. Használata csak betegség, akárha egy nyelvi sérv. Elterjeszkedett a nyelvben, mint valami furcsa seb. Sízést mondani – szerintem – jóval természetesebb. Kedveltsége megdöbbentő, hisz könnyebbre törekszünk, s ezért nem m

1856 Ha azt mondod kémikus, rád férne ám némi kuss! Nem fogja föl a józan ész, neked mért nem jó a vegyész?!?!? Azt akarod, hogy terajtad röhögjön az egész világ? Vegyész helyett a kémikus, józanságból nagyon kihág! Avagy nálad – bár szerintem ez nehezen fölfogható – nem „észbotlás”, hisz zsigerből szándékos az idegen szó?!