1514 A Kontinens  – hányszor mondjam? Földrész , avagy világrész ! Szöveged többi szaváért idegenbe mért nem mész???

Milyen sokszor hallod, hogy szállj le a földre, ha már órjás nem vagy, hát, ne legyél törpe. Légy rá tekintettel, mit gondolnak rólad mások, kik egyébként nem tudják, hogy jó vagy.   Azt látják, hogy szembe mész a valósággal, s mindig sok bajod van ezzel a világgal. Nehogy már a szekér húzza a lovakat, mit nem fejtettél meg, őrzi tudás-lakat.   Benned van a hiba, nem a csillagokban, vigyázz, teher alatt lelked összeroppan. Tested sincs acélból, elillan az erőd, erős vár csak

Szú a fában perceg, Németország merceg... „Ígérgessél sokminden jót. választáson csak úgy nyerc”, mondogathatta magában a derék kis Frici Merc. A média terjesztette: „Amit ígér, az nem serc!” És az emberek elhitték, tán mert nagy bennük a herc, vagy, merc olyan maflák? (Erre gondolni sem merc...). Ez lett aztán Németország nagy fájdalma, azaz smerc... S merc a politikus olyan, hogy csak ígér és ígér, aztán lassan nem tartja be... Ha már trónon ül? – Miér’? Á

1513 Mit értesz eme szó alatt: szexualizáló ? Melyik körülíráshoz fog kerülni a zászló? Olyasmi ez – sejthetően –, mi valamit okoz. Nemiséggel kapcsolatos tudásszintet fokoz? Avagy növeli talán a szexuális  vágyat, mire szükség lehet akkor, ha a vágy már bágyadt? Ily találgatásba fajul, ha az, aki mondja, nem magyaráz   magyarul , mert arra nincsen gondja...!

Logikus-e, ami ésszerű, sokaknak azért nem egyértelmű, mert rajtunk kívülinek tartják az egymásból következést, és értelmi szinten érvényesültnek az ember legmagasabb fokát.   Így pedig isteni elrendelésűnek látják a természetet, ami külön valami hozzánk képest, s mi ugyan belőle vagyunk, de értelmes lénnyé Istentől kapott lelkünk révén lehettünk.   Itt aztán meg is áll a tudomány és álmélkodik, milyen végtelenül gazdag a külvilág rendje, mennyi törvényszerűség felfedezhető b

1512 A szótárban nincsen aggály, azt mondja, hogy: illemszabály , mármint, ha a szó protokoll , mely fordítás után lohol. Saját fordítási vázlat, hogy: eljárási szabályzat .

Bejárják sokan szívesen a Földet, végtelen, szüntelen érdeklődéssel, nyitottan új és új tájak felé, embermivolt és produktum felé, ott a helyszínen eredetiben megszemlélni.   Hogy mit, mi az valójában, még úgy sem teljesen feltárulkozó, befogadható, nem bújhatunk ott élők bőrébe, de legalább annyi, amit ők akarnak, megmutathassanak és átadjanak.   Kérdés, mi célból, egyéni élményszerzés mellett, beszámítva az üzleti szempontokat, örök kétely egyébként, hogy van-e más oka utaz

Éjjel, két óra múlt Épp megfordultam amikor egy foszforeszkáló kék „folt” jelent meg a szobában Rezgett, úszott, lassan megnyugodott Nem volt emberformája, mégis éreztem, hogy „valaki” Várakoztam, nem álmodom-e? Aztán önkéntelenül megszólítottam: – Ki vagy? A hangját nem hallottam, mert belőlem beszélt bennem beszélgettünk – Ne félj – mondta – Nem félek. Mit akarsz tőlem? – Te foglalkozol velem örökké – Mert érzem, hogy itt vagy körülöttem    itt vagytok körülöttünk – Persze

1511 Nem tudjátok? – Oly elemi: szexuális , csupán nemi !

Ma már táplálék tápanyagát is táplálni kell, hogy testünkbe bejusson alapvető szükséglet kielégítése, de hogy ez megtörténik-e valóban, inkább hittel nyugtat, mint bizonyosság.   Hogy elérjük a legalább elegendő szintet, nemcsak javasolt, de kötelesség, akadályát egyénileg érzékeljük, s közösen lehetne  felszámolni, sok akaratnak kell egyesülni.   Ami azért nem egyszerű s magától működő, mert a lelkünk fő étke szintén hiányosságos: egynemzetté levésünk lelkesítő ereje – szell

1510 Elvihetné a razzia ezt a szót, hogy latencia , mert fölöslegesnek tűnő! Ez a lappangási idő .

Képzeld el azt a jövőt, különösen ha érte dolgozol, amikor elterjed az igazságunk magunkkal, nemzetünkkel, nyelvünkkel kapcsolatban, milyen lesz akkor élni, abban az öntudatban.   Hogy már a barlangokban élő emberek is itt mi voltunk, azóta megmaradtunk, szaporodtunk, s mindig befogadtuk a távolról érkezőket, de mindig sokkal több volt az innen eltávozó.   Hogyan éltünk mi régen az egyes korszakokban, tananyag lehetne, sőt izgalmas próbatétel, utánozni őket és megtanulni túlé

1509 Nem pendülünk mi egy húrra, te azt mondod, procedúra . Szerintem meg a felelet: eljárás , avagy ügymenet .

Ha lehunyod a szemed, nem látod a világot, ahogy alvás közben sem működik öntudásod, ébren is szereted kikapcsolni magad néha, süketnek-vaknak minden hangzás és látvány néma.   Tettmezőn a szekér erőfeszítéstől halad, az idő megszakíthatatlanul végigszalad egy-egy ember egyedi ívű életvonalán, sikeres, ki felmászik önmaga pókfonalán.   A lényeg, hogy nem tudod kivonni létből lelked, ha elfáradván a tested nem bírja a terhed, eldobandó lehet minden felesleges holmi, hanem attó

1508 Jelentésre, szótagszámra, betűszámra azonos: determinál  = meghatároz ! Kérdésem tehát jogos: mért használod az idegent, az mitől kívánatos??