1557 Különlegesség ről nem tudsz, látom, kispajtás, bárgyú módon azt mondod, hogy specialitás .

Sors ellen eszköztelennek érezzük magunkat, netán még kiszolgáltatottnak is, de csak akkor, ha komolyan elhisszük, hogy az meg van írva nekünk, megváltoztatni is csak az tudja, aki írta.   Így rögtön felugrunk mindenség tetejére, mintha a Világalkotónak lenne a dolga, hogy velünk foglalkozzon, legyünk oly fontos neki, mint magunknak vagyunk, de ez szinte nevetséges.   Könnyen beláthatjuk, hogy a csillagokhoz képest jelentéktelenül rójuk földi pályánk, azok viszont kijelöltön

1556 Ekvivalens t mondasz, hogyha magyarul beszélsz??? Megőrültél, kis barátom, idegenben élsz??   Hogy jut eszedbe ilyesmi, azaz hogy nem jut magyar szó eszedbe, amit itt mindenki tud?   Azonos , vagy egyenlő , vagy egyenértékű . Akinek helyén az esze, anyanyelvhez hű!!

Líraian szólni nem üzlet ma már, engedd el, ne légy szamár, ne pazarold erudíciódat létezésdíszítésre, gondolatcsipkézésre és érzelemhabverésre minden haszon nélkül.   Művészet a művészetért olyan elavult, hogy senki nem engedheti meg manapság művelni, ha komolyan veszi magát és azt akarja, hogy bekerüljön elismert személyiségek közé.   Illetve lehet személyes élményt is közölni, de nem emelkedetten, hogy milyen szép az élet, hanem lehurrogva minden szépet és jót, és a korább

1555 Jaj, de jó! Jaj, de jó! Itt e szép szó: fúzió ! Csak nem tudom, mire jó?!   Egyesülés , társulás , avagy egybeolvadás lehetne ám, kispajtás! Nem csalás, nem ámítás...

Mi a jobb, értékesebb, amit kisujjból kiráz az ember, vagy amit gyötrelemmel teremt, alkot, nem lehet megmondani, mert ember- s témafüggő, mégis szeretik határozottan eldönteni.   Vagy az egyik, vagy a másik módszerre szavazni, leginkább olyanok, akik egyiket sem szokták gyakorolni, mert aki teszi, nem hangoztatja, inkább nem árulja el, ne derüljön ki titka.   Hogy mennyi küzdelemmel jár, mibe kerül neki, amit kiállít, elénk tár mint teljesítményét, vagy hogy milyen könnyen s

Szalma ágyon aludtam én, imádkoztam este, sok-sok csillagból állt az ég, tiszta lelkem leste. Ki korán kel, aranyat lel, ez volt a jelszavunk, sokan jöttek, kopogni kell, de nyitva volt kapunk.   Világos már, hogy gyerekkor kegyelmi állapot, kevés teher volt még ekkor s nyugodott vállamon. Amit kellett, megcsináltam, tanultam is közben, hogy kell jobban, beleálltam s magam ösztönöztem.   Így szereztem elég erőt, jusson a játékra, nyáron nem vettem fel cipőt, sapkát fejtányérr

1554 Kell nekünk ez a szó: vokál ? Szótárban sem találod, hisz teljesen fölösleges, ezt, remélem, belátod!   Szemben a hangszer ricsajjal, emberi hang lehetne, vagy énekhang , mit mindenki elfogadna s szeretne...   (Ki a magyar nyelvre kakál, énekhang ra mondja: vokál !)

N émely embert a szerencse tenyerén hord, míg egy másik számára csak azért tart tenyeret, hogy pofozza, figyelmeztesse az elszalasztottakra. Van aztán olyan eset is, amikor a szerencse azért hintáztat örömében, hogy a pofon még nagyobbat csattanjon. S nincs ember, én sem voltam olyan, aki ellenállhatna akár a szerencse kényeztetéseinek, akár a pofonoknak. Mert hogyne esne jól, ha dédelgetett álmainkból valósággá látszik válni valamelyik rész. Hogyan kételkedhetnénk álmaink ig

1553 Hasadék , vagy hézag , nyilás .. Azt se tudod, hová fuss...? Még akár hiány is lehet, s te azt mondod hiátus ?!?   Hogy’ jut az eszedbe ilyen, alig ismert, mafla szó? Magyartalan észjárásod, szerintem már aggasztó!

A közmegegyezést, közérzetet a jóérzés megteremtése hívja elő, biztosítja, és nem a félelem valami elvesztésétől, annak előtte volt állapot már elavultságától.   Ami elmúlik – eltűnik, bár meg nem semmisül, hiszen ott marad a kisagyunkban, vagy közösség össztudatában, azaz emlékként, s előhívni szándékosan lehet, de fel is bukkanhat önként.   Önállóan, mikor a helyzet megköveteli, amiből tudjuk, már eleve tudati tényként keletkezett, amint a vészhelyzet is elmei megállapításk

„Ezzel a nyavalyás podkászttal már foglalkoztunk tavaly augusztusban” ‒ figyelmeztetett szerzőnk. De Bogdy művésznevű olvasónk, a Magyarok Szövetsége és a Szilaj Csikó egykori kiváló fényképésze felszólított, hogy kérjem meg Gyimóthy Gábort, találjon valami MAGYAR szót a podkaszt helyett, mert ez „nagyon rosszul hangzik” Gaudi-Nagy Tamásnak. Teljesen egyetértek vele, de egyelőre beletört a bicskánk ‒ ugyanis az elfogadása már nem csak rajtunk múlik. (VDGy) Podcast Jaj! – A p

1552 Lehetne a szó magyarul: összekapcsolhatóság . Konnektívitás nak mondod? Megdöbbentő marhaság!   Ugyanis, senki se érti, hiszen szótárban sincsen! Mindenkinek írsz és beszélsz! Jól jegyezd meg ezt, kincsem!!!   Vagy gondolod, hogy mindenki értelem után lohoh, és nem érthető szavakat rögtön meg-Gúglol?!

Van-e képességünk látni magunkat egészként, nem egyénként, hanem emberiségként, összesünk létezését megítélni helyesen, ahogy van, befolyásmentesen uralkodó csoportoktól?   Legyenek azok tényleges hatalmak, vagy lelki téren egyeduralkodók, ízlésdiktátorok, eszmei-szellemi elköteleződést adók, kenyéradók, vagy bárkik, akikhez most kötődünk?   S ez elköteleződés miatt nem tudunk, vagy nem merünk, nem vagyunk képesek, avagy nem akarunk állás foglalni, mert megijednénk nézetünktő

1551 Pragmatikus ? – Ne hülyéskedj! – Inkább mulattass! Legtöbb esetben csupáncsak: gyakorlatias .