Epstein: a Nyugat lehanyatlása, az elit erkölcsi összeomlása ‒ Tallián Hedvig fészes ajánlása

VÉGRE SOKKOT KAPNI A RENDSZER POKOLI TERMÉSZETÉTŐL

Az alábbi, ZeroHedgen megjelent friss írás ‒ Epstein, a nyugati hanyatlás és az elit erkölcsi összeomlása címmel ‒ megpróbálja az overton-ablakot tágítani és kedves olvasó szájába rágni, hogy miért javíthatatlan a nyugat, miért kell és muszáj az ELKÉPZELHETETLENT is elképzelni, amire egyébként már Bogár tanár úr figyelmeztet rendkívül óvatosan, és miért élvez egy maroknyi csoport TÖRVÉNYEK FELETTISÉGET ‒ szuverén immunitást ‒, amit magam Catherine Austin Fitts nyomán már boncolgatok évek óta (lásd fejlécem melletti linkek). Öveket becsatolni ‒ egy rázós és nem hosszú írás következik a Zerohedge-ről, avagy mi az epsteinezés végső „tanulsága”. Íme:

Eredeti cikk:

Epstein, Western Decline, & The Moral Collapse Of The Elites, Tyler Durden 2026. február 4.,Szerző: Lucas Leiroz

2026 januárja egy töréspontot jelent. Az Epstein-ügyet már nem lehet egyszerűen hatalmas emberek szexuális botrányaként kezelni. A most napvilágra került dokumentumok, képek, feljegyzések és egyértelmű kapcsolatok a vitát egy új szintre emelték. Ez már nem „visszaélésekről”, „túlkapásokról” vagy „egyéni bűncselekményekről” szól.

A feltárt tények szisztematikus, szervezett, ritualizált gyakorlatokra utalnak. És ez mindent megváltoztat.

Évekig a közvéleményt arra kondicionálták, hogy elfogadja a kétértelműséget. Mindig voltak kétségek, mindig hiányoztak a „döntő bizonyítékok”, mindig óvatosságra intettek. Ez az idő lejárt. A nyilvánosságra hozott anyagok nem hagynak teret az naivitásnak.

Amikor bizonyítékok kerülnek napvilágra a gyermekek elleni extrém erőszakról, a hagyományos bűnügyi kategóriákat meghaladó gyakorlatokról, a vita már nem jogi, hanem civilizációs kérdéssé válik.

A kérdés már nem az, hogy ki „látogatta meg a szigetet” vagy ki „utazott Epstein repülőgépén”. A kérdés az, hogy az ilyen hálózatok csak akkor létezhetnek, ha mély intézményi védelem áll mögöttük. Nincs rituális pedofília, nincs transznacionális emberkereskedelem, nincs szisztematikus extrém anyagok gyártása politikai, rendőrségi, igazságügyi és média védelem nélkül. Ez nem összeesküvés: ez a hatalom logikája.

Ettől a ponttól kezdve a Nyugat már nem rejtőzhet a fokozatos hanyatlás gondolat mögé. Ez nem csupán kulturális degeneráció vagy értékvesztés.

Ez valami sötétebb:

egy elit, amely felismerhető erkölcsi határok nélkül működik, és mégis továbbra is kormányoz.

Azok az emberek, akik közvetlenül vagy közvetve részt vesznek ebben a világban, továbbra is döntik el a választásokat, a háborúkat, a gazdaságpolitikát és egész társadalmak sorsát.

Egy másik döntő elem, hogy még mindig nem tudjuk, ki áll a szivárogtatás mögött. Ez a bizonytalanság központi jelentőségű. Lehet, hogy Donald Trump vagy vele szimpatizáló körök lépése, amelynek célja a belső ellenségek végleges megsemmisítése és az Egyesült Államok hatalmának minimálisan pozitív irányba történő átszervezése. Lehet, hogy éppen ellenkezőleg: az anyagok ellenőrzött közzététele, amelynek célja, hogy nyomást gyakoroljon Trumpra, hogy a demokraták és a mély állam érdekeit szolgálja.

És a kényelmetlen, figyelmen kívül hagyhatatlan igazság az, hogy mindez még mindig része lehet a Deep State – amely magában foglalja mind a demokratákat, mind a republikánusokat – még mélyebb és még hátborzongatóbb tervének, amelynek célja az „Epstein-ügy megoldása” egy brutális kollektív érzéketlenítő kampány révén, amely „normalizálja” a közvéleményben azt az elképzelést, hogy a nyugati elit pedofilokból, sátánistákból és kannibálokból áll.

Ez megerősíti egy kritikus pontot:

az igazság csak azért derült ki, mert már nem volt hasznos titokban tartani.

Évtizedekig mindez a kulisszák mögött ismert volt. A hallgatás nem a nyomozás kudarcának eredménye volt, hanem egy magas szintű döntésé. A sajtó hallgatott. Az ügynökségek hallgattak. A bíróságok hallgattak. A rendszer pontosan úgy működött, ahogyan kellett, mindezt azért, hogy megvédje magát.

A nyugati társadalmak most olyan dilemmával szembesülnek, amelyet nem lehet választásokkal, parlamenti bizottságokkal vagy bátorító beszédekkel megoldani.

Hogyan lehet továbbra is elfogadni azoknak az intézményeknek a tekintélyét, amelyek ilyen szörnyűségeket fedeztek? Hogyan lehet fenntartani a tiszteletet azoknak a törvényeknek, amelyeket szelektíven alkalmaznak azok, akik felettük állnak? Hogyan lehet ezután „nyugati értékekről” beszélni?

A probléma az, hogy a modern Nyugat elfelejtette, hogyan kell reagálni mindenre, ami aljas és lényegében gonosz.

A nyugati társadalmakban az emberek már nem tudják, hogyan kell kezelni az abszolút gonoszt – különösen, ha az a társadalom csúcsán található.

Minden eljárássá válik, minden tálalássá válik, minden technikai nyelvvé válik. Eközben a társadalmi bizalom elpárolog.

Ez már nem a bal és a jobb, a liberalizmus és a konzervativizmus kérdése. Ez az emberek és az elit közötti szakadás kérdése.

Azok között a társadalmak között, amelyek még megőrizték a határok érzékét, és azok között, amelyek úgy működnek, mintha nem tartoznának az emberi fajhoz.

Ha van valami kedvező ebben a pillanatban, az ajóhiszeműség vége.

Már nem lehet úgy tenni, mintha a rendszer „beteg, de gyógyítható” lenne. A nyugati (anti-)civilizációs projekt maradványai belülről korrodálódtak. A jövő még bizonytalan – és minden lehetséges és szükséges eszközzel meg fogják vitatni.

De egy dolog biztos: Epstein után semmi sem maradhat a régiben. Aki úgy tesz, mintha semmi sem változott volna, vagy nem érti a napvilágra került események súlyát, vagy úgy tesz, mintha nem értené.