Gondolatok az áldozatról ‒ Consumatum est ‒ könyvrészlet (Hosszú Zoltán igehirdetése)

dombi52
12 perccel ezelőtt
3 perc olvasás

Mindnyájan tudjuk, hogy az emberrel kezdődik a jó-rossz megkülönböztetésének képessége, ezáltal a boldogság-boldogtalanság világa. Az ember alatti világban ez a képesség nincs jelen. Példa erre, hogy a leggonoszabb embert is megvédi a kutyája a legjobb emberrel szemben is!

A világrendben mindig a magasabb létsík az, amely képes felemészteni (asszimilálni) az alacsonyabb létezőt. A földi világ farkasainak egyetlen esélyük arra, hogy bárányokká váljanak, az, ha a bárányok vállalják, hogy fölfalják őket a farkasok. Mert a bárányok vére által válnak a farkasok bárányokká.

Erős kijelentés, de igaz.

Ez azért van így, mert a báránylét magasabb, mint a farkaslét. Mit jelent ez? Azt, hogy

a szelídek türelme által válnak a vadak szelídekké.

És mint tudjuk, a vadak nem, de a boldog szelídek öröklik a földet.

Minden az emberért van, az ember pedig Istenért! Ezért lett Isten emberré, hogy az embert megistenítse. A növénynél, állatnál, sőt az embernél is, az ön- és fajfenntartás ösztöne kizárólag arra való, hogy mi, emberek, mint szellemi lények fejlődjünk általuk, és nem arra valók, hogy e két ösztönt szolgáljuk. Ezért nem szabad, hogy fontosabb legyen egy öleb, egy macska, mint a szomszéd gyermeke vagy egy szükségben élő ember! A Római Birodalom végnapjaiban, a kilátástalanság és a reménytelenség miatt, a nők nem szültek, hanem kutyákat tartottak. Pótcselekvés, célt tévesztett áldozat ez. Szomorú. Ne ismételjük meg.

Az ember az ásványi anyagokat, a növényvilágot és az állatvilágot azáltal, hogy elfogyasztja, egyúttal emberré változtatja. Ám

ahogy az ásvány a növénybe épül, a növény az állatba, az állat az emberbe, úgy épül az ember is Istenbe, a táplálkozás útján. E folyamatnak Jézus a tudatában volt. Mi erre a bizonyíték? Az Utolsó Vacsora áldozatának bemutatása és átadása az emberiségnek, amit aztán kereszthalálával meg is pecsételt.

Én vagyok az élet kenyere, a Mennyből alászállt élő kenyér, mondja, aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az nem lát halált sohasem. Micsoda Szavak! De mit is mond Jézus nekünk? Azt, hogy a megistenülésünk érdekében Ő kegyelmi módon mint eledel közöttünk marad.

Teszi ezt azért, hogy a kenyér és bor színében átvegyük Őt magát, ezáltal szeretetét, és mi is falat kenyérré váljunk mások számára, akik épp ‒ mivel kevés szeretet-energiával rendelkeznek ‒ bántanak másokat, minket. Az Ő Teste szeretet-energia és a mi megbocsátásunk, vagy az Igazság (nem az igazunk) melletti kiállásunk által feltölti azoknak szeretetét, akik jelenleg csak elvenni és bántani tudnak. Ez az ember megistenülésének krisztusi Útja.

Igaz, hogy a testünk ásványi, növényi, állati származékból tevődik össze, de mi nem vagyunk a testé, igaz, hogy a világban élünk, de mi nem vagyunk a világé. Van a szeretetlenségnek egy olyan foka, amely csak földi lét által szüntethető meg. Mi, emberi lények/lelkek az időtlenségben, ahol nincs jelen a Jó és Gonosz kettősségének világa (polaritása), akadályozva voltunk szeretetünk kiteljesítésében. Így a test és a világ – a Jó és a Gonosz küzdelmének – színtere és korlátai lehetővé teszik számunkra, hogy döntéseink, olykor a szenvedések megtapasztalásával, de ránevelődjünk az önzetlen szeretetre és ezáltal értékeljük azt. Ez az értelme a földi életnek!

Tehát feladatunk, hogy keressük az Isten országát, az örök igazságokat, amely igazságok arra mutatnak, hogy egymást szolgálva szeretjük Istent! Az állat- és növényvilághoz való hozzáállásunk attól kapja erkölcsi tartalmát, hogy mennyire használjuk, alkalmazzuk ezeket az emberek iránti szeretet kimutatására!

A magasabbrendű mindig asszimilálja az alacsonyabb rendűt. Igen, így emészti fel az isteni az embert, és így kap végső értelmet a növény és állatvilág áldozata is.

E vers képeivel zárom:

Ég

Ember

Föld

Az Ég föláldozza magát

és Föld lesz.

A Föld föláldozza magát

és Növény lesz.

A Növény föláldozza magát

és Állat lesz.

Az Állat föláldozza magát

és Ember lesz.