Hajdu Zoltán: Elemzések a transzhumanizmusról és a megfigyelt emberről (13)

szilajcsiko
máj. 8.
7 perc olvasás

A felügyelő kapitalizmus

https://egyetlenegy1.blogspot.com/2025/02/229-felugyelo-kapitalizmus-1.html
https://egyetlenegy1.blogspot.com/2025/02/230-felugyelo-kapitalizmus-2.html

A digitális felügyelő adatkapitalizmus (a nagy testvér) létezéséről először az amerikai kapitalizmus résztvevői, pl. a háttérhatalom alatt élő amerikai nép értesült 2013-ban, amikor a nemzetbiztonsági ügynökség (NSA) egyik alkalmazottja „híreket” közölt a The Guardian-ban és a The Washington Post-ban arról, hogy a PRISM projekt keretében az amerikai kormányzás adatokat szerez be kereskedelmi cégektől. A PRISM projektben a Microsoft 2007-től, a YouTube 2008-tól, a Google, a Facebook és a Paltalk 2009-től, a Yahoo 2010-től, a Skype és az AOL 2011-től, az Apple 2012-től tag. 2013-ban a kormányzatnak átadott adatok 98%-a a Googletól, a Yahootól és a Microsoftól származott. Kiderült, hogy a NSA adatai a szövetségi nyomozóhivatal (DITU) osztályához is eljutottak, ami azt is jelenti, hogy az adófizetők pénzéből támogatott projekt keretében figyelik meg az amerikai és más államok lakosságát. Külön programokkal elemzik a különböző digitális tartalmakat, pl. a web- fórumokat, a képeket, a hangfelvételeket, az e-maileket, a chat-ket, a kereséseket stb. Nem véletlen tehát, hogy az információ-monopoliummal rendelkező digitális vállalatok nyeresége minden évben egyre nagyobb. Rajtunk gazdagodnak meg. Az adatokat mi szolgáltatjuk, ők pedig ezekből tőkét kovácsolnak, pl. az új katonai technológiákhoz, a még nagyobb globális internetcégek létrehozásához. A digitális monopólium vagy a digitális tőkésítés létrehozásában – amit nekünk, felhasználóknak úgy adnak el, mint „digitális biztonság” – nyomonkövethetők azok az elemek, amelyek jól képviselik az olyan központosítási törekvéseket, mint pl. a pénzügyek digitalizálása, a nyilvános megfigyelő hálózatok alkalmazása, a digitális biztonsági ellenőrző rendszerek katonai célú felhasználása, a digitális igazságszolgáltatás (vagyis az igazságszolgáltatás kivonása a civil ellenőrzés alól). Az ellenőrzési folyamatokban a gazdasági, pl. a pénzügyi „kemény” ellenőrzés (digitalizált banki adat) megelőzi a társadalmi „puha” ellenőrzést, pl. a biztonsági-ellenőrző rendszerek általi ellenérzést, a nyilvános és magánfelügyeletek szolgáltatta információk ellenőrzését, vagy a mesterséges intelligencia alkalmazását a bíróságokon és a pénzügyi szolgáltatásokban. A következőkben azokat a területeket elemezzük, ahol az „én” szabad akarata nem érvényesülhet, pl:

1). célzott, manipulált hirdetések: a digitális hatalom egyik célja, hogy a túlzott reklámozással elérje a tömegfogyasztás folyamatos növekedést, amit a közgazdaságból gazdasági növekedésként ismerünk. A különbség csak annyi, hogy ebben az esetben a gazdasági növekedést a felhasználó, az adatszolgáltató generálja, mivel ő az adat, vagyis ő a termék. A célzott reklámozásban a felhasználótól származó nagy adatmennyiségre van szükség. Ez nemcsak a termékre adott értékelésre vonatkozik, hanem arra is pl., hogy hányszor látogatnak meg egy világhálós oldalt, hogy megnyitnak-e egy hirdetést vagy sem, hogy rákattintanak-e egy hivatkozási címre (linkre), hogy milyen kapcsolatok vannak a különböző érdeklődési körökbe tartozó hálózati partnerek között, hogy a felhasználó jellemzően a nap mely időszakaiban lép be a keresési felületre stb. A célzott reklámozás széles körben elterjedt értékesítési stratégiává vált, amely adatvezérelt módszereket használ fel a konkrét érdeklődési körrel, viselkedéssel és jellemzőkkel rendelkező ügyfelek azonosítására. A cél, hogy megfelelő időben és helyen személyre szabott reklámüzeneteket juttasson el a célközönséghez. A reklámvállalatok és -ügynökségek abban érdekeltek, hogy minél inkább maximalizálják a profitot, ezen belül pedig finomítsák a marketingstratégiájukat és minél jobban megismerjék a felhasználók fogyasztási szokásait. Amikor az egyén saját profilját egy közösségi oldalon létrehozza, a cégek a megadott információkat összegyűjtik, tárolják, majd felhasználják, hogy könnyebben elérjék a felhasználókat. A célzott hirdetések azáltal nyújtanak jobb felhasználói élményt, hogy hasznosabb információkat szolgáltatnak, továbbá olyan új termékek és szolgáltatások felfedezéséhez is vezethetnek, amelyekről a felhasználó egyébként nem tud. A célzott reklám a fogyasztásra való ösztönzést és minden vágy könnyű megvalósításának lehetőségét jelenti (pl. új autó, új lakás, új utazás, új kényelmi funkciók bevezetése, vagy – amint a társkereső oldalak esetében látható – egy új férj, egy új feleség, vagy egy új gyermek stb.).

A felhasználók érdeklődésére, értéksorrendjére (preferenciáira) és viselkedésére vonatkozó adatok elemzésével a vállalatok befolyásolhatják a felhasználók döntéseit és cselekedeteit, célirányosan manipulálhatják őket. Ez különösen a gyermekek és az ifjúság esetén jelent kockázatot. Egyesek szórakoztatónak és hasznosnak ítélhetik, hogy olyan hirdetéseket találnak, amelyek jobban kapcsolódnak az érdeklődési körükhöz, mások azonban ezt a befolyásolást a magánélet megsértéseként értelmezik. A személyes adatok, például a böngészési előzmények, a keresési lekérdezések, a tartózkodási hely adatainak gyűjtése és felhasználása, továbbítása harmadik fél részére, valóban a magánélet megsértését jelenti.

2). pszichológiai megfigyelés: a fogyasztásnövelő célzott megfigyelés, mint gazdasági megfigyelés mellett jelen van a pszichológiai megfigyelés is, amikor a digitális hatalom technológiai eszközökkel kényszeríti ki a személyes és kritikus információkhoz való hozzáférését. A pszichológiai kényszerben a felhasználókat például arra tudják kötelezni, hogy a szükséges szolgáltatásokhoz való hozzáférés érdekében teljes hozzáférést biztosítsanak az adataikhoz. A felhasználónak látszólag lehetősége van megtagadni a kérést, gyakorlatilag azonban olyankor nincs, amikor a szolgáltatás csak az adatok megadásával vehető igénybe, hisz az engedély megtagadása esetén a felhasználó nem fér hozzá a szolgáltatáshoz. Ma még ott tartunk, hogy a felhasználók nagy része nincs tudatában annak, hogy az olyan mechanizmusok, mint a cookie-k, vagy a hirdetések hogyan működnek, ahogy azzal sem, hogy hová kerülnek az általuk közzétett adatok. Szabad akaratunk hiánya nemcsak ezekben az esetekben mutathatók ki, hanem pl. a társadalmi kapcsolatok esetében is, amikor az arcfelismerő rendszerek nyernek rólunk adatokat.

A digitális vallást működtető hatalom gyakorlatilag azt az időelőnyt használta és használja ki ma is, amikor a társadalom részéről szükséges szabályozás még nem létezett (joghézag), illetve számoltak a felhasználók tudatlanságával is, így megengedhették maguknak, hogy ne aggódjanak amiatt, hogy mi lesz az ember önrendelkezésével és szakrális szabad akaratával. A felhasználók tudatlansága a digitális profitcégek malmára hajtotta és hajtja ma is a vizet. Ahhoz, hogy a közösségi színterek képtelenek legyenek visszaélni pl. viselkedési szokásainkkal, arra a tudatosságra lenne szükségünk, mint amelyet pl. a klímaváltozással kapcsolatosan ma már tapasztalunk. Amíg a digitális manipulációval szemben is nem jutunk egy hasonló tudatossági szintre, addig a digitális hatalmi vallás irányítói továbbra is manipulálni tudnak bennünket. A felhasználók nagy része már annyira elfogadja (feltételezi) a digitális információk hihetőségét, hitelességét, manipuláció-mentességét, hogy nem is kérdez. Például természetessé vált, hogy amikor egy számunkra ismeretlen személyről hallunk, megkeressük a profilját a közösségi médiában; vagy mielőtt elindulunk kirándulni, megnézzük az időjárás-jelentést; vagy ha vendéglőbe megyünk, megnézzük az étterem értékelését, stb. Ne feledjük el, hogy a digitális eszközök sem mások, mint a korábban használt eszközeink, vagyis az érzékszerveink „kiterjesztett” segítségei, amelyekkel pl. jobban látunk, hallunk, érzékelünk stb. Ne tévesszük össze a kiterjesztett érzékszerveink adta információkat a saját érzékszerveink szerezte információkkal, hanem hierarchikusan értékeljük azokat. Az eszköz információit előbb dolgozzuk fel, értelmezzük őket, és csak ezután hozzunk döntéseket. A gond az, hogy gyakran a manipuláció alanyaivá válunk, és teljes hitelt adunk a gépeknek, pl. egy olyan GPS információnak is, amely a szakadék felé vezeti autónkat. A célzott reklámozásból és a pszichológiai megfigyelésből is látszik, hogy a digitális vallásvezetőket nem érdekli, hogy nekünk mennyibe kerül önazonosságunk, tisztaságunk, szabad akaratunk, az emberhez méltó életünk megőrzése.

3). katonai megfigyelés: a megfigyelési technológia átalakította a katonai szervezetek működését is, ahol új eszközöket alkalmaznak a hírszerzésben, a felderítésben és a helyzetfelismerésben, a haditechnika kiszolgálásában, amely társadalmi és nemzetbiztonsági, politikai kérdéseket is felvet. Mindezek olyan témák, amelyre az emberek érzékenyen reagálnak, mivel a konfliktusok kirobbantása könnyű, a bűnözés pedig mindennapi. A drónok, a műholdak és más távérzékelési és -vezérlési technológiák lehetővé tették a katonai szervezetek számára, hogy nagy területeket figyeljenek meg, hírszerzési információkat gyűjsenek be, pl. a telefonlehallgatások adatait. A megfigyelési technológia katonai alkalmazása azonban a magánélet védelmével és az erkölcsös viselkedéssel kapcsolatosan is kérdéseket vet fel. Például, a pilóta nélküli drónok használata ellentmondásos a polgári áldozatok esetében, ugyanis a kezelő katona ismeretlen. A katonai megfigyelés a konfliktusövezetekben sérti a magánélet szabadságával kapcsolatos jogokat is. Gyakran hangzanak el olyan vélemények, amelyek arról szólnak, hogy azért szükséges a magánéletbe való behatolás, mert szembe kell nézni a kiberháború fenyegetéseivel, amely mind a katonai, mind a pénzügyi rendszerek ellen irányulhat.

4) politikai megfigyelés: a megfigyelés kiterjedhet a nemzeti kormányzatokra, a nem kormányzati szervezetekre, politikai pártok belső (intim) életére és kényszerítő manipulációjára is, pl. a választások idején a szavazatok leadási és értékelési folyamatában. De a kormányzatok a „biztonságra” való hivatkozással, különböző céljaik megvalósításához, alkalmazhatják az egyének és csoportok megfigyelését is. Itt a digitális megfigyelő eszközöket elsősorban a másként gondolkodók megfigyelésére és nyomon követésére használhatják, mind belföldön, mind külföldön, ami az emberi jogokkal és a polgári jogokkal való visszaélésekre is utal. Pl. a szólásszabadság korlátozása miatt, a megtorlástól való félelmében a felhasználó nem fejtheti ki véleményét. A megfigyelés egy másik alkalmazása a politikai kampányokban való részvétel, amely aggodalmakat vet fel a közvélemény befolyásolásával kapcsolatban, lásd pl. a 2024. évi román „TikTok-választás”-t. A közösségi színterekről gyűjtött adatokat ugyanis arra is fel lehet használni, hogy speciális „arcképeket” (netképeket, profilokat) készítsenek a versenyben levő jelöltekről, és a választókat személyre szabott üzenetekkel célozzák meg. A digitális eszközök ilyen alkalmazása ellentmond pl. a demokratikus értékrendnek, mivel egyenlőtlen feltételeket teremtve, egyes jelöltek vagy pártok tisztességtelen előnyökhöz juthatnak. A hírek (álhírek) és tartalmak (áltartalmak) manipulációjával a szavazók befolyásolhatók, és olyan döntések meghozatalára késztethetők, amelyek ellentmondanak tényleges (eredeti) elképzeléseiknek. A meggyőzés és a félrevezetés, pl. álhírek terjesztése mindig is része volt a politika és az üzlet világának, de a felügyelő kapitalizmusban ez a jelenség jócskán felerősödik.

A felügyelő kapitalizmus manipuláló igyekezete (információtöbblete) ellentétben áll a felhasználók információhiányával, eltekint a kölcsönös tisztelet követelményétől és sérti az önrendelkezés jogát. Önrendelkezésünk, szabad akaratunk gyakorlásában érdemes válaszokat találnunk az olyan kérdésekre, mint pl.: Hogyan és miért jelent meg a felügyelő kapitalizmus? Kinek, milyen hatalmi érdeknek van rá szüksége? Vajon a globális digitális háttérhatalomnak szüksége van az „egy akol, egy pásztor” elv alkalmazására? A kiválasztottak mellett vannak olyanok is, akik képesek választani...? A felügyelő kapitalizmussal további gondok is akadnak, pl. az, hogy az átláthatatlan és követhetetlen ellenőrzés a valamennyire átlátható, lokális, nemzeti önrendelkezéssel szemben globális eszközökkel és pénzfegyverekkel működik. Mivel a digitális technológiák tovább fejlődnek, az adatokkal való visszaélés lehetősége és veszélye egyre nagyobb, ezért az utóbbi években különböző szabályozásokat sikerült életbe léptetni. Pl. Európában az Általános Adatvédelmi Rendelet (GDPR) bizonyos mértékben lehetővé teszi az adatfelhasználás, az adatkereskedés átláthatóságát és elszámoltathatóságát.

Amint már említettük, a felügyelő kapitalizmus alapjait képező, mesterséges intelligencia alapú közösségi felületek célja egyrészt a technológiai fejlesztés, másrészt az adatoknak egyre nagyobb mértékű társadalmi és kereskedelmi célú felhasználása. Az első csoportba a nagy adathalmazokat (big data) leginkább a különféle mesterséges intelligenciamodellek, pl. a ChatGPT, a Gemini, a Copilot, a DALL-E és a Midjourney képgenerátorok fejlesztéséhez használják. Nem véletlen, hogy Microsoft 2024-ben a Taylor and Francis tudományos katalógust is megvásárolta. A második csoportban olyan rendszerek létrehozásáról van szó, amelyek gyorsan, hatékonyan, nagymértékben pénzzé tehetők, ahol a felhasználók egyszerre adatszolgáltatók és vásárlók is, illetve egyes adatok a szerzői jogok vagy a hozzájárulás figyelembevétele nélkül is felhasználhatók.

A bemutatott példákból látható, hogy a mesterséges intelligenciával foglalkozó szervezetek indítékai (üzleti vagy hatalmi szempontjai) ellentmondhatnak a társadalom és az egyén szempontjainak, indítékainak. Ezért arra van szükség, hogy egyensúlyt lehessen kialakítani a profit és a méltányosság között (a rendszerek nem használnának és nem továbbítanának hamis tartalmakat); a profit és az elszámoltathatóság között (a digitális felületek tulajdonosai felelősségre vonhatók); valamint a profit és az átláthatóság között (a mesterséges intelligencia- rendszerek által hozott döntések közérthetők legyenek). Egyszóval: a rendszerek „humánusabbak”, emberközpontúak legyenek.