Hány a magyar igazság? Teleki Pál kései tetemrehívása (Dr. Miklauzič István nyomozása)
- dombi52
- 12 perccel ezelőtt
- 28 perc olvasás
Glaser Lajos, a meggyilkolt koronatanú
Elöljárókérdés: „Van-e ellentmondás nagyobb, mint Teleki Pál élete és halála között, s hol van az a titok, amely e kettőt összekapcsolja?[1]
Bevezetés
László Gyula szavait idézve: „Nem az a törekvésem, hogy mindenáron újat mondjak, hanem az, hogy az eddigi munkákat megvizsgáljam a magam és mások számára, s ezzel megkönnyítsem a helyes tájékozódást”.[2] Ezt az útmutatást követve készítettem el tanulmányomat, és annak tudatában, hogy a Teleki Pál halálának körülményeire vonatkozó tudományos kutatás még el sem kezdődött.
A hitelesnek beállított hivatalos álláspont szerint, amikor „Anglia hadüzenetet helyezett kilátásba, Teleki megértette, hogy politikája szempontjából ez a vég, Magyarországot tovább nem képes kívül tartani az európai háborún. A következtetést akként vonta le, hogy április 2-ról 3-ra virradóra öngyilkosságot követett el”.[3]
Ezzel szemben áll immár nyolc évtizede számtalan eltitkolt tény, amelyek arról szólnak, hogy Gróf Teleki Pál miniszterelnököt meggyilkolták. Ennek bizonyításához szeretnék hozzájárulni néhány, eddig nem közölt felfedezéssel, és egy nemrég feltárt, mára már közreadható új bizonyítékkal.
Messzebbről indulva, meg kell állapítanunk, hogy temérdek kettősséget cipelünk magunkban, sőt, a leszülető új nemzedékek már szinte magukkal hozzák ezt a magyart nyüvő örökséget. Attól vagyunk fáradtak, hogy a kettősségek, s az általuk előidézett kétségek gyötörnek bennünket, nem engednek igazán kiegyenesedni, belülről eszik a lelkünket. Mindig eljön azonban az idő, amikor azt mondja egy nemzedék, hogy elég volt.
Hasonlóképpen volt ez a Szent Korona kettős vagy többes történetében is, míg végre legnagyobb történeti emlékművünk is kiszabadult az álhírek hálójából. Ez annak volt köszönhető, hogy a Magyar Tudományos Akadémia archeológiai bizottsága javaslatot terjesztett az Akadémia elé: „mivel a Szent Korona eddig megjelent leírásai és ábrái sem a valóságnak, sem a műarcheológiai tudomány mai állásának nem felelnek meg, és emiatt sok kérdést megoldatlanul hagynak – vállalkoznék az Akadémia a Szent Koronának művizsgálatára.”
Ma számunkra mesebeli tüneménynek számít, hogy „Az Akadémia méltányolván ez előterjesztésnek úgy nemzeti, mint tudományos műtörténeti jelentőségét … az ország törvényhozásának engedélyét kieszközölte, hogy szakbizottsága a Szent Korona és a többi koronázási jelvények vizsgálatában … eljárhasson”. A vizsgálatra 1880. május 9-én került sor.
„A bizottság igyekezett… minden igénynek lehetőleg megfelelni, egyszersmind a Szent Korona történetének, annak nemzetközi, valamint hazai közjogi… jelentősége mellett, műszaki és műtörténeti teljes leírását adni”.
Mindezt egyenesen az Akadémia tagjától, Ipolyi Arnold történésztől tudjuk.[4] Ez alkalommal – kivételesen – megtestesült a nemzet igazságkereső közös szent akarata.
Teleki történetéhez közelítendően, idézzük fel egy korábbi államférfi hasonló kettős sorstragédiáját.
Széchenyi tudta, hogy mi vár a Habsburg-birodalomra, tudta, mi vár a magyar nemzetre. Ahogy naplójában napról napra leírta szenvedéseit, látjuk, tudta, hogy mily keveset tehet nemzetéért.
Ettől szenvedett, szinte beleőrült: ― Tudom, mit kellene tennem és nem tehetem... ― Tudom, mit kellene tennünk és helyette mit teszünk... ― Tudom, hogy szinte semmit nem tehetek, de mindent megteszek, ami erőmből telik.
Nem az őrültség, hanem a lángelméje vitte Döblingbe. A lángeszű ember rájött arra, hogy csak írásain keresztül tud hatni a magyarságra, és csak az őrültek háza tudja megóvni az őrültektől.
Széchenyi nem lett öngyilkos. Széchenyit megölték. Szellemében és lelkében a magyarok, fizikailag a Habsburgok.[5]
A halálnemet illetően tehát, az igazság kettős léte megszűnt, és megmaradt az egyetlen, ami megtörtént.
Az eddigi példákban kettő, a következőben már három a magyar igazság. Mindszenty József hercegprímás esetéről van szó, amikor 1956-ban hárman is külön-külön átmentették az Országházból az amerikai nagykövetségre, legalább is az „elkövetők” szerint. Természetesen ő csak egyszer ment át. Ez egészen addig tartott, amíg végre sikerült bebizonyítanunk, hogy csak egyetlen megmentő volt, Nagy Kálmán huszár ezredes, aki ezért kedvezményesen nyolc év börtönt kapott.[6] Így maradt ránk a háromból már csak az egyetlen, a való igazság.
És hol tartunk ma egyéb ügyeinkben, az akadémiai szellemvárban? Petőfi férfiként született és nőként halt meg, amúgy Petrovicsnak hívták. Igazuk van a nem amatőr illetékeseknek, amikor tiltják a vizsgálatokat, mert három személyt nem lehet egyként azonosítani, ezért lássuk be, értelmetlen is minden ilyen irányú igyekezet. Széchenyi testileg, szellemileg gyengén indult, majdhogy nem írástudatlan volt, a több száz oldalas Szatírát bizonyára előző életében írta. Döblingben ráébredt életképtelenségére, ettől hirtelen megtébolyodott, és önkezével megmérgezte magát. Teleki Pál ügye, ugye, szintén teljesen tiszta. Délután még „olyan harcias és katonás beszédet mondott, hogy még a vezérkar főnöke sem mondhatott volna ennél jobbat”,[7] éjfélre aztán ezt valószínűleg mélyen megbánta, magába fordult és úgy döntött, hogy nem adja magát mártíromságra, inkább legendává válik A magyarok krónikájában.[8]
Komolyra fordítva ismét a szót, mára végképp eljött Teleki „kétféleképpen bekövetkezett” halála vizsgálatának az ideje. Megszámlálhatatlan folyóméterekre nehezedő köteteket írtak úgy az öngyilkosság, mint a gyilkosság változatának alátámasztására, konferenciákon számtalan előadást tartottak tudományos és ismeretterjesztő szinten, történészi, pszichológiai, irodalmi megközelítéssel, kimérten és szenvedélyesen, mígnem eljött a Magyarok Világszövetsége rendezésében a VII. Világkonferencia, ahol végre határozat is született Teleki Pál halála körülményeinek teljes kivizsgálása és a tények rögzítése céljából. Lassan 18 év is eltelt azóta, de az elszánt határozathozatalt – egy kivétellel – nem követték tettek. Jelenleg ebben a helyzetben vagyunk, amikor elveszejteni érezzük mindazt, amit eddig ebben az ügyben tettünk. Azt kell eldöntenünk, hogy felkutatjuk és érvényre juttatjuk-e a gyilkosság mellett szóló tényeket az öngyilkosság látszatát fenntartó túlsúlyos ellenfelekkel szemben, vagy sem.
A kétséget fenntartó össznépi színműben van három gyilkos, két helyszín, két időpont, és ha ez így van, akkor egy színfalak mögötti átszállítás. Ezzel szemben a tettet csakis egyetlen időpontban, egyetlen helyen és az egyetlen, a fegyvert akár kétszer is elsütő[9] gyilkos követhette el.
A bevezető után következzék a Teleki Pál halálának körülményeit taglaló és összefoglaló tanulmány ismertetése, amelynek alapjául az eddig általam ismert, illetve újonnan meglelt dokumentumok szolgálnak. Tekintsük át ezeknek csak a lényegét egészen röviden, megjelenésük idősorrendjében. Mindeközben külön kiemelésre kerülnek az újdonságnak számító körülmények, illetve a keletkező feladatok.
László Dezső vezérezredes: 1941. ápr. 2.
1. Az első dokumentum László Dezső vezérezredes önéletrajzának 1941. április 2-i oldala,[10] ahol így ír: A legutolsó minisztertanács eredményéről a vezérkar főnöke velem azt közölte, hogy Teleki Pál gróf a balkáni hadjáratba való bekapcsolódás mellett döntve olyan harcias és katonás beszédet mondott, hogy még a vezérkar főnöke sem mondhatott volna ennél jobbat, katonai és nemzeti érvekkel alátámasztóbbat. E nap estéjén vacsora és fogadás volt a Honvédelmi Miniszter Úrnál vitéz Bartha Károly vezérezredesnél. E fogadáson én is jelen voltam és Teleki Pál gróf és társaságában bridzseztem. Teleki Pál igen megelégedetten nyilatkozott a nap eredményéről és vidám volt. Éjfél után távozott. Másnap kellett volna a minisztertanács eredményét a Kormányzó Úrnak formailag előadnia a tavaszi állatvásár megnyitási ünnepség szünetében. E helyett a hajnali órákban öngyilkosságot elkövetve távozott az élők sorából. Mi katonák mindmáig nem tudtuk meg cselekedetének indító okát. [Tudvalévő volt akkor, hogy a kormány tájékoztatási tevékenysége a hadvezetés felé korántsem volt mindig teljes.] Az amerikaiak által megszállt Spital an Pyhrn-ben a Magyar Nemzeti Bank kitelepített részlegénél egy Teleki-féle okmány másolatát olvastam át futólag, melynek a lényege az, hogy nem mulaszthatta el a magyar kormány az erdélyi és délvidéki kérdés megoldását a háború közepette, mert senki sem vállalhatta volna az utókor és a történelem előtt azt a megoldást, hogy a háború utáni időkre tolja ki ezt, mint ahogy ez eredetileg tervezve volt. Az okmány eredetijét az amerikaiak lefoglalták. Az öngyilkosság említésének ehelyütt nincs jelentősége, a hivatalos kinyilatkoztatás bevett használatáról van szó. Tanulmányomban ez az 1. Új elem, amely magában hordozza egyben az 1. feladatot, az okmány felkutatását az amerikai levéltárban.
Zakar András: Gróf Teleki Pál halála
2. A következő írásmű Zakar András: „Gróf Teleki Pál halála” című, sokak számára ismert könyve,[11] egy kulcsfontosságú dokumentumgyűjtemény, amely tartalmazza az 1983-ig megszólított összes számba jöhető, akkor még élő korabeli tanú vallomását. A könyv jellege műhelymunka, minden kisebb hibája ellenére döntő érveket sorakoztat fel a gyilkosság bizonyítása céljából. A könyv összefoglalása itt nem lehet cél, annál is kevésbé, mert ezt Pusztaszeri László nemrég megtette, később még lesz szó róla. A könyvben szép számmal vannak viszont máig is elvégzetlen feladatok, ezekből a legfontosabbak a következők.
2. feladat: német levéltárból rögzíteni, hogy ki járt a halál éjszakáján Telekinél: Keitel (48. o.), Veesenmayer (138. o.), vagy Göring (45., 82. o.) és mi volt a látogató további útja. (89. o.)
3. feladat: felkutatni, hogy kinél van a Z. Szabó és Pusztaszeri rendőrtiszt által helyszínen talált és Frommer pisztolyba való nem kilőtt lövedék és üres töltényhüvely, amelyek 1980-ban Z. Szabónál voltak (104. o.). Ezzel ki lehet ütni a hamisított jegyzőkönyvben említett Browning pisztoly használatát (108. o.).
4. feladat: megállapítani, hogy a koponyában valóban két lövés nyoma látható-e, hiszen az öngyilkos nem tud kétszer lőni. (Vö.: 13. Feladat)
5. feladat: kikutatni a két helyszín, a Teleki-palota (94. o.) és a Sándor-palota (95. o.) hajnali történetét. Mivel mindkettő számba veendő, ezzel összefüggésben az esetleges átszállítást is (101. o.).
6. feladat: kikutatni a hírhedt helyszíni jegyzőkönyvet és a szabálytalanul az ügyészség elnöke által aláírt temetési engedély 134. o.).
Vatikáni levél
3. A harmadik dokumentum eddig nem volt közismert, ez a Vatikáni Államtitkárság 1984. március 7-ikei latin nyelvű levele[12] (2. Új elem), ebben a Szentatya köszönetét tolmácsolja Zakar András könyvéért, amelyet a szerzőtől kapott ajándékba. A levél – címzettje Lékai László bíboros, esztergomi érsek – így szól magyar fordításban.
Államtitkárság, Vatikán, 1984-03-07 / Nagyméltóságú és Főtisztelendő Uram! / A Szentatya a minap a tisztelendő Zakar András úr által összeállított, Teleki Pál halála címmel közzétett kötet egy példányát ajándékként megkapta. / Ezért nem habozom megkérni Téged, hogy – mivel jóakarattal és nagyrabecsüléssel viseltetsz a szerző irányában – tolmácsold neki […] a Szentatya köszönetét. / Mindezt kötelességem szerint neked röviden megírva óhajtom egyszersmind illő tisztelettel kívánni, hogy legjobb egészségben légy, és emlékezve rám, mindig igaz hívednek tekints. / aláírás.
Az egyház tehát szintén ismer minden körülményt Teleki Pál halálával kapcsolatban, ezért méltán várjuk saját felelősségéből fakadó közreműködését az igazság kiderítésében, elsősorban a saját berkein belülről eltűnt vagy éppen ott rejtező dokumentumok feltárásával. Ez a 7. feladat, beleértve a budapesti Bazilikából eltüntetett Háztörténetet (Historia domus), amelyet N. J. káplán már azelőtt nem látott, hogy 1957-ben külföldre távozott.[13]
Listowel Judit, a rokon
4. 1989-ben a Nők Lapjában megjelent egy beszélgetés Listowel Judit grófnő, Angliában élő magyar író-történésszel „Hogyan halt meg Teleki Pál?” címmel.[14] Az írónő leghíresebb könyve Rudolf trónörökös mayerlingi tragédiájáról szól.
Először nézzük meg célzatosan, mi olvasható e témáról általában.
„A császári család Mary Vetserát tartotta bűnösnek. A cenzúra évtizedeken keresztül semmilyen ettől eltérő értesülést, önigazoló kísérletet sem engedett megjelenni. A koronatanú grófnő hallgatását a császár pénzzel vásárolta meg… A holttestek első, korabeli helyszíni vizsgálata alapján hamar kitűnt, hogy Mary több órával korábban halt meg, mint Rudolf… Voltak szemtanúk is, akik a leány fején golyó ütötte lyukat láttak. A holttestek megtalálásakor kialakult zűrzavarban sokan tettek egymásnak ellentmondó észleléseket és tanúvallomásokat… Az uralkodó család érdekében a kettős haláleset pontos körülményeinek felderítése elmaradt, az ügyet ma is homály fedi. Az évtizedek folyamán megjelent sajtócikkekben és könyvekben az összes elképzelhető változatot megszellőztették”.
Mi jut eszünkbe minderről? Az, hogy ha a neveket Telekire váltanánk, megkapnánk a hasonló, rá is illő szövegkígyót.
Ezzel szemben Listowel Judit állítja, Rudolf trónörökös annak idején nem öngyilkos lett – erre a Taaffe-féle titkos iratok szolgáltatnak bizonyítékot, amelyekhez legelőször ő fért hozzá. S még valami. Listowel Judit fivére vette el Teleki Margitot, Teleki Pál tehát családtagnak számított, úgy szólították: Bóli bácsi. Kiderül, hogy az író-történész 1940-ig járt haza, a család legbelső köréhez tartozott, így a gyilkosságot képviselő nézete – a kutatásain túlmenően – a családban elfoglalt álláspontokra épül.
Glatz Ferenc könyve
5. 1996-ban megjelent egy „hatalomtudományi” [Czakó Gábor kifejezése] kiadvány, ebben a következő áll:
„Már a tragikus esemény másnapján elterjedtek és utána is ismételten felbukkantak olyan verziók, amelyek tagadták az öngyilkosság tényét, és a német titkosrendőrség által szervezett merényletnek tudták be Teleki Pál halálát. Ennek a legendának semmiféle valós alapja nincsen” (sic!). Ez a fentről megmondó, letaglózó idézet a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke, Glatz Ferenc által szerkesztett A magyarok krónikája c. kötetben szerepel.[15] Erre Zakar András könyvéből adhatunk megfelelő választ: „A történettudomány soha nem zárkózhat el attól a társadalomtól, amelynek ír, és amelyről ír. Minél több, a tudományos eredményeivel, gondolkodásával nem egyező felfogással találkozik, annál szenvedélyesebben kell a nézetek genezisét felkutatnia és annál nagyobb türelemmel ismételten számba vennie, a közönség elé tárnia bizonyítékait. A Teleki-legendát is így kell kezelnie. … Ha nem tudjuk árnyaltan bemutatni közelmúltunk történéseit, akkor a közgondolkodás a legendák iránt fogékony marad”.[16]
Stoffán György cikke
6. 1997. február 9-én a Magyarok Vasárnapja-ban, Gloria Victis! c. cikkében[17] Stoffán György újságíró hírül adja, mintegy visszavágásként a legendákra, hogy Németországban megtalálta Teleki Pál gyilkosát. A vele folytatott beszélgetésben részletesen kirajzolódik a véres leszámolás története, amelynek végén az SS-tiszt közelről agyonlőtte Telekit ― mint fogalmazott. Erre a dokumentumra a következőnél, azzal összevonva térek vissza.
Stoffán Gyögy könyve
7. 2004-ben jelent meg Stoffán György: „Én öltem meg Teleki Pált” c. könyve.[18]
Általánosan a könyv mondanivalója a nemzeti és hiteles történetírás szempontjából nézve helytálló, hiszen olyan pillérekre épül, amelyek szerint hazánk nem utolsó csatlósként állt a németek mellett, sőt, a harmadik birodalom első ellenségeként irányította politikáját; országunk a menekültek szigete volt Európában, az üldözött lengyelek, zsidók, franciák itt tartós védelmet is kaptak; és elkövettük a kiugrási kísérletet is, külföldi árnyékkormány alakítása céljából.[19]
Részleteiben, a – cikkben (6.) és a könyvben – leírt visszaemlékezésekből az derül ki, hogy a miniszterelnök gyilkosa címre két különböző ember is igényt tartott. (Tartalékként szerepel még egy harmadik is a Zakar könyvben[20] az óbudai sváb Gebauer Ottó, aki 1978-ban mondta el, hogy önkéntes SS-katonaként ő adta le a halálos lövést Teleki Pálra.)
Nézzük az első és „leghitelesebb” történetet a cikkből. A riportalany, az elkövető a „győzzem meg” [Telekit] kifejezés alapján tábornoki rangban lehetett, a „likvidáljam” kifejezés pedig saját elkövetésre utal. Elmondja, hogy hárman mentek a Várba, a gyilkos és két német tiszt. A riportalany először karon, majd közelről főbe lőtte az áldozatot. A tisztek dobálták széjjel a ruhákat, ő a búcsúleveleket rendezgette. A holttestet a két tiszt helyezte az ágyra. A Déli-pályaudvarról indultak, oda is tértek vissza és jelentettek Veesenmayernek.
Nézzük meg a könyvben szereplő „emberroncs” történetét. A riportalany szerint csak ketten mentek a Várba, „a tábornok és én”, tehát ő beosztott tiszt lehetett. Először „a tábornok fejbe verte”, majd ő gyilkolt, mint mondta: „én három lövést adtam le”. Itt ő maga tette a holttestet az ágyra, majd jön a gyöngyház berakásos pisztoly története. Ők a repülőtérről indultak a Várba, és oda is tértek vissza. Ez utóbbi változatot látszik igazolni a mérnök elbeszélése (32. o.).
A cikkbeli és a könyvbeli elbeszélés nem egymást fedi, hanem egymásnak ellentmond. A helyszín azonos, de mint tudjuk, az eddigi adatok azt támasztják alá, hogy ma még két helyszínről is szó lehet.[21] Az ellentmondást tovább bonyolítja a közlés, miszerint délután a repülőtérre érkeztek német vezetők, majd este német különvonat várakozott a Déli-pályaudvaron.[22] Valójában a cikkben és a könyvben van két gyilkossági helyszín, az ehhez rendelhető két időszak, a kényszeres átszállítás, a két német kiindulási pont, amelyek mind csak tovább csavarják a képzeletet.
A cikkben ez olvasható: „Bízom abban, hogy a fent leírtak hitelessé teszik Teleki életútját”. A könyv már nem kelt ilyen irányú reményt, viszont az itteni változatot sugallja igaznak a cikkben leírtakkal szemben. Mindazonáltal, egy harmadik fél számára, aki mindent egybevetve szeretne tisztábban látni, a cikk és a könyv egyidejű jelenléte nem segít ebben, és akkor még az említett Zakar féle gyilkost se feledjük.
8. feladat: azonosítani az egyetlen valódi gyilkost. 9. feladat:[23] Kutatni és közzétenni a Veesenmayer-jelentést a gyilkosságról.
Mi lesz a sorsa a közeljövőben annak a könyvben szereplő „perdöntő bizonyítéknak”[24], amelyet a szerző, a kétes megítélésű Antall József ma is élő munkatársától kapott telefonon az Antall-Kohl-paktumot illetően? 10. feladat: azonosítani a telefonáló személyét és feltárni, majd közreadni a titkos egyezség tartalmát.
11. feladat: A Zadravecz Istvántól Zsámbékon elkobzott emlékiratokat felkutatni.[25]
A „nem magyar gvárdián” által képviselt rendnél a Teleki Pál meggyilkolásáról szóló „dokumentumok pedig jó helyen vannak a kolostor… páncélszekrényében”[26] állítás igencsak reményt keltő, de ki dönti el ez idő tájt, hogy mikor olvashatjuk el ezeket? Ki szól a gvárdiánnak, hogy itt az idő, előléphet, feltárhatja az igazságot? Ki mondja meg, hogy mikor van vagy lesz itt végre az idő a cselekvésre? Ez a 12. feladat. Hiszen az MVSZ VII. Kongresszusának 6. Határozata[27] kimondja, hogy „folytatni kell a tényfeltáró munkát a teljes körű igazság kiderítéséig” – lásd később.
Hankó Ildikó összefoglalója
8. 2004-ben Hankó Ildikó összefoglaló írást jelentetett meg A Sándor-palota titka címmel[28]. Ebben egy hármas ellentét megléte fedezhető fel (3. Új elem). Ez egy látszólagos azonosság meghúzódásával indul a háttérből, hiszen a Teleki család leszármazottjai „határozottan ellenzik Teleki Pál piedesztálra állítását. Ez nemcsak a mindig közfigyelmet kerülő családunk érdeke, hanem a nemzeté is” – mondja az unoka. A család így tehát közvetve azonosul a kommunista uralom azon történészeivel és politikusaival, akik szintén az öngyilkosságot hirdetik [Glatz krónika], mondván: „Ne akarjanak Telekiből mártírt csinálni”. Nyilvánvaló, hogy ez az azonosság felszínes és hamis, hiszen a történelmi család nem képviselheti ugyanazt a nézetet, amelyet az őket ma is megtagadó legádázabb ellenségei hangoztatnak. Ha a gyilkosság bebizonyosodik, úgy ez az ellentétpár is feloldódik, hiszen, ezáltal Teleki Pál önfeláldozó kitartása, és nem önfeladása fogja őt nemzeti hőssé emelni, amivel egyidejűleg a kommunisták hazugsága elsüllyed. Marad azonban a harmadik ellentétes pillér, a nemzet, amely nem vállal azonosságot a családtag fenti kijelentésével, hanem a család álláspontjától függetlenül várja az igazság kiderítését, a kihantolást és a tetemrehívást. Ez a nemzet érdeke.[29]
Az írásban hat mérvadó személyiség kutatásai a gyilkosság tényét igazolják. Kiemelve, ezzel szemben áll Bakay Lajos fiának 1991. nyilatkozata, miszerint „elképzelhetetlen a gyilkosság variáció” – hivatkozván a búcsúlevelekre. Az írásszakértői elemzés – mint tudjuk – éppen azok valódiságát cáfolja.
Szoborállítás az öngyilkos hősnek
9. 2004-ben Csicsery-Rónay István megemlékezést tartott Balatonbogláron.[30] A gyilkosság érveit a politika szintjén keresők szempontjából egy fontos említés történt. Churchill említi üzenetében: „most a magyar csapatok… csupán olyan területeket foglalnak el, amelyek azelőtt magyarok voltak”. Így is volt. Az angolok amúgy szövetségre készültek Telekivel, így nyilván tudtak előre a korlátozott csapatmozgások terveiről is. Leszögezhetjük tehát, hogy az angol hadüzenet elmaradása nem az „öngyilkosságnak” tudható be (4. Új elem). Ezt az érvet egy másik is megerősíti. Közismert volt már Trianon idejében Teleki Pál Magyarország nemzetiségi térképe, az ún. „vörös térkép”. Az angolok is nagyon jól tudták, hogy ez a térkép volt a magyar visszacsatolási igények területi alapja, vagyis csak a nemzetrészekig, a magyarlakta területekig akartunk visszamenni, szóba sem jött hadseregünk bevonulási szándéka Szerbiába.
MVSZ konferencia
10. 2008-ban a Magyarok Világszövetsége „Fordulat” jelszóval elkeresztelt VII. Világkongresszusán[31] megtartotta Gróf Teleki Pál miniszterelnök halála című konferenciáját, amelyen 17 előadás hangzott el, ebből 7 foglalkozott a halál körülményeivel, mind a heten a gyilkosság ténye mellett foglaltak állást. A világkongresszus határozatokat fogadott el, amelyekből a témát érintő pontosan így hangzik:
6. A Magyarok VII. Világkongresszusa tudomásul veszi a Gróf Teleki Pál miniszterelnök halála című konferencia megállapításait, amelyek szerint alapos ok van megkérdőjelezni a gróf Teleki Pál halálának körülményeiről eddig hirdetett nézeteket. Prof. Dr. Iván László pszichiáter, gerontológus professzor, Dr. Pusztaszeri László jogtörténész, Dr. Bakay Kornél professzor, Dr. Bakos Batu jogász, Stoffán György és Hábel György újságírók dokumentált előadásukban arra a következtetésre jutnak, hogy gróf Teleki Pál nem lett öngyilkos, hanem meggyilkolták. A Világkongresszus felkéri a Magyarok Világszövetségét, hogy folytassa tényfeltáró munkáját a teljes körű igazság kiderítéséig, ideértve az esetleges exhumálást is.
Ez a 13. feladat. Kérdések: ki képviseli a Világkongresszust, és ki az MVSZ-t? Mikor kezdődik a munka és ki vezeti? Van-e kutatási terv? 2008-ban a harcosok csatarendbe álltak, megtörtént a zászlófelvonás, várunk a hívójelre.
Pusztaszeri László könyve
11. 2009-ben Pusztaszeri László megírta legújabb könyvét[32] e témában, amely egyetlen érdemi lépésnek tekinthető az MVSZ VII. kongresszusának elhatározásait követően, ez a korábban említett kivétel. Ebben újraértelmezi és áttekinthető szerkezeti, logikai keretbe foglalja azt az adattömeget, amelyet Zakar András hozott a felszínre a legelöl említett könyvében 1983-ban, az exhumálási eljárás megindítása érdekében. A megjelent könyv igen színvonalas, előszava mérvadó irányt ad az eligazodáshoz, ugyanakkor új adatokat nem tartalmaz, hiszen nem is merült fel a megjelenésig új eredmény. A könyv nem visz közelebb a titok feloldásához, de figyelemreméltóan távolodik azoktól az információktól, amelyek nem is vezetnek minket ebbe az irányba. Kiemelnék két részletet.
Szembeütköző ma az a megállapítás, hogy vannak még olyan iratok, „amelyek a kutatás számára jelenleg nem elérhetők” (20. o.) – vélem, leginkább a magyar levéltárakban. 14. feladat: ennek a helyzetnek a megszüntetése.
Kimagasló kétely övezi a két helyszín meglétét, s ha így volna, akkor az ebből következő – gyakorlatilag nehezen elképzelhető – átszállítás tényét is. Logikus és elgondolkodtató a könyvben az átszállítás lehetséges idejének párhuzamba állítása a hullamerevség beálltának idejével és állapotával. Ennek pontos jegyzőkönyvi ismerete segíthet megerősíteni vagy cáfolni a kutatások megállapításait.
Gedey Károly tanú
12. Eddig alapjában véve röviden áttekinthettük – eredeti források híján – mindazon lényeges és nyilvánosan rendelkezésre álló írásokat, amelyek Teleki Pál meggyilkolásának körülményeit igyekeztek feltárni. A most következő részben új felfedezéseket és összefüggéseket szeretnék közreadni, amelyeket az MVSZ VII. kongresszusa felhívásának eleget téve kutattam és dolgoztam fel e tanulmányban.
Először is igyekeztem felkeresni olyan személyeket, akik még Zakar Andrásnak közöltek adatokat, hogy egyrészt megerősíthessék akkori ismereteiket, másrészt, hátha tudnak még olyan adatokat, amelyeket akkor még nem mertek elmondani, hiszen akkor „a tilalmakkal szemben addig lehetett elmenni”.[33] Harminc év után azonban megváltoztak a körülmények, azzal együtt az emberek is, és így újabb merítésekre kerülhetett sor a múlt történeti emlékeiből. Először dr. Gedey Károly egykori adatközlőt kerestem fel, a vele folytatott 2010. őszi beszélgetések egyikéből idézek részleteket.[34]
Mielőtt elindulnánk az események mentén, egy rövid bemutatkozást kérünk a házigazdától. Kit tisztelhetünk dr. Gedey Károly személyében?
A tragikus esemény idején családunk több nemzedéke élt együtt Rétságon. Például nagyapám, dr. Glaser József királyi járásbíró, egyik fia Dr. Glaser Lajos, akiről később szó lesz, a másik fia dr. Gedey Géza, az édesapám. Itt meg kell említenem, hogy korábban az egyik ős II. József császár tanácsadójaként kényszerült a Gedey nevet Glaserre németesíteni, elsőként édesapám vette vissza eredeti nevünket. Elmondanám még, hogy édesanyám nagyanyja Horthy nagyanyjának az édestestvére volt. Így természetes, hogy úgy a kormányzó úr, mint a korszak iránt mindig is fogékonyak voltunk. Egyenes ágon a család jogászdinasztiaként ismert, magam is jogtanácsos vagyok, másokkal együtt a Szent István Lovagrend alapítója és volt jogi lovagmestere.
Ismerjük a Teleki Pál halálával kapcsolatos irodalmat, amelyben a Te korábbi nyilatkozataid is szerepelnek, hiszen a család egyik tagja, nagybátyád, a szomorú esemény történelmi részesévé, illetve, szenvedő alanyává is vált. Ki volt ő és mi történt akkor?
Teleki Pált 1941. április 3-án reggel holtan találták. Mások mellett Glaser Lajost is korán reggel a helyszínre riasztották. Aztán, „amikor a magyar titkosrendőrség megérkezett, a halottasszobát lezárták, ő vette a kalapját és elment. Amint a lépcsőn leérkezett és a kapun kiment, polgári ruhás emberek vették körül és egy ott várakozó autóba tuszkolták. Tiltakozott ez ellen, de német parancsszavakkal letorkollták. Mintegy három hónapig tartották benn a Gestapónál, vagy valamilyen más katonai rendőri szervnél, a családját sem értesíthette. Horthy közbejöttével és biztosítékai mellett engedték csak haza azzal, hogy ezután nyilvánosan nem szerepelhet, fizetését továbbra is megkapja, de csak a Nemzeti Múzeumban és az Országos Levéltárban dolgozhat, mint kutató egyetemi tanár, de a Pázmány Péter Tudomány Egyetemen előadást nem tarthat. Hosszabb idő után szülőfalujába, Rétságra utazott a rokonaihoz. Szűk családi körben, dr. Gedey Géza budapesti központi járásbíró, annak szülei és tíz éves gyermeke, vagyis az én jelenlétemben mondta el bizalmasan a történteket, hallgatást kérve: »Biztos, hogy lelőtték, nem vigyáztak rá!« – mondta”.[35] Fogalmazhatunk ma úgy is, hogy a miniszterelnök úr halála után ez volt a németek első megelőző csapása Dr. Glaser Lajos egyetemi tanárra, aki éppen az ő [Teleki] egyetemén volt tanszékvezető és egyben közeli barátja. Jelenléte nyilván ezért veszélyesnek számított a birodalom szemében.
Érdekes, hogy Zakar András könyvében Glaser Lajos alakja nem emelkedik ki oly mértékben, mint amilyen jelentőséget a németek tulajdonítottak neki. Ez a vélemény megállja a helyét? 5. Új elem.
1944. március 19-én együtt voltunk a nagymamámnál Rétságon. Ott volt nagymama, édesapám, Lajos és Miklós nagybátyáim, nővérem és én, hatan. Akkor a nagybátyám elmesélte, hogy őt elkapták a németek, elvitték, pontosan megmondta, hogy hova. Azt mondták, az esetről nem szabad beszélnie senkinek, hogyha ő ezt elárulja, akkor a családot kinyírják. Nem árulta el a történteket, de azt mondta, hogy most ugyan hazajöttem, de engem letartóztatnak, elvisznek, el is búcsúzom tőletek, nem akarok senkire semmilyen bajt hozni. Hazament a Gellérthegy utcába, ahol a 2-2,5 éves kislánya is várta.
„A németek aznap megszállták Magyarországot, Glasert az első túszok között a lakásáról hurcolták el. Ezután sohasem került elő. Egyesek szerint Balf mellett lőtték le egy munkaszolgálatos csoporttal 1944 tavaszán. Egy tömegsírban fekszik. Felesége, Benke Anna halottá nyilváníttatta”.[36] Fogalmazhatunk úgy is, hogy a miniszterelnök úr halála után ez volt a németek második megelőző, egyben megsemmisítő csapása Dr. Glaser Lajosra.
Horthy látszólag távol tartotta magát a haláleset egész kérdéskörétől, legfeljebb a hivatalos közleményből idézett valamit, ha egy alkalom úgy kívánta, ez a hozzáállás emlékirataiban is tetten érhető. Ő az egész nemzet szempontjából és a háborús helyzetre tekintettel egyszer így nyilatkozott Zadravecz püspöknek: „Nem szólhattam bele, mert ha másképpen teszek, úgy azonnal megszállták volna Magyarországot”.[37] Ez bizonyíték arra, hogy ő is tudott a németek gyilkos szerepéről. Mégsem tett semmit?
Dehogynem! Hiszen ne feledjük, Glaser Lajost első elrablása és háromhavi erőszakos fogva tartása után, Horthy személyes közbenjárására engedte szabadon a Gestapo. Ez akkor is tény, ha – az említett legfelsőbb szintű, kényszerű öngyilkosság-pártolás miatt – a kormányzó úr tette nem kerülhetett a nyilvánosság elé. Az ő erényessége soha nem volt megkérdőjelezhető.
Mint mondtad, 1944. március 19-ikét követően a németek elsők között hurcolták el Glaser Lajost, immár másodszor. Ebben az esetben eljárt Horthy az érdekében?
Erre már esélye sem volt. Előtte két nappal indult el Hitlerhez Klessheimbe, és ott egész nemzetét és saját magát kellett védenie. Azokban a napokban nemcsak a nagybátyám, de az egész ország orvul a harmadik birodalom zsákmánya lett.
Glaser Lajos hősies életének tehát vége szakadt, de vajon ezzel a története is homályba veszett?
Szó sincs róla. A család itthon maradt, vállalva a sorsunkat a kommunizmus alatt, mindenünk odalett, csak a puszta életünk maradt meg. A hatvanas évek elején özvegy Dr. Glaser Lajosné Dr. Benke Anna nem bírta az itthoni gyötrelmeket, sikeresen disszidált Németországba. Glaser Lajos története tovább élt, de már nem ő személyesítette meg, hanem a nagynéném odakint. Szerencsés megérkezése után bejelentkezett Adenauer kancellárnál, aki meghallgatáson fogadta. Nagynéném saját maga igazolására egyenesen elmondta, ki ő, ki volt a férje, és mi módon fejezte be életét, mi mindent tud a gyilkos esetről – ahogy említettem ezeket –, sőt még azt is, hogy pontosan hová vitték a férjét a németek. Adenauer is egyenesen válaszolt: – Asszonyom, hallgasson! Ez volt első válasza a megbeszélésen, amelyet egy megállapodással zártak le: nagynéném elfogad másfél millió német márkát, ennek fejében pedig megígéri, hogy élete végéig hallgat Teleki Pál meggyilkolásának történetéről. Nagynéném így is tett, hallgatott egészen a haláláig. A kancellár tehát tudta, hogy Teleki Pált a németek tették el láb alól. 6. Új elem
Egyébként senkivel nem érintkezett többé, rajtunk kívül. Kiérkezése után Freiburgban még Szent-Györgyi Albert is bejelentkezett nála, azzal, hogy segíthet-e valamiben. Dr. Benke Anna ugyanis a Nobel-díjas tudós személyi titkára volt, ezen túl pedig, a híres tudós nálunk is rejtezni tudott, amikor a németek igen keresték az Aranyszarv-öbölbeli ténykedése miatt.[38] A felajánlott segítséget nagynénémnek nem kellett elfogadnia, hiszen mindene megvolt.
2004-ben fejezte be életét Freiburgban, ahol röviddel azelőtt feleségemmel együtt még meglátogattuk őt. Hamvait a leánya, Benke Anna átvitte Párizsba, ahol élt, másfél éve ő is meghalt. Egyik unokatestvérem látta őt utoljára, a halála előtti napon.
Szerettünk volna nyilatkozatot kérni tőle is, de már késő. Találhatnánk esetleg meglévő dokumentumokat a családban átmentés céljából?
Mi is gondoltunk erre még életében, de ez sajnos hiábavaló törekvés volt. Meg is kérdeztük a lányát, ő szintén kizárta egy ilyen célzatú kezdeményezés lehetőségét. Nagynénémet ugyanis kötötte a megállapodás, amelyet ő életében sem jogi, sem erkölcsi szinten nem volt hajlandó megszegni. Úgy gondolom, hogy ez nem is volt elvárható tőle. Elég volt a családunkban egy életáldozat. Remélem, hogy akik arra hivatottak, ki fogják kutatni a német és a magyar levéltárakban, majd nyilvánosságra fogják hozni azokat az iratokat, amelyek alátámasztják az említett tényeket. Én mindezt azért mondtam el, hogy a titok feloldásának kulcsa az utánunk következő kutatók számára elérhető legyen.
Zakar András könyvében 1979-ben nyilatkoztál a fentiekkel teljesen egyezően, de az Adenauer-Glaserné hallgatólagos egyezségről nem tettél említést, pedig akkor még kérhettünk volna bizonyító erejű tájékoztatást, dokumentumot a javakorában élő özvegytől. Miért?
A válaszom egyszerű. Mint említettem, nagynéném a megállapodást nem volt hajlandó megszegni. Mi pedig, értelemszerűen nem akartuk őt olyan helyzetbe hozni, amelyben bárki is megkísérelhette volna rábírni őt ennek az ellenkezőjére. Most már, utólag semmi akadálya nincs annak, hogy ez a perdöntő tény is napvilágra kerüljön, hiszen a megállapodás az életszakadással teljesült és lejárt.
Tényfeltáró beszélgetésünket azzal fejezhetjük be, hogy az egyik legfontosabb, Teleki halálának történetében újonnan felfedezett korabeli tanú nemrég szintén elérhetetlenné vált. Egy új tényezőt azonban beemelhetünk az eddig ismert történetbe, miszerint néhai Glaser Lajos Teleki Pál halála ügyében kétségtelenül a gyilkosság koronatanúja volt. Így teljesen érthető az Adenauer-alku is, amely valójában a németek harmadik megelőző csapása volt a miniszterelnök úr halála után jó húsz évvel, de akkor már nem néhai Glaser Lajosra sújtva, hanem a – mesterségesen máig fenntartott – maradék német dicsfény sötétbe zuhanását megakadályozandóan.
Mint az beszélgetésünkből is kiderült, először Glaser Lajos jelentőségét kellett felmérni, hiszen Zakar atya könyvében mindenütt a tovatűnő mellékszereplő benyomását kelti, holott elemző olvasás közben személye és szerepe egyre hangsúlyosabban jelenik meg, hiszen kétszer is, és elsőként vonják ki a társadalomból, másodszor már végleg. Kiemelkedő jelentőségét csak megerősíti három tény. Elsőként, Glaser személye és tevékenysége – úgy a család, mint a hivatalos kapcsolatok révén – egészen a kormányzóig ismert volt magyar oldalon, de miután Horthy a németeknél is beavatkozott a folyamatokba, hogy kiszabadítsa őt, onnan is megvolt minden értesülése. Nyilván mindezek birtokában volt képes érvekkel kimenteni őt a birodalom karmai közül – egy időre. A második tény az, hogy a Glaser-ügyön keresztül, Horthynak kényszerűen meg kellett ismerkednie a gyilkosság minden körülményével is, jóllehet, azonnal titoktartást kellett adnia ezért cserébe. Tehát pontosan tudta, mi történt Telekivel, és mi Glaserrel. A szabadon bocsátásnak az ára így az örök időkre történő elhallgatás, illetve az öngyilkosság változatának örökül hagyása lett, amit haláláig betartott, hiszen az Emlékirataimban sem tárt fel semmit ezekről az eseményekről. A kormányzó hű maradt önmagához.
A harmadik tény úgy valósult, hogy jóval később Adenauer kancellár maga is tovább emelte a hallgatás falát a titkot tudók és az azt nem ismerők között. Mert ekkor Herr Glaser ugyan nem jelentett már veszélyt, de Frau Glaser még igen. 15. feladat: felkutatni a Glaser Lajosra vonatkozó német dokumentumokat 1941-04 és 1944-03 időszakra.
Ennek a méltatlan helyzetnek a fenntartásához járult hozzá az ún. Antall-Kohl-paktum, a negyedik megelőző, máig is bénító csapás, amelynek feltárását a Stoffán Györgynek telefonáló, ma is élő történész (?) politikus még mindig akadályozza. Ennek a titkosított egyezségnek feltárása is segítene elindulni az Adenauer-ügy irányába, ha a ma még karnyújtásnyi távolságban elérhető mindentudó ember együttműködne. 16. feladat: kikutatni az Adenauer–Frau Glaser megállapodás bizonyítékait.
Megelőzve néhány várható kérdést, engedtessék meg előre egy válasz özvegy Glaser Lajosnéra nézve. A háború után a szovjeteknek kijátszhatta volna a család németekkel szembeni ellenállását, mártíromságát mint „érdemeket”. Nem tette. A magunkfajta magyar ember nem tesz ilyet, nem ül le kockázni sem az egyik, sem a másik megszállóval. Gedeyék és Glaserék is osztályellenségnek számítottak, ezért valamilyen módon egyszerűen ki kellett nyírni őket. Ha vállaltak volna hazaáruló együttműködést, az más lett volna, csakhogy ez szóba sem jöhetett, tehát nem volt más választás, mint vagy bevárni a kínzásokat, esetleg a halált itthon, vagy kényszerűen elhagyni az országot. Glasernénak el kellett mennie. S mivel a német nyelvet beszélte, Németországba ment, ahol szavatolták biztonságát és induló tőkét is kapott élete újrakezdéséhez, amit más országban nem kapott volna meg. Férje mártíromsága így vált sorsszerűen az ő élete kenyerévé. Glaser Lajosné nem a másfélmillió német márkáért ment el a kancellárhoz. Egyáltalán, honnan tudhatta volna előre, hogy milyen lesz a fogadtatás? Ő csak élni akart.
Jeszenszky Ferenc tanú
13. 2010-ben felkerestem egy másik adatközlőt, akit az említett dr. Gedey Károly mutatott be Dr. Jeszenszky Sándor villamosmérnök, kandidátus személyében. Ő édesapját idézi, dr. Jeszenszky Ferenc táblabírót, aki a Magyar Nemzeti Bank vezérigazgatója is volt, a következők szerint.[39]
„A Teleki-öngyilkossággal kapcsolatban azt tudjuk, hogy rögtön Bakay ment ki. Azt számtalanszor leírták, hogy valami téves adat is van ott a hirtelen sebtében felvett jegyzőkönyvben, de hát utána, szűkebb körben, apámat is beleértve, föltették neki a kérdést, hogy most végül is Teleki öngyilkos lett-e szerinte, vagy pedig, merénylet volt, amire nagyon udvariasan azt mondta, hogy ne haragudjatok, én erről a kérdésről soha nem fogok nyilatkozni. Ezt apámnak mondta, ő is benne volt abban a szűk körben, akiknek ezt mondta, mert nyilván a szavát adta…” 7. Új elem
Megjegyzés: több könyvben[40] is olvashatjuk özvegy Bakay Lajosné nyilatkozatát, amelyet a „házbeliek” előtt többször megismételt. Idősebb Jeszenszky is e házban lakott, fia ma is ott lakik. Teleki egykori legközelebbi embere, Papp Antal miniszterelnökségi államtitkár is ott lakott…,[41] de a Magyar Királyi Kúria elnöke (1925-1934), és a Gamma Rt. tulajdonosa, a világhírű feltaláló Juhász István szintén. A XI. Orlay u. 4. az ostrom alatt is különleges hadszíntérré vált, ahol izgalmas történetek zajlottak le.
Ki volt Glaser Lajos?
14. Vessünk egy pillantást Glaser Lajos életrajzára,[42] amelyből teljességgel kiderül, hogy tudományos kutató- és alkotómunkája, emellett Telekit helyettesítő tanszékvezetői és egyetemi oktató tevékenysége teljes mértékben lekötötték életének minden percét. A politikai színtéren ismeretlen volt, tudományos és szakmai tevékenységét hazai, német (ösztöndíjak Németországban, Karlsruhei Gyűjtemény) és nemzetközi szinten elismerték, László Gyula és Teleki Pál kiemelkedő elismeréssel méltatták érdemeit. És egyszer csak feljön egy kérdőjel az életében: mi okból vált a legértékesebb tússzá a németek számára? Erre ma az egyetlen feltételező választ adhatjuk: a Teleki Pállal mindvégig fennálló legközelebbi, bensőséges baráti kapcsolata, nagy titkok közös őrzése. A megfejtéshez meg kell ismernünk három hónapos fogva tartásának okát és ez idő alatt lezajlott kihallgatásainak iratait. Nagyon is elképzelhető, hogy a Teleki-gyilkosságot ölelő titok feloldásához a Glaser-ügy megfejtése által lehet közelebb férkőzni. (Lásd 15. feladat.)
Hamisítás a szülőhelyen
15. Ma is tartja még magát egy 2004-ben megjelent történelemhamisító dokumentum Glaser professzor személyét illetően. Idegen a szövegkörnyezet és hamis a tartalom. 8. Új elem Rétságon, a tudós szülőfalujában a helytörténész ugyanis – az önkormányzat honlapján – egy holokausztról szóló külön alfejezetbe sorolta be a település nagy múltú keresztény családjának fiát, ráadásul a következő szöveggel: „Mint zsidó származásút, 1944-ben német fasiszták elhurcolták, s a deportálásból nem is tért többé vissza”.[43] Ez egyszerűen egy szándékos, személyiséget megváltoztató, az egész családra vetülő hamisítás. A család ma élő tagja tiltakozott ez ellen, kétszer is elutazott Rétságra és átadta a fentieket cáfoló hivatalos családi okmányokat, kérvén a helyreigazítást, amelyre ígéretet is kapott. Ennek ellenére, máig minden maradt a régiben. Miután a személyes ellenségeskedés kizárható, csupán egy ok létezhet: ez a koholmány ellenérdekelt személyektől születhetett, ki tudja, milyen célból. 17. feladat: érvényt szerezni a helyreigazításnak.
„Kódolt öngyilkosság”
16. 2011 áprilisában egy televíziós műsorban a következő alákérdezés hangzott el az újságíró részéről: – Teleki Pál sorsába kódolva volt a tragikus végkimenetel?[44] A meghívott tudósasszony igennel válaszolt, megmagyarázván azzal, hogy Teleki családjában a felmenők és az utódok között többen is öngyilkosok lettek, példaként említette Teleki Lászlót 1861-ben és Teleki Gézát – feleségével együtt – 1983-ban. Ez a kijelentés csak azért vonta magára a figyelmet, mert itt ismét egy új elem 9. Új elem került előtérbe. Az öngyilkosságot tényként leszögezni, sajnos, már nem számít újdonságnak, de történészként teljes magabiztossággal állítani annak genetikai eredetét, és ezt megtévesztő statisztikával alátámasztani, ez a merész párosítás újsütetű. Teleki Pál ténynek beállított öngyilkossága már egyszerűen a statisztikai számbavétel adatává is válik, holott az adatot még bevinni sem lehetne, amíg az nem hiteles, azaz tényadat. A feleséget nem számítva, a három derék Teleki rokon vajon hány nemzedéknek, hány tagjához képest, hány százalék? És, ha Teleki Pál exhumálása után mínusz egy főt kell beszámítani, akkor…? Mi marad?
Újrahangolt német perek
17. 2010-ben egy jó hírnek számító és bátorító cikk látott napvilágot Újrahangolt német perek címmel.[45] Több mint hatvan esztendővel a II. világháború befejezése után ismét napirendre kerültek Németországban a náci perek. A hitleri Harmadik Birodalom történetével foglalkozó történész, Hillebrand, az ügyészségek megfiatalításában látja ennek magyarázatát. Az életük végére érkezett náci bűnösök felelősségre vonásának a motorját […] azok a fiatal államügyészek alkotják, akiket elődeikkel ellentétben már nem befolyásol a Harmadik Birodalom múltja.
18. feladat: az MVSZ a most fiatalodó magyar államügyészek kalauzolásával vegye fel a kapcsolatot a német oldallal, azzal a kéréssel, hogy segítsenek a kinti pályára lépni, miáltal minden olyan iratot elolvashatunk, amelyek fényt derítenek a ma még rejtező tényekre. Lehet, hogy odakint hamarabb jutunk előbbre, mint itthon, ez nem is volna meglepő.
Teleki Mihály bácsi
18. 2010-ben jelent meg Sárközi Mátyás Vérbeli várbeliek című könyve. Ebben a szerző kinyilvánítja saját véleményét, szerinte öngyilkosság történt, majd tárgyilagosan hozzáteszi: „pedig én még Teleki Mihály bácsi ezzel ellenkező érvelését is hallhattam Londonban”.[46] 10. Új elem Ez a felbukkant nyilatkozat jól szemlélteti a Teleki nemzetségnél is megtalálható kettősséget, amely korábban is létezett, elsősorban a kihantolás és azonosítás tekintetében. Értesülésem szerint ma nem ellenzi ezt már egy családtag sem, jóllehet senki nem is szorgalmazza.
*
Tűrhetetlen számunkra, hogy a 85 éven át minden korszakon átfúródó német náci szervezet féregnyúlványa ma is élősködik rajtunk, sőt, táplálja is azokat, akik még mindig ennek a szolgálatában állnak. Ma, amikor a törvény erejénél fogva sem a náci, sem a kommunista bűnök nem évültek el, miként merik titokként birtokolni ma is a bűnökről szóló dokumentumokat? Tűrhetetlen számunkra, hogy akiknek tudomásuk van bizonyítékokról vagy őriznek ilyeneket, azok büntetlenül titkolhatják vagy visszatarthatják azokat.
Szögezzük le nyugodtan: Teleki halálában csakis a németek keze volt – akár gyilkosság, akár előidézett, de önszándékúnak látszó öngyilkosság –, hiszen az előbbit el kellett követni, az utóbbi megtörténtét pedig biztosítani kellett, az egyetlen helyszínen. Jugoszlávia megtámadását nem indíthatták úgy, hogy maguk mögött hagynak egy ellenséges állam- és hadigépezetet.[47]
Fáradhatatlanul törekszünk az igazság kiderítésére, de nem tudjuk, hogy a polgári kormány folytatja, vagy továbbra is gátolja-e ennek előrehaladását. Tűrhetetlen számunkra, hogy a Teleki-gyilkosság teljes felderítésére – az időnkénti felbuzdulásokat leszámítva – még mindig nincsen tevőleges akarat, se kormányzati, se polgári testületi szinten.
Ne vitatkozzunk tovább. Az értelmiség magát még felelősnek érző és értő csoportja küszöbölje ki a társadalom kettős látását, és értsünk egyet egyetlen dologban, amely mindenki számára pártatlanul elfogadható: hantoljuk ki az igazságot a család, a hívők és a nemzet számára!
Követeljük a kései tetemrehívást, hogy egyszer és mindenkorra érvényesüljön az egyetlen igazság, amely majd kiderül, bárkit is igazoljon. Századokkal ezelőtt hozzátartozott a magyar szokáshoz az is, hogy a falu lakosainak, kezüket a föld színére kifektetett holttest fejére téve kellett megesküdniük, hogy nem ők gyilkolták meg. Vétkesnek azt nyilvánították, ki esküdni vonakodott. A vérdíjat a vétkes tartozott fizetni, miáltal a tetem fölszabadult. Ma is hasonlóképpen kell cselekednünk. Szabadítsuk fel Teleki Pál földi maradványait azáltal, hogy a kihantolás után az avatottak – a hozzátartozók és a szakemberek – maradandóan rögzítik a lelet állapotát és esküvel megerősítik a valós felismeréseket, majd a nyilvánosság elé tárják azokat a kegyelemteljes örök nyugalom reményében. A munkaterv 1979-ben a Magyar Tudományos Akadémia asztalára került, Kiszely István antropológus professzor terjesztette be, csak elő kell venni és végre kell hajtani.
A mi oldalunkon sorakoznak a nyilvánosságra hozott közvetett bizonyítékok Zakar Andrástól a mai adatközlőkig, ezek a gyilkosságot bizonyítják. Ellenoldalon a nyilvánosság elől eltüntetett közvetlen bizonyítékok hiánya tátong, és az ezek nemlétezésére alapozott végkövetkeztetés, amely természetesen semmis. Valaminek a nem léte nem bizonyít semmit. A másik oldal érdeke az, hogy a hiteles bizonyítékok hiányozzanak, el is tüntették őket, de hogy legyenek is, gyártottak hát ilyeneket saját célra (pl. búcsúlevelek, Bakay-jegyzőkönyv), azok viszont hamisítványok.
Bibó István írta: „Ha egy emberi közösség a hazugságok olyan zsákutcájába beleszorul, ahol a dolgokat nevükön nevezni nem lehet és nem is szabad, ez idővel elkerülhetetlenül vezet az egész közösség általános értelmi és erkölcsi lezülléséhez”.[48]
Ezzel szemben megszületett Magyarország Alaptörvényének Nemzeti Hitvallása, mely kimondja: „Büszkék vagyunk az országunk megmaradásáért, szabadságáért és függetlenségéért küzdő őseinkre”. – „Tagadjuk a magyar nemzet és polgárai ellen a nemzetiszocialista és kommunista diktatúrák uralma alatt elkövetett embertelen bűnök elévülését”. „Valljuk, hogy a huszadik század erkölcsi megrendüléshez vezető évtizedei után múlhatatlanul szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra”.
Van tehát új alkotmányunk, vegyük komolyan Bibó István figyelmeztetését és cselekedjünk. A nemzeti felegyenesedés érdekében azonnali kihantolásra, egyidejűleg a dokumentumkutatás levéltári és magánterületi megindítására van szükségünk. Lényegileg a kérdés már eldőlt, de a bizonyítás még hátravan. A jelszó: Ne kételkedj – keress!
Budapest, 2026. március 15.
Dr. Miklauzič István
közgazdász, történetíró, kutató
ORCID: 0009-0001-4504-677X
Irodalom
Bibó István: Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem. Budapest, dolgozat. In Bogár László: Paktumon kívül. Barikád, 2011-03-31. 23. o.
Bodonyi Ilona: Teleki Pál halálának körülményei. Echo TV, 2011-04-03.
Csicsery-Rónay István: A szobor áll és állni is fog Budapesten (2004). Magyar Hírlap, 2011-04-01.
Fedor Ágnes: Hogyan halt meg Teleki Pál …? Interjú Listowel Judittal. Nők Lapja, 1989-11-18.
Glatz Ferenc: A magyarok krónikája. Officina Nova, Budapest, 1996. 618. o.
Gosztonyi Péter: A kormányzó, Horthy Miklós. Téka, Budapest, 1990. 119. o.
Hankó Ildikó: A Sándor-palota titka. Demokrata, 2004/9.
Ipolyi Arnold: A Magyar Szent Korona története és a koronázási jelvények története és műleírása. MTA, 1886, Anno Kiadó, 2010 (reprint), 3—5. o.
László Dezső vezérezredes önéletrajzából: 1941. április 2. Budapest, kézirat.
Miklauzič István: Csengetések 1944. In: Haditudósító, 2011-06. In: Örvényben felfelé – Történeti ritkaságok. Szerzői Kiadás, Budapest, 2018.
Miklauzič István: dr. Gedey Károly közlései. Budapest, 2010-09-10, kézirat.
Miklauzič István: Dr. Glaser Lajos életrajza. Budapest, 2011-03-15, kézirat.
Miklauzič István: Dr. Jeszenszky Sándor közlései. Budapest, 2010-11-30, kézirat.
Miklauzič István: Harc a farkas és a medve ellen. Szerzői Kiadás, Budapest, 2022.
Miklauzič István: Válasz Stoffán Györgynek. Budapest, 2010-08-05, kézirat.
Miklauzič Istvánné Juhász Eszter: Ostromnapló. Budapest, 1945-05-15, kézirat.
MVSZ VII. Világkongresszus: Gróf Teleki Pál halála konferencia. Budapest, 2008-08-17. Határozat 6. pontja. Budapest, 2008-08-20.
Papp Lajos: Gróf Szécsényi István a látnok. In: Látófa, Székely Ház Közhasznú Alapítvány, Veresegyház, 2011, 132. o.
Pusztaszeri László: Zakar András – Teleki Pál halála. Kairosz, Budapest, 2009.
Sárközi Mátyás: Vérbeli várbeliek. Kortárs Kiadó, Budapest, 2010, 134. o.
Stefán Lázár (Köln): Újrahangolt német perek. Magyar Nemzet, 2010-08-27.
Stoffán György: „Én öltem meg Teleki Pált”. Budapest, 2004.
Stoffán György: Gloria Victis! (Teleki Pál halálára). Magyarok Vasárnapja, 1997-02-09.
Vatikáni államtitkárság: Zakar András könyvéről. Vatikán, 1984-03-07, levél.
Végh József: Adatok a holocaust rétsági történetéhez. 2011, retsag.net/tortenet/hc040909.htm
Zachar József: Egy az Isten, egy a Nemzet – Írások Jézus-hitű magyar eleinkről. Heraldika, Budapest, 2009, 13. o.
Zakar András: Gróf Teleki Pál halála. Eola Könyvkiadó, Bécs, 1983.
Jegyzetek
[1] Zakar András: Gróf Teleki Pál halála. Eola Könyvkiadó, Bécs, 1983, 67. o. [A továbbiakban: Zakar]
[2] Zachar József: Egy az Isten, egy a Nemzet – Írások Jézus-hitű magyar eleinkről. Heraldika, Budapest, 2009, 13. o.
[3] Gosztonyi Péter: A kormányzó, Horthy Miklós. Téka, Budapest, 1990, 119. o.
[4] Ipolyi Arnold: A Magyar Szent Korona története és a koronázási jelvények története és műleírása. MTA, 1886, Anno Kiadó, 2010 (reprint), 3—5. o.
[5] Papp Lajos: Gróf Szécsényi István a látnok. In: Látófa, Székely Ház Közhasznú Alapítvány, Veresegyház, 2011, 132. o.
[6] Miklauzič István: Harc a farkas és a medve ellen. Szerzői Kiadás, Budapest, 2022, 92. o.
[7] László Dezső vezérezredes önéletrajzából: 1941. április 2. Budapest, kézirat. [A továbbiakban: László]
[8] Glatz Ferenc: A magyarok krónikája. Officina Nova, Budapest, 1996, 618. o. [A továbbiakban: Glatz]
[9] Zakar i. m. 136. o.
[10] László i. m.
[11] Zakar i. m.
[12] Vatikáni államtitkárság: Zakar András könyvéről. Vatikán, 1984-03-07, levél.
[13] Zakar i. m. 65. o.
[14] Fedor Ágnes: Hogyan halt meg Teleki Pál …? Interjú Listowel Judittal. Nők Lapja, 1989-11-18.
[15] Glatz i. m.
[16] Zakar i. m. 147. o.
[17] Stoffán György: Gloria Victis! (Teleki Pál halálára). Magyarok Vasárnapja, 1997-02-09.
[18] Stoffán György: „Én öltem meg Teleki Pált”. Budapest, 2004. [A továbbiakban: Stoffán: Én öltem]
[19] Miklauzič István: Válasz Stoffán Györgynek. Budapest, 2010-08-05, kézirat.
[20] Zakar i. m. 77. o.
[21] Zakar i. m. 48., 90., és 94., 95., 97., 101., 136. o.
[22] Uo. 35. o.
[23] Uo. 14. o.
[24] Stoffán: Én öltem i. m. 21. o.
[25] Uo. 32. o.
[26] Uo. 73. o.
[27] MVSZ VII. Világkongresszus: Gróf Teleki Pál halála konferencia. Budapest, 2008-08-17. Világkongresszus – Határozat 6. pontja. Budapest, 2008-08-20. [A továbbiakban: MVSZ]
[28] Hankó Ildikó: A Sándor-palota titka. Demokrata, 2004/9. [A továbbiakban: Hankó]
[29] Pusztaszeri László: Zakar András – Teleki Pál halála. Kairosz, Budapest, 2009, 146. o. [A további-akban: Pusztaszeri] és Hankó i. m. 27. o.
[30] Csicsery-Rónay István: A szobor áll és állni is fog Budapesten (2004). Magyar Hírlap, 2011-04-01.
[31] MVSZ
[32] Pusztaszeri i. m.
[33] Pusztaszeri i. m. 166. o.
[34] Miklauzič István: dr. Gedey Károly közlései. Budapest, 2010-09-10, kézirat.
[35] Zakar i. m. 45. o. és Pusztaszeri i. m. 66. o.
[36] Zakar i. m. 46. o. és Pusztaszeri i. m. 67. o.
[37] Stoffán: Én öltem i. m 32. o.
[38] Miklauzič István: Csengetések 1944. In: Haditudósító, 2011-06. In: Örvényben felfelé – Történeti ritkaságok. Szerzői Kiadás, Budapest, 2018.
[39] Miklauzič István: Dr. Jeszenszky Sándor közlései. Budapest, 2010-11-30, kézirat.
[40] Zakar i. m. 55. o. és Pusztaszeri i. m. 79. o.
[41] Zakar i. m. 31., 35. o. és Miklauzič Istvánné Juhász Eszter: Ostromnapló. Budapest, 1945-05-15, kézirat.
[42] Miklauzič István: Dr. Glaser Lajos életrajza. Budapest, 2011-03-15, kézirat
[43] Végh József: Adatok a holocaust rétsági történetéhez. 2011, retsag.net/tortenet/hc040909.htm
[44] Bodonyi Ilona: Teleki Pál halálának körülményei. Echo TV, 2011-04-03.
[45] Stefán Lázár (Köln): Újrahangolt német perek. Magyar Nemzet, 2010-08-27.
[46] Sárközi Mátyás: Vérbeli várbeliek. Kortárs Kiadó, Budapest, 2010. 134. o.
[47] Pusztaszeri i. m. 57. o.
[48] Bibó István: Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem. Budapest, dolgozat. In: Bogár László: Paktumon kívül. Barikád, 2011-03-31, 23. o.
