Így menetelünk egy világháborúba? Petraeus tábornok szerint az USA-nak be kell vonulnia Ukrajnába

–

Vukics Ferenc jegyzete

A furcsaságok együttállása nem idegen jelenség az amerikai politikában. Hogy mennyire furcsává vált Washington, azt jelzi az is, hogy nagy érdeklődés övezi az Egyesült Államokban David Petraeus (nyugalmazott) tábornok nemrégiben tett javaslatát, miszerint Washingtonnak és szövetségeseinek szükség esetén be kell avatkozniuk a Moszkva és Kijev között zajló konfliktusba.

Petraeus szerint az általa szorgalmazott katonai akció nem NATO-beavatkozás lenne, hanem "egy, az USA által vezetett multinacionális erő, és a NATO-szövetségesek döntő része kimaradna". Más szóval, egy amerikai vezetésű több nemzetet is magába foglaló erő (Combined Joint Task Force – Operation Inherent Resolve (CJTF-OIR)) alakulna, követve a korábbi az iraki mintát, amely hagyományos szárazföldi, légi és tengeri erőkből állna.

Akkor az Egyesült Államok az Iraki és Levantei Iszlám Állam (ISIL) ellen létrehozott multinacionális katonai alakulatot szervezett, amelynek kimondott célja a szervezet "megsemmisítése" volt. Az Egyesült Államok hadseregének központi részlegének (ARCENT) vezetésével ez az erő több mint 30 ország katonai személyzetéből állt. A CJTF-OIR harci műveleteinek nagy része az Iszlám Állam elleni légicsapásokról szólt. A légi műveletek mellett különböző szárazföldi erőket vetettek be, köztük különleges erőket és tüzérséget. CJTF-OIR kiképzői tevékenységet is folytatott és katonai tanácsadókat is alkalmazott. A légicsapások túlnyomó többségét (75-80%-át) az Egyesült Államok, a fennmaradó részt Ausztrália, Kanada, Dánia, Franciaország, Jordánia, Belgium, Hollandia, Szaúd-Arábia, Törökország, az Egyesült Arab Emírségek és az Egyesült Királyság hajtotta végre.

Bár a műveleti erő nem tartozik a NATO alá, a katonai szövetség mind a 30 tagja továbbra is hozzájárul a CJTF-OIR-hez és jelenleg szíriai és líbiai műveletekben vesz részt.

Petraeus tábornok sajnos nem magyarázza meg, hogy miért lenne szükség amerikai katonai fellépésre, ha a Nyugat által támogatott ukrán erők ilyen sikeresek.

Douglas Macgregor nyugállományú ezredes, a The American Conservative vezető munkatársa, a Trump-kormányzat védelmi miniszterének korábbi tanácsadója szerint ezt nem nehéz kitalálni:

„A beavatkozás célja, hogy megmentse az ukrán erőket a vereségtől, és feltehetően rákényszerítse Moszkvát, hogy Washington feltételei szerint tárgyaljon, bármilyenek is legyenek azok a feltételek. Igaz, az egész ügy furcsának tűnik, de Petraeus felvetését nem szabad elvetni. Nem azért, mert Petraeus katonai szakértelme indokolja a megfontolást – ezt a beavatkozást semmi sem indokolja. Inkább azért érdemel figyelmet, mert Petraeus soha nem tenne ilyen javaslatot, hacsak befolyásos washingtoni és a Wall Street-i személyek erre nem biztatnák. És ahogy Jeffrey Sachs mondja az amerikaiaknak, a globalista és neokon elit egyértelműen közvetlen fegyveres konfrontációt akar Oroszországgal.

Petraeus számára ez a szokásos üzlet. Úgy jutott fel a ranglétrán, hogy mielőtt bármit is tett volna, mindenkivel egyeztetett, aki a hatalmi poziciót tekintve felette állt.. Az előléptetés kulcsa, hogy engedélyt kérjen, hogy biztosítsa, hogy senki sem sértődjön meg rá a hatalmasok közül (mint a 'hajlandók koalíciója'). Ez jól működik békeidőben, vagy olyan gyenge, alkalmatlan ellenségek elleni háborúk során, amelyek nem jelentenek egzisztenciális katonai fenyegetést a nyugati erőkre. De Ukrajna nem Irak, és az orosz hadsereg sem egy iraki haderő, akik csak akkora mérnöki teljesítményre képesek, hogy gépágyúkat szerelnek fel kisteherautókra.

E pontoktól függetlenül Petraeus javaslata két kritikus felismerést erősít meg. Először is azt, hogy az ukrán fegyveres erők veszélyes állapotba kerültek. A külföldi harcosok és az ukrán egyenruhában harcoló lengyel katonák nélkül Ukrajnának nem sok mindenki maradt, hogy ellenálljon az orosz téli offenzíváknak. Az elmúlt 60-90 napban végrehajtott ukrán ellentámadások sorozata több tízezer emberéletet követelt Ukrajnától, olyan egyenruhás emberi tőkét, amelyet Kijev nem tud pótolni.”

„Másodszor, ez a 11. óra. Az orosz pörölykalapács, amely a tervek szerint november vagy december folyamán fog elindulni (vagy amikor a talaj megfagy), egyszerre csak a Zelenszkij-rezsimre fog zuhanni és szét fogja zúzni az ukrán erők maradékát.

Más szóval, Petraeus valódi üzenete az, hogy a Zelenszkij-rezsim uralmának meghosszabbítása csak egyetlen módon lehetséges: ha Washington és a 'készségesek koalíciója' közvetlenül beavatkozik, mielőtt túl késő lenne. A 'háborút pártoló héják' a Fehér Házban, a Pentagonban, a CIA-ban és a Hillen valószínűleg azt feltételezik, hogy a nyugodt amerikai választók elfogadják azt az érvet, hogy az amerikai erők hadüzenet nélküli ukrajnai szerepvállalása megkönnyítheti az arcvesztést nélkülöző alkut Moszkvával.”

Az egykori CIA elemző szerint Petraeus kritikus feltételezése, miszerint Putyin elnök el akar kerülni egy nagyobb háborút, kétségtelenül helytálló, de ezt a feltételezést nem szabad úgy értelmezni, hogy az orosz sérthetetlennek tekinti majd a nyugat-európai amerikai támaszpontokat vagy az Atlanti-óceánon áthaladó amerikai hadihajókat. Jelenleg Moszkva élvezi az eszkalációs dominanciát, nem pedig Washington.

Ukrajnában a jövőre nézve Washington útja egyértelmű, és szerencsére még nem a háború párti tábornokok határozzák meg. A kongresszusnak eleget kell tennie kötelességének, és jeleznie kell, hogy készen áll a háborús hatalmi törvényre hivatkozni, ugyanakkor követelnie kell, hogy a Biden-kormányzat békét közvetítve térjen vissza a tárgyalóasztalhoz.