top of page

Mi, hétköznapi emberek lettünk a Mélyállam igazi ellenségei – Eljön a farkasok kormánya...






Ma már az emberek tudatának birtoklásáért folyik a harc. Egyesek úgy gondolják: megengedhető, hogy a társadalom által soha meg nem választott, meg nem ismert személyek és érdekkörök manipulálhassák a teljes emberiséget. E megengedő vélemény szerint a kultúra és az emberi civilizáció nem közös „termék”, ezért meg kell „tanítani” az embereknek, hogy miről mit is gondoljanak. A „Mélyállam” igazi ellenségévé a némi műveltséggel és emlékezettel rendelkező átlagember lett.


Egy héttel ezelőtt egy felsőoktatási intézmény felvételi motivációs beszélgetése során mint bizottsági elnök vettem részt. A pályázók motivációs tartalmai mellett arra is kíváncsi voltam, hogy ezeknek a mai fiataloknak 12 év közoktatásban eltöltött idő alatt mit is sikerült a fejükbe „beleszuszakolni”. A fiatalok nagyon izgultak, ezért arra a döntésre jutottam, hogy csak olyan „tantárgyak” tudásszintjére fogok rákérdezni, amelyből emelt érettségit tettek.

Nos, sokkal rosszabbnak bizonyult a helyzet, mint feltételeztem. A nap végén már magam sem tudtam, hogy mi is lehet az az „emelt szint”. A kérdések az adott tantárgyak általános iskolai tananyagaira vonatkoztak. A válaszadók 90 százalékának a legalapvetőbb ismeretekről sem volt fogalma (akadt, aki még azt sem tudta, hogy milyen erők csaptak össze Mohácsnál). Ezeknél a fiataloknál már célba jutott az „új világrend”. Tanulmányaik során sikeresen kiölték belőlük az érdeklődést. Akit pedig nem érdekel az őt körülvevő világ, annak „elég” ha pár százszor megismétlik a „házi feladatot”. Még csak nem is tudatosodik benne, egyszerűen megszokja.

Mi, akik még emlékszünk a régi nyilatkozatokra, hírekre, állításokra, akik eligazodunk a Földgömbön, és elkövettük azt a „szégyenteljes bűnt”, hogy nem felejtettük el a kritikai gondolkodást, lassan, de biztosan „közellenséggé” váltunk. A kritikai gondolkodás képessége – más készségek, például a kreativitás, az asszertivitás (önérvényesítés) és a szociális kompetencia mellett – olyan érték, amelyet napjainkban nagyra tartanak a munkahelyeken, a tanulás során és a magánéletben egyaránt. Annak ellenére, hogy a gondolkodás e formája iránt állítólag nagy a „kereslet”, szinte mindent megtesznek annak érdekében, hogy ne alakuljon ki az emberekben.

Közben az emberek ilyen jellegű „befolyásolása” intézményesült és külön tudományággá vált. A gazdasági társaságok, a kormányok, a titkosszolgálatok, a hadseregek minden országban működtetnek „PSYOPS-képességeket”. Ezek az erők és szervezetek az információs csatornák minden rendelkezésre álló formáját felhasználva hatnak a kijelölt célcsoportokra.

A mindannyiunk által jól ismert reklámkampányokhoz hasonlóan, tv- és rádióműsorokon, szórólapokon, plakátokon, a közösségi oldalak algoritmusait és mesterséges intelligenciát használva próbálják meg elérni, megszólítani és cselekvésre buzdítani az embereket, hogy „támogató civil környezet” alakuljon ki (pl. a Magyar Honvédségben a Civil-katonai Együttműködési és Lélektani Műveleti Központot /MH CKELMK/ 2003-ban alapították).

John W. Whitehead és Nisha Whitehead a Rutherford Institute munkatársai a „Valójában minden egy fegyver: Az Egyesült Államok kormánya pszichológiai hadviselést folytat a nemzet ellen” c. írásukban azt fejtegetik, hogy mit is vesztettünk valójában azzal, hogy hagytuk, hogy az ellenünk törő erők az „új világrend” alapjait lerakják.


„Gondolkodtál már azon, hogy ki rángatja a zsinór végét? … Bármihez érünk, fegyver. Becsaphatunk, meggyőzhetünk, megváltoztathatunk, befolyásolhatunk, inspirálhatunk. Sokféle formában érkezünk. Mindenhol ott vagyunk.” (Részlet az Egyesült Államok hadseregének pszichológiai műveletei toborzási videójából)


„Az Egyesült Államok kormánya pszichológiai hadviselést folytat az amerikai nép ellen. Nem, ez nem összeesküvés-elmélet.”

A pszichológiai hadviselés a Rand Corporation szerint „propaganda és más pszichológiai műveletek tervezett felhasználását foglalja magában az ellenzéki csoportok véleményének, érzelmeinek, attitűdjének és viselkedésének befolyásolására”.

A kormány évek óta bombázza a polgárokat propagandakampányokkal és pszichológiai műveletekkel, amelyek célja, hogy a rendőrállam külföldön és belföldön tett különféle törekvéseit támogassuk és megfelelően, könnyen ellenőrizhető módon fogadjuk.

A kormány annyira bízik orwelli manipulációs hatalmában, hogy dicsekedni kezd velük. Nemrég például az amerikai hadsereg 4. Pszichológiai Műveleti Csoportja, a hadsereg pszichológiai hadviselésért felelős szervezete kiadott egy toborzóvideót, amely bemutatja azokat az erőfeszítéseket, amelyet annak érdekében tesznek, hogy minden történést ők irányítsanak. A Műveleti Csoport fegyverré változtat mindent, amihez csak hozzáér. Mindenhol jelen van, hogy becsapjon, meggyőzzön, megváltoztasson, befolyásoljon és inspiráljon másokat.

Komoly veszély leselkedik ránk. A hosszú távú következmények szempontjából a kormány hatalmas arzenáljában található fegyverek közül a pszichológiai hadviselés lehet a legpusztítóbb hatású.

Ahogy a Task and Purpose katonai folyóirat kifejti:


„A pszichológiai hadviselés a kormányok, a hatalom képviselőinek és a hétköznapi polgárok befolyásolásáról szól... A PSYOP katonák fő küldetése, hogy befolyásolják „a külföldi kormányok és állampolgárok érzelmeit, észrevételeit, érvelését és viselkedését. ’Szándékosan megtéveszti’ az ellenséges erőket, tanácsot ad a kormányoknak, és kommunikációt biztosít a katasztrófa-elhárítási és a mentési feladatok erőfeszítésekhez.”


Senkit se tévesszen meg a megfogalmazás. Ezek a pszichológiai műveletek nem csak a külföldi ellenségekre irányulnak. A kormány szóban és tettben is világossá tette, hogy mi, hétköznapi emberek belföldi ellenségek vagyunk, akiket meg kell figyelni. Ők majd nyomon követnek, manipulálnak, „mikromenedzselnek” bennünket.

Bármikor eljuthatunk odáig, hogy gyanúsítottként kezeljenek bennünket. Úgy tesznek, mintha alapvető emberi jogaink puszta kiváltságok lennének, amelyeket bármikor, bárkitől el lehet venni.

A technológiai fejlődés és a tudományos kísérletek eredményeinek segítségével a kormány a múlt század nagy részében „almás pite propagandának” vetette alá az amerikai népet.

Tekintsünk át azokat a módszereket, amelyekkel a kormány továbbra is pszichológiai hadviselést folytat a nagyrészt gyanútlan polgárok ellen.


Az erőszak fegyverként való alkalmazása

Amerikában riasztó rendszerességgel fordulnak elő erőszakhullámok. Ezek valójában „terrorizálják” a közvéleményt, destabilizálják az ország ökoszisztémáját, és egyre több okot adnak a kormánynak arra, hogy „a nemzet biztonságának érdekében” figyelmen kívül hagyja a polgárok kifogásait.


A megfigyelés, a bűnmegelőzés fegyverként való alkalmazása

A megfigyelés, a személykövetés digitális eljárásai és az amerikai nép adatbányászata egy olyan társadalmat hozott létre, amelyben alig van helye a tapintatnak vagy a független cselekedeteknek. Amikor a kormány mindent lát és mindent tud, és rengeteg olyan törvénye van, amely még a látszólag legpéldamutatóbb állampolgárt is bűnözővé és törvénysértővé teszi, akkor az a régi közmondás, amely szerint „nincs miért aggódnod, ha nincs rejtegetnivalód”, már nem valódi bölcsesség.

Vizsgáljuk csak meg a bűnmegelőzési programokat alaposan és egyből szembetűnővé válik, hogy a kormányhivatalok és a nagyvállalatokkal együtt dolgoznak azon, hogy meghatározzák, ki jelenthet potenciális veszélyt rájuk.

A fenyegetésértékelések”, a „viselkedésértékelő figyelmeztetések”, a „megjelölt szavak” és a „gyanús tevékenységiekről szóló jelentések” ragadós pókhálóját hozták létre.

Az automatizált szemek és fülek, a közösségi média, a viselkedésérzékelő szoftverek, az állampolgárok közé beépített kémek egy tökéletes disztópikus rémálmot jelentenek a számunkra.

A kormány bűnözés elleni háborúja mostanra a közösségi média és a technológiai csapdák irányítása alá került. A kormányzati ügynökök hamis közösségimédia-identitásokat és mesterséges intelligencia által készített profilokat vetnek be a potenciális gyanúsítottak megfigyelése, azonosítása és elfogása érdekében.


A digitális valuták, a közösségi média mérőszámainak és a cenzúrának fegyverként való alkalmazása

A kormánnyal együttműködő technológiai óriások a digitális zsarnokság és a vállalati cenzúra révén kidolgozták a társadalmi igazságosság sajátos verzióját. Bárkit letorkolhatnak, ellehetetleníthetnek. Bármilyen ürüggyel, valódi tisztességes eljárás hiányában, felülvizsgálat vagy fellebbezés lehetősége nélkül kizárhatnak bennünket bárhonnan. Sajnos a digitális cenzúra csak a kezdet. A digitális pénznemek (ezek „eszközként használhatók a polgárok feletti állami felügyelethez és pénzügyi tranzakcióik ellenőrzéséhez”), a közösségi média pontszámaival és a felügyeleti kapitalizmussal kombinálva „lakmuszpapírként” működnek annak meghatározására, hogy ki az, aki elég méltó ahhoz, hogy a társadalom része legyen. Ők döntik el, hogy és ki hozza meg az ítéletet és ki büntessen az egyének erkölcsi bukásaiért és a társadalmi kihágásaiért (és jutalmazzák őket a kormány által jóváhagyott magatartás betartásáért). Kínában olyan magánszemélyek és vállalkozások millióit, akiket/amelyeket a közösségi média hitelpontszámai alapján „érdemtelennek” soroltak, tiltották el a pénzügyi piacokhoz való hozzáféréstől, az ingatlanvásárlástól, a repülővel vagy a vonattal való utazástól.


A „megfeleltetés” fegyverként való alkalmazása

Még a legjobb szándékú kormányzati törvényt vagy programot is elferdíthetik, megronthatják és illegitim célok előmozdítására használhatják fel, ha a nyereséget és a hatalmat hozzáadják az egyenlethez. A terrorizmus elleni háború, a kábítószer elleni háború, a COVID-19 elleni háború, az illegális bevándorlás elleni háború, a vagyonelkobzási programok, a közúti biztonsági rendszerek, az iskolai biztonsági rendszerek eszközök ebben a játszmában.

E programok mindegyike a sürgető aggodalmakra adott jogos válaszként indult és azóta a megfeleltetés és az ellenőrzés fegyverévé vált a rendőrállam kezében.

A szórakozás és a szabadidő fegyverként való alkalmazása

Az elmúlt évszázadban a Védelmi Minisztérium Szórakoztató Média Irodája felszerelést, személyzetet és műszaki szakértelmet biztosított Hollywoodnak ehhez a feladathoz, mindezt az adófizetők költségén. Cserébe a katonai ipari komplexum szándékai főszerepet kaptak olyan kasszasikerekben, mint a Top Gun és annak újraindított folytatása, a Top Gun: Maverick. Ezek a filmek ingyenes reklámot jelentettek a háborús sólymoknak (háborús héják – a hadiipar mellé szegődött politikai elit). Aztán reklámozhatták gyalogos katonák toborzását ebbe a „katonai birodalomba”, fenntartották a hazafias lelkesedést az adófizetők körében, akiknek állniuk kell a nemzet végtelen háborúinak számláit. A hollywoodi „látnokok” olyan disztópikus thrillereket forgattak le, amelyek a háborús gépezetet helyénvalónak, hősiesnek és szükségesnek mutatták. Elmer Davis, a CBS műsorszolgáltatója, akit a Háborús Információs Hivatal vezetőjévé neveztek ki, megjegyezte:


„A legegyszerűbb módja annak, hogy egy propaganda ötlet az emberek elméjébe bevésődjön: ha beépítjük egy szórakoztató filmbe, ahol nem jönnek rá, hogy valójában manipulálják őket.”


A viselkedéstudomány fegyverként való alkalmazása

Eltekintve azoktól a nyílt veszélyektől, amelyeket egy olyan kormány jelent, amely jogosnak tartja, és fel van hatalmazva arra, hogy kémkedjen népe után (és folyamatosan bővülő fegyver- és technológiaarzenálját használja a megfigyelésükre és ellenőrzésükre), rejtett veszélyek is vannak. Olyan technológiák, amelyek tömegesen befolyásolják a viselkedést és irányítják a lakosságot. Valójában Obama elnök adott ki egy végrehajtási rendeletet, amely arra utasította a szövetségi ügynökségeket, hogy „magatartástudományi” módszereket alkalmazzanak a bürokrácia minimalizálására és az emberek kormányzati programokra való reagálásának befolyásolására. Ez a rendelet már csak egy rövid ugrásra van egy olyan átfogó viselkedési programtól, amely megpróbálja befolyásolni, hogyan reagálnak az emberek a „papírmunkára”, egy olyan kormányzati programra, amely megpróbálja formálni a közvélemény állásfoglalásait minden fontos kormányzati üggyel kapcsolatban.

Így a kormányok szerte a világon – beleértve az Egyesült Államokat is – egyre gyakrabban támaszkodnak a „váltó kezelő egységekre”, akiknek az a feladata, hogy a polgárokat abba az irányba tereljék, amerre a hatalmat birtoklók akarják, miközben fenn kell tartaniuk a szabad akarat látszatát.

Az „érzékenyítés” fegyverként való alkalmazása

A „deszenzitizációs” kampányok célja, hogy hamis biztonságérzetbe ringassanak bennünket. Az elmúlt évek eseményei – a beható megfigyelés, a szélsőséges jelentések, a polgári zavargások, a tiltakozások, a lövöldözések, a bombázások, a katonai gyakorlatok, az elzárások, a színkódolt riasztások és fenyegetésértékelések, a fúziós központok, a helyi rendőrség átalakítása a katonaság kiterjesztésévé, a katonai felszerelések és fegyverek kiosztása a helyi rendőri erőknek, a másként gondolkodók és a potenciális rendbontók nevét tartalmazó kormányzati adatbázisok – elérték, hogy a lakosságot hozzászoktassák a rendőrállam készséges és hálás elfogadásához.


A félelem és a paranoia fegyverként való alkalmazása

A félelem nyelvét nagyon hatékonyan használják a politikusok az árok mindkét oldalán (demokraták, republikánusok). A média szakértői a félelem nyelvét használva üvöltöznek a kábeltévék pulpitusairól, a vállalatok hasznosítják ennek eredményeit, és olyan bürokratikus törvényekké kodifikálják, amelyek valójában nem sokat tesznek annak érdekében, hogy az életünk biztonságosabb legyen.

Amint azt a történelem mutatja, a politikusok leggyakrabban a félelmet alkalmazzák a kormány hatalmának növelésére és a lakosság ellenőrzésére. A félelem az embereket frakciókra osztja és ráveszi őket arra, hogy ellenségként tekintsenek egymásra.

Ez a machiavellista séma annyira behálózta a nemzetet, hogy kevés amerikai veszi észre: arra manipulálják őket, hogy „mi” helyett csak az „ők” gondolkodásmódot alkalmazzák. Ehelyett a fantomellenfelek iránti félelemtől és gyűlölködéstől fűtve egyetéretenek abban, hogy dollármilliókat és forrásokat fordítsanak értelmetlen politikai választásokra, militarizált rendőrségre, kémtechnológiára és végtelen háborúkra, remélve, hogy a „biztonsági probéma” soha nem jön létre. Mindeközben a hatalmon lévők – akiket lobbisták és társaságok vásároltak és fizettek – ránk erőszakolják költséges elképzeléseiket, mi, „balekok” az adótörvények terhe alatt nyögve várjuk, hogy megverjenek bennünket a rendőri razziák során, és minden lépésünket éjjel-nappal megfigyeljék.


A genetika fegyverként való alkalmazása

A félelem nemcsak a fasizmusra való átmenet kerekeit zsírozza meg azáltal, hogy félszeg, ellenőrzött, megbékélt, megrettent polgárokat nevel, hanem a DNS-ünkbe is beágyazódik, így félelmeinket és engedelmességünket továbbadhatjuk utódainknak. A traumatikus élmények DNS-en keresztüli átvitelét epigenetikus öröklődésnek hívják. Agykutatók például megfigyelték, hogy a félelem az egerek DNS-ében generációkon keresztül terjedhet. A The Washington Post így számolt be a jelenségről:


„Embereken végzett tanulmányok azt sugallják, hogy a gyerekek és az unokák érezhették az olyan traumatikus események epigenetikai hatását, mint az éhínség, a holokauszt és a 2001. szeptember 11-i terrortámadások.”


A jövő fegyverként való alkalmazása

A kormány egyre gyakrabban figyelmeztet bennünket arra, hogy fel kell készülni a ránk váró disztópikus jövőre. A Pentagon kiképző videója, a „Megacities: Urban Future, the Emerging Complexity” azt jósolja, hogy 2030-ra (véletlenül ugyanabban az évben, amikor a társadalom szingularitásba kerül a „metaverzummal”) a hadseregeket arra kérik majd, hogy fegyveres erőket és eljárásokat alkalmazzanak a jövőbeni belpolitikai és társadalmi problémák kezelésére. Valójában a hadiállapotról beszélnek, amely súlyos aggodalmakat vet fel a nemzetbiztonság jövője kapcsán. A dermesztő, ötperces oktatóvideó baljós képet fest a jövőről, amelyet „bűnhálózatok”, „alacsony színvonalú infrastruktúra”, „vallási és etnikai feszültségek”, „elszegényedés, nyomornegyedek”, „nyitott szemétlerakók, túlterhelt csatornák”, „növekvő munkanélküliek tömege” jellemez. A videóban egy városi tájkép is látható, ami azt sugallja, hogy a virágzó gazdasági elitet meg kell védeni az elszegényedőktől. Mi, „hétköznapi emberek” vagyunk ezek a szegények és nincstelenek.

Ezeknek a tudat ellenőrzésére irányuló kampányoknak a végcélja, hogy a nagyobb jó álcájába csomagolva keresztülvigyék a terveiket, és megértsék, meddig engedik meg az amerikaiak, hogy a kormány elmenjen az ország totalitárius rendőrállammá formálásában. A tények magukért beszélnek. Bárhogy is legyen – jöjjön veszély vagy fenyegetés –, az Egyesült Államok kormánya semmiképpen sem a mi érdekeinket tartja majd szem előtt, és semmiképpen sem lesz barátja a szabadságnak.

Amikor a kormány felsőbbrendűnek tekinti magát a polgároknál, amikor már nem az emberek javára működik, akkor közeleg a végső idő. Amikor az emberek már nem tudják békésen megreformálni kormányukat, amikor a kormány tisztviselői megszűnnek köztisztviselőként viselkedni, amikor a kormány rutinszerűen megsérti az emberek jogait és több erőszakot követ el a polgárok ellen, mint a bűnözői osztály, akkor tudjuk, hogy nagy a baj. Amikor a kormányzati kiadások elszámoltathatatlanok és átláthatatlanok, amikor az igazságszolgáltatás középkori módon „rendi” bíróságként jár el, amikor nincs igazságszolgáltatás, amikor a kormányt már nem kötik az alkotmány törvényei, akkor az országnak nincs többé kormánya. A kormány nem a nép kormánya többé, nem a nép által és nem a népért dolgozik. Nálunk a farkasok kormánya van.



A hátunkat a régi bölcsességnek támasztjuk. „Mi, emberek” – akik gondolkodunk, okoskodunk, állást foglalunk, ellenállunk és azt követeljük, hogy méltósággal és gondoskodással bánjanak velük. Mi, akik hiszünk a szabadságban és a mindenkit megillető igazságosságban, alulértékelt polgárai lettünk az embereket lenéző totalitárius államnak. Ha már nem vagyunk hasznosak az állam számára, akkor kiiktathatóvá is válunk.

Készüljetek fel!

Amint azt a Battlefield America: The War on the American People című könyvemben és annak regényes változatában, az Erik Blair Diaries-ben világossá teszem, „mi, emberek” a Deep State ellenségei lettünk.”

Az emberfélék családjának egy eddig ismeretlen, kihalt faját azonosították kutatók három évvel ezelőtt a Fülöp-szigeteki Callao-barlangban. Ezek az előemberek abban a korban éltek, amikor az emberfélék kirajzottak Afrikából és elfoglalták az egész világot. A kutatók az új fajt Homo luzonensisnek, luzoni embereknek nevezték el, mivel a Fülöp-szigeteki Luzon sziget északi részén fekvő Callao-barlangban találtak rá a maradványokra. A kutatók 2003-ban a Fülöp-szigeteki Flores-szigeten bukkantak rá a Homo floresiensis, a floresi ember vagy közismert nevén hobbit fosszíliáira, ez a hely mintegy háromezer kilométerre van a luzoni Callao-barlangtól. Arra azonban a paleontológusok nem találtak bizonyítékokat, hogy a két faj szoros rokonságban állt vagy egyáltalán kapcsolatban lehetett egymással. Pedig a luzoni ember nemcsak a hobittal élt egy időben, de a ma élő emberrel, a Homo sapiensszel is, amely mintegy 300 ezer éve jelent meg Afrikában. A tudósok nem zárták ki, hogy a mai ember megjelenése a délkelet-ázsiai térségben hozzájárult a luzoni ember kihalásához. A hobbit is mintegy 50 ezer éve tűnt el a térségből, akkor, amikor a Homo sapiens megérkezett oda. A ma élő emberek a Homo sapiens („értelmes ember”) faj, ezen belül a mai ember (Homo sapiens sapiens) alfaj tagjai. A Homo sapiens másik alfaja a kihalt Homo sapiens idaltu volt. Ha hagyjuk, hogy az „új világrend” megvalósuljon, a Homos sapiens (értelmes ember) is kihalt faj lesz, vagy átalakul Homo superfluus-szá, azaz fölösleges emberré.



 






1 154 megtekintés
legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page