MI KETTEN, TITKAINKKAL (Deli Mihály verse)

MI KETTEN, TITKAINKKAL

Nincs barátom / csak egy

gyönyörű szerelmem

Reggelig ölel, és

elhagy / de visszatér

elhagyom / visszavár

Nem kérdezi merre

jártam / nem mondanám

Sejtem mit főz, mit gyűjt

Titkos sebeimbe

gyógyító füvet sző

Nem érdekli a csend

El kell mondania

miért szeret / mást is

szeretne, ha én nem

lennék / aki vagyok

Sarokba szorított

Hiúságom bajszát

húzogatja / hagyom

Azt hiszi erősebb

nálam / csak eljátsszuk

hogy boldogok vagyunk

Minden nap izgalmas

vele / magányommal

nem tud mit kezdeni

Ő nem a barátom

A teste, a lelke

a gondolatai

ölelnek magukhoz

Hatalmába kerít

Szerelem szédíti

Ilyenkor otthagyom

Ilyenkor mindketten

megkeményedünk / és

mint az idegenek

tapasztalatokkal

bölcs élményekkel a

hátunk mögött újra

kezdjük titokzatos

öleléseinket

A legőszintébb kéj

sem tud áthatolni

gyónásaink falán

Nem rejtőzködünk, nem

hazudunk egymásnak

Kétféle csendünk van

Kétféle hallásunk

Akármilyen közel

vagyunk, egyek sosem

leszünk / gyermekeink

körénk heverednek

mélyen a szemünkbe

néznek / mosolyognak

Hiába kérdeznek

Nem mondhatunk semmit

Néma szerelem a

miénk / oldhatatlan

maró alkímia

Barátkoznunk kéne

De megfejthetetlen

titkaink bezárnak

Nem árulnak el, még

saját magunknak sem

A gyönyört ránk köpik

Pawel Kuczynski alkotása

(A kép forrása: itt)