Minden, egyszerre (James Howard Kunstler jegyzete)

Eredeti cikk:

Everything, All at Once, By James Howard Kunstler, March 13, 2023

Schiller Mária küldeménye

"A közbeszédben rengeteg ostobaság van, és a legtöbbre nem érdemes odafigyelni. De egyszer-egyszer van egyfajta hülyeség, amely annyira groteszk, hogy puszta létezése bármilyen érdemi mértékben elárul valamit a kultúránkról." – Richard Hanania

Az idő, mondják, a természet eszköze arra, hogy ne történjen minden egyszerre. Akárkik is "ők" – és manapság valószínűleg csak egy emberről van szó -, nyilvánvalóan nem próbáltak még 2023-ban az USA-ban élni, mert most minden egyszerre történik. A kozmikus furcsaságok miatt néhány megfigyelő, mint például a félelmetes és csodálatra méltó Naomi Wolf, azon tűnődik, vajon nem valami természetfeletti dolog, és nem egy jó valami uralma alatt állunk-e?

A Poltergeist című régi film jut eszembe. Emlékeztek még? A popkultúra univerzumának minden gonosz lénye egyszerre tört elő a tévéből, hogy megzavarjon egy tökéletesen banális és nyugodt külvárosi környéket, természetesen mindannyiunkat képviselve. Manapság, amikor a szupermarketbe megyek, hogy megnézzem a paradicsom elképesztő árát, félig-meddig azt várom, hogy Joy Reid óriási kivetítését lássam, amint egy patás és szarvas Klaus Schwab malacháton lovagol a beteges vörös alkonyati égbolton, és sikolyaitól a lombtalan fák megrázkódnak, az aszfalt pedig megrepedezik. Az amerikai történelem és utókor minden árnyoldala rászabadult az országra, és országunk végre pontosan úgy néz ki, mint Bob Dylan Desolation Row-ja: képeslapokat árulnak a lógásról, és barnára festik az útleveleket, rendben. A szépségszalon tele van matrózokkal, a cirkusz a városban van.

A hét meghatározó pillanata volt a Fehér Házi ünnepség, amelyen Dr. Jill Biden és oldalbordája, Tony Blinken átadta a Nemzetközi Nők Bátorsága díjat az argentin Alba Rueda biológusnőnek. De hát persze! Puszik mindenütt. Mattias Desmet, A totalitarizmus pszichológiája című könyv szerzője már egy ideje rámutatott, hogy egy pszichotikus politikai rezsim egyre nagyobb abszurditások lenyelésére kényszeríti az embereket, ahogy a dolgok a nemzeti semmisség felé tartó halálvágya során játszódnak le.

De vajon az a kis jelenet abszurdabb volt-e, mint a rezsim ukrajnai kampánya, hogy... ööö, hogy mit is csináljon pontosan? Hogy megbüntessék Vlagyimir Putyint, vagy valami ilyesmi. Vagy tényleg atomháborút akarnak? Egy háborút, mondogatják maguknak, amit biztosan megnyernénk, mintha egy kontinensnyi hamutartónak lenni győzelem lenne. Eközben a mi hírszerző közösségünk felfedezte, hogy... nos, lehet, hogy... mégiscsak Ukrajna volt az, aki felrobbantotta az Északi Áramlat vezetékeket – néhány külső fél (nevezetesen az amerikai hírszerző közösség) segítségével.

De várjunk csak! Hogyhogy ez bárkit is felment a költséges cselvetés alól? A NATO állítólag támogatja Ukrajnát, nem? És Németország a NATO európai vezetője, nem? Szóval azt mondod, hogy Ukrajna felrobbantotta egy Ukrajnát támogató vezető ország rendszerszinten fontos eszközét? Valami nem stimmel ebben a rebus rejtvényben. Megkíméllek a szellemi munkától. Az amerikai kísértetipari komplexum csak egy újabb túrát szervez neked. És az "önök" közé tartozik a szegény, hülye Németország is, amelyet vitathatatlanul a legnagyobb balfék vezet, akit valaha egy állítólag fejlett nemzet megválasztott, Olaf Scholz, akinek a neve örökké a "tökfej" szinonimájaként fog csengeni a történelemben.

Előbb vagy utóbb a következők egyikének vagy mindkettőnek meg kell történnie: a német nép kidobja ezt a tökfejet és/vagy az utódja megtalálja a módját, hogy kihátráljon Németország elkötelezettségéből Amerika Oroszország elleni ostoba proxy-háborúja mellett, ami a NATO felbomlásához vezet, és hagyja, hogy Amerika oltássérült transzszexuálisokból álló hadseregét a Donbassz és a Krím visszafoglalja, Tony Blinken vezetésével, váll nélküli koktélruhában.

Mindenesetre, mire ez a hallucináció bekövetkezik, az összes többi dolog, ami egyszerre történik, olyan élénken fog Amerika arcába kerülni, hogy a Walking Woke epikus alvajárása egy olyan rántással ér véget, mintha egy marhát vágnának az agytálba. Például a pénzügyi piacaink összeomlása és az amerikai dollár mint hiteles valuta hirtelen, sokkoló megszűnése. A hatalmas "woosh", amit a tengertől a fényes tengerig hallani fogunk, a tőke pára formájában felszálló hangja lesz. Ez az esemény megállítja az adósságplafonról, a költségvetésről és az Ukrajnának szánt milliárdokról szóló fecsegést. Émelyítő csend terül szét az országban. Aztán mi lesz?

A héten hallottam egy pletykát (igen, ez csak egy pletyka), miszerint a Federal Reserve egy lopakodó egynapos hitelezési művelet keretében kisegíti a WalMartot, a Krogers szupermarketláncot és más nemzeti élelmiszer-forgalmazókat. Az üzleti modelljüket lelőtték. Senkinek sincs pénze, hogy megvegye a cuccot. A soha véget nem érő Kékfény Special végre elsötétült. Csináljatok belőle, amit akartok. Lehet, hogy valamiféle álhír. De ha nem az, akkor nem csak arról beszélünk, hogy óriásvállalatok vannak nagy bajban és esetleg bedőlnek, hanem arról is, hogy nagy baj van az országon belül mozgó élelmiszerekkel. Gondolja, hogy ez felkelti az emberek figyelmét?

Két másik nagy üzlet is érik most: Amerika most fedezi fel, hogy mennyire átverte az országot a Covid-19-es mutatvány, beleértve a "vakcina"-csalást is, amely most az egyre súlyosbodó sérülések és a halálesetek rémálmává nőtte ki magát. Éppen ezen a héten tudta meg a nemzet, hogy a CDC előző vezetőjét, bizonyos Robert Redfieldet Dr. Tony Fauci és csatlósai teljesen a sötétben hagyták, amikor arról tárgyaltak, hogyan jött létre az új koronavírus, és hogy pontosan ki volt a felelős ezért a fiaskóért. Valami nagyon rosszul sült el az amerikai közegészségügyi hivatalnokságban.

Valaki vádat emelne?

A másik sokk akkor fog bekövetkezni, amikor valaki az FBI-nál – ha nem is maga Chris Wray igazgató – végre kénytelen lesz felfedni egy kongresszusi bizottság előtt, hogy a 2021. január 6-i, az amerikai Capitoliumban kitört zavargást az amerikai kormány ügynökeinek egy jelentős csoportja szította, akik a szerencsétlen tüntetők tömegén dolgoztak, hogy a tökéletes Trump-véget érő fiaskót produkálják. Ez lesz "Joe Biden" vége. De akkor mi lesz?

James Howard Kunstler A hosszú vészhelyzet, a Túl sok varázslat, A sehol földrajza, a Kézzel készített világ című regények és több mint egy tucat más könyv szerzője. A New York állambeli Washington megyében él.