Nem kell választania a boldogság és a tájékozottság között (Caitlin Johnstone jegyzete)

Eredeti cikk:

You Don’t Have To Choose Between Happiness and Being Informed, By Caitlin Johnstone, May 13, 2023

Schiller Mária küldeménye

Sötét, sötét dolgokról írok ezen a téren, és gyakori, hogy a kétségbeesés kifejezéseit kapom válaszul a témákra, amelyekre fókuszálok.

Ez teljesen érthető. Nemcsak a világunk száguld a nukleáris armageddon és a környezeti összeomlás felé, miközben a felerősödő tekintélyelvűség azt fenyegeti, hogy még csak beszélni sem tudunk ezekről a dolgokról egymással. A legtöbb ember azonban minderről egyáltalán nem vesz tudomást. Még a politikailag viszonylag elkötelezett emberek is hajlamosak azt hinni, hogy a társadalom legnagyobb problémái olyan dolgok, mint a szexizmus vagy a drag-show-k, és általában a két főáramú politikai frakció egyikét támogatják, akik mindketten a pusztulás felé terelnek minket.

És ez persze azért van, mert egy agyvezérelt disztópiában élünk, ahol minden hamis és hülye. A nyugati civilizációt egy olyan hatalmi struktúra uralja, amely nagyobb mértékben fektetett be a "puha hatalomba" (tömeges pszichológiai manipuláció), mint bármely más hatalmi struktúra a történelem során. Ez hatja át a médiánkat, az internetes szolgáltatásainkat, a művészetünket – szó szerint az egész mainstream kultúrát.

A politikusok hazudnak, a hírmédia hazudik, a filmek hazudnak, az internet hazudik, a reklámok hazudnak, a reklámok közötti műsorok hazudnak. Hazudnak a világunkról, hazudnak a kormányunkról, hazudnak arról, hogy mi a fontos, hogyan kellene gondolkodnunk, mit kellene értékelnünk, és hogyan kellene mérnünk sikerességünk és emberi méltóságunk szintjét.

Ezt kapjuk, ha egy hazugságokból álló civilizációban élünk, egy olyan birodalomban, amelyet hazugságok tartanak össze.

Így természetesen az emberek, akik ezt látják, kétségbeesésüket fejezik ki. Amikor először átütöd a hazugságokat, és elkezded megérteni, hogy mi is történik valójában, az először nagyon kellemetlen lehet. Olyan érzés, mint amilyennek valószínűleg egy világos gondolkodó érezte magát a sokkal kevésbé felvilágosult időkben, amikor a civilizációt a vallás és a babona uralta. Magányos. Nyomasztó. Ahogy Terence McKenna mondta: "A józanság ára ebben a társadalomban az elidegenedés egy bizonyos szintje".

De lesz jobb is. Legalábbis ha hagyod, hogy jobb legyen.

Nem arról van szó, hogy a társadalmat kevésbé érzed csalóinak (nem így van), és nem arról, hogy megszokod, hogy mennyire hamis és becstelen az egész (nem így van). Az olyan dolgokat, mint a politikai beszélgetések, a filmek, a hírességek díjátadói, még a humoristák vicceit is úgy éled meg, mintha egy elmaradott álomvilágból származnának, amelynek körülményei teljesen eltérnek az éber valóságtól, és a propaganda agymosás szaga még mindig áthatja az egészet. De azért lesz jobb is.

Ami még jobb lesz, az az, hogy

ha egyszer már leválasztottad az elmédet a birodalmi agykontroll mátrixáról, akkor már nem keresed a boldogságot, a kapcsolatot és az elégedettséget ott, ahol a mátrix arra tanított, hogy keresd.

Az önértékelésedet többé nem abból meríted, hogy mennyire vagy sikeres a kapitalista gépezet szorgalmas fogaskerék-forgatójaként, vagy hogy mennyire néz ki a tested úgy, ahogy a reklámok szerint kinéznie kell.

Az elégedettségérzetedet nem abból meríted, hogy mennyi elismerést tudsz elnyerni egy mentálisan beteg társadalom lakóitól.

Többé nem találsz kapcsolatot a hamis törzsi lojalitásban, vagy a birodalom által felszolgált tudatgyilkos szórakozás büféjének közös élvezetében. Többé nem keresed a boldogságot a birtoklásra és fogyasztásra váró új dolgok hajszolásában, vagy az elérendő értéktelen új célokban.

Ehelyett elkezded látni, hogy bármennyire is zavaros és gusztustalan a civilizációnk, még mindig egy elképesztően gyönyörű világban élünk, amelynek szépsége sokkal hatalmasabb és ősibb, mint az összes fogalmi baromság, amit az emberi tapasztalatra halmoztunk.

Kezdesz örömöt találni a valódi dolgokban. A természet mennydörgő fenségében. A hitelesség szikrája az emberek szemében. A varázslat recsegése a vasútállomáson. Valami olyan egyszerű dolog, mint egy szemétdarab, amelyik éppen a megfelelő fényt kapja el, képes arra, hogy úgy vihogj az örömtől, mint egy csecsemő.

És ebből tanulsz meg élni.

Megérted, hogy bár világunk szenvedése és visszaélései nagyon is valóságosak és óriási következményekkel járnak, a tény, hogy egyáltalán van valami, sokkal jelentősebb, mint bármelyik apró emberi problémánk.

Az a tény, hogy ezekben a testekben élhetünk, hogy ezekben az agyakban lakozhatunk, hogy ezen a csodálatos bolygón mozoghatunk, hogy érzékelhetjük és gondolkodhatunk róla, sokkal, de sokkal nagyobb dolog, mint bármelyik nehézségünk.

Hogy segítsek megérteni, mire célzok, képzeljétek el, ha semmit sem tapasztalnátok. Képzeljétek el, ha csak egy testetlen tudati kiterjedés lennétek, ahol nincs mit látni, hallani, érezni, tapintani, ízlelni vagy szagolni. Nincsenek gondolatok, amiket gondolhatnál, nincsenek érzések, amiket érezhetnél.

Aztán képzeld el, hogy egy ebben az állapotban töltött örökkévalóság után hirtelen megtapasztalod ezt a világot. Minden látványt, hangot, érzést, szépséget. Az összes gondolatot, szót, kreativitást, kapcsolatot, kapcsolatot. Képzeld el, milyen észbontó lenne. Milyen csodálatos. Milyen nagyra értékelt.

Ha ez megtörténne, mit gondolsz, mi tűnne számodra jelentősebbnek: a világ megjelenése és az a képességed, hogy megtapasztalhatod, vagy az a tény, hogy a világnak vannak problémái?

Ez a megbecsülése annak, hogy mennyire csodálatos, hogy van, kezdi kiszorítani a részletekhez való ragaszkodást, amely korábban a figyelmed előterében állt. Ez nem akadályoz meg abban, hogy értékeld a világban lévő szenvedést – sőt, élesebben tudatosítod azt. De megváltoztatja azt az összefüggés-rendszert, amelyben ez történik, mert valami sokkal hatalmasabb dologban történik, ami nem korlátozódik erre a szenvedésre.

Így boldog, elégedett életet élhetsz úgy, hogy teljes tudatában vagy annak, hogy mi is történik valójában a világunkban. Valójában az igazság felfedezése iránti odaadás, amely elvezetett téged ahhoz, hogy megértsd, mi történik a világban, szintén a békéhez és a boldogsághoz fog vezetni, ha ezt a felfedezést befelé irányítod. Csak abba kell hagynod, hogy a boldogságodat és az elégedettségedet azokon a helyeken próbáld megszerezni, ahol a mi oktondi civilizációnk arra nevelt, hogy ezt keresd.

És akkor mindenhol ott van. Mindenhol.