Összetört Nagy-Britannia

Eredeti cikk:

Broken Britain

Schiller Mária küldeménye

Sir Keir Starmer helyesen ítélte el a közelmúltbeli erőszakos cselekményeket. Mi is egyértelműen elítéljük. "A bűnözés az bűnözés, függetlenül az okától vagy a motivációtól." Egyetértünk. A jogellenes magatartás és a bűnözés csak az marad, függetlenül attól, hogy az elkövetők milyen témához vagy ideológiához kötődnek.

Ugyanakkor az is rendkívül fontos, hogy miniszterelnökünk és miniszterei ne használják ki az elmúlt hetek eseményeit arra, hogy lezárják a bevándorlásról szóló vitát, és elnyomják a britek millióinak mélységes aggodalmát, akik közül néhányan békés tiltakozással próbálták kifejezni érzéseiket, hogy aztán erőszakos rendbontásokba keveredjenek, és a "szélsőjobboldaliak" bélyegét kapják.

Ahogy Camilla Tominey írta a Daily Telegraph hasábjain a héten:

"A miniszterelnök, aki mindig is jogász volt,

úgy kezelte a zavargásokat, amelyeknek tanúi voltunk ezeken a szétszakadt szigeteken, mint egy ügyet, amelyet üldözni kell, nem pedig mint megoldandó problémát."

Az "X", a "politikailag nem bináris szatirikus", egyenes beszédű és bátor Konstantin Kisin egy négyperces videóban úgy vélte, hogy ami történt, az túlmutat Sir Keir Starmeren. Nézzék meg, Kisin úr dióhéjban megfogalmazza azt a problémát, amivel országként szembesülünk:

az ellenőrizetlen, tömeges bevándorlás és a túl sok ideérkező integrálásának kudarca.

Ami az erőszakos zavargásokat és a kormány kezelését illeti, az új adatok szerint a britek mindössze 8%-a fejezi ki együttérzését a közelmúltbeli tüntetéseken tapasztalt erőszakos cselekményekkel, míg 58%-uk támogatja a békés résztvevőket. Ez az arány a konzervatív szavazók közel kétharmadát és a reformpártiak 83%-át is magában foglalja, ami jelzi a békésen tiltakozókkal való szimpátia széles bázisát és az erőszak széles körű elutasítását.

A YouGov azt is kimutatta, hogy a britek 42%-a szerint a békés tüntetések "teljesen" vagy "valamelyest" indokoltak, és a konzervatív (53%) és reformpárti (84%) szavazók körében a támogatottság emelkedik.

Az MW továbbra is aggódik a kontrollálatlan – legális és illegális – bevándorlás miatt, valamint a kormány laissez faire-nek tűnő hozzáállása miatt.

A dolgok jelenlegi állása szerint a következő évtizedekben továbbra is több millió bevándorló fog érkezni, milliókkal fog bővülni a népességünk, amely továbbra is példátlan növekedést fog tapasztalni, amely szinte teljes egészében a bevándorlókból és a tőlük született gyermekekből származik.

Úgy tűnik, a kormányt nem érdeklik a legális és illegális bevándorlás lehetséges káros hatásai a gazdaságunkra, társadalmunk kohéziójára és az ideérkezők integrálására való képességünkre.

Számít ez? Gondolom, nem, ha úgy gondolja, hogy a népesség folyamatos demográfiai átalakulása olyan népességgé, ahol

a mostani többség a következő negyven évben vagy úgy negyven éven belül kisebbségbe fog kerülni. A helyzet az, hogy emberek milliói nem akarják, hogy ez megtörténjen. És nem hiszik, hogy ilyen nézeteket vallani bármilyen módon szélsőséges lenne.

A legtöbb ember örül a mértéktartó, szükséges bevándorlásnak, amely a brit állampolgárok érdekeit szolgálja. A kormány végső célja az évi 100 000-nél nem több, de lehetőleg ennél jóval kevesebb nettó bevándorlás kell, hogy legyen.

A bevándorlás csökkentése tökéletesen lehetséges, ha a mindenkori kormánynak megvan hozzá az akarata. Ez a felesleges bevándorlási útvonalak lezárásának és a felső határ bevezetésének kombinációjával érhető el.

A kormánynak tanulmányoznia kellene a legfrissebb adatokat. Bár a bevándorlás a belátható jövőben is túl magas marad, mégis örülhetünk a csökkenésnek, amely teljes mértékben a távozó toryk által késve bevezetett intézkedéseknek köszönhető. A briliáns Guy Dampier elemzése a számadatokról perspektívába helyezi a csökkenést.