Svájci nyár 2026-ban ‒ és egyéb friss versek Gyimóthy Gábortól

• Üpszilon? – Na neee!

• Pitagórasz

• Bizonyos mértékű hülyeséget nem akarok elhinni

• Angol atlétikai mese

Svájci nyár 2026-ban

Forró a nyár s ráadásul

olyan nagyon kék az ég,

nyáron ilyet sosem láttam,

ilyen nem volt soha még!

Hideg télen ilyen az ég 

– pára a légből kifagy –, 

ámde forrón meleg nyáron?

Föl sem foghatja az agy!

A zürichi Bürkli Platzon

vehetsz hajó-jegyeket,

ám onnan „normális” nyáron

nem látni a hegyeket!

(Ha valaki nem tudná, hát

az ottan a tócsücsök.

A vízben vadkacsák, szárcsák

s néha egy búbosvöcsök.

Igaz, néhány napja ahogy

sétáltam a hídon át,

meglepetten láttam úszni

ott egy kárókatonát!)

De amit inkább csodáltam 

– nyáron bámulatra ok –  

a szépen kirajzolódó,

rém távoli havasok! 

A levegő oly párátlan, 

szinte kiszárad a száj.

sárgul a fű, porzik a föld,

bizony ilyen az aszály.

Talán a fák is szenvednek,

bár még minden levél zöld,

ámde gyökereikig is

kiszárad lassan a föld.

Ahol most a felhők járnak, 

anticiklon kanyara.

Nem is kérdés, eső nélkül

rém fanyar a fa nyara...

Bár imádom a meleget 

– attól megy gyümölcsbe íz – 

előbb-utóbb mindenhonnan

nagyon hiányzik a víz...!

Igaz, nyári hőség ellen

szót én ritkán emelek,

de most már túl sok hét óta

szakadatlan e meleg...

Zollikerberg, 2026 VII. 29.

 Üpszilon? – Na neee!

Az ypszilont i-nek mondtuk

régóta és sokáig.

Hiszen az még ma is csak i

és mindenütt beválik.

Ám valaki kitalálta 

– azóta is röhögök –,  

hogy azt talán ü-nek mondták

a derék ógörögök.

Ha az így lett volna,

az új-görögben is lenne ü.

Egy befészkelt magánhangzó-

hoz minden nyelv, végig hű!

Vagy netán az ötszáz éves

török megszállás alatt

pusztult volna ki ott az ü,

ü-t mondó török miatt???

Püthagorasz! Odüsszeusz!

Hogy oda ne rohanjak!

Mért nem jó továbbra is az

ypszilonnal írt alak?

Nyelvészeink igyekezve

(majd’ egymáson buktak át),

az ypszilontól megvonták

e betű ősi jogát!

Írásban már csak ü legyen

(hogy a fene egye meg),

jó, ha már az óvodában

így tanulja a gyerek!

Mi lett volna, ha írásban

megmarad az ypszilon,

aztán ejtse ü-nek, aki

nem maradt meg józanon...!                 

Egy érdekes jelenségre

hívom föl a figyelmet,

hol a helytelen írásmód

élvezi a kegyelmet.

Tudjuk, hogy a szimmetriát

egy m-mel kell ejteni

(kommunistát, kommunikált

sem szabad felejteni),

a milliót egy l-lel és

az intelligenciát.

Ám ezügyben egy nyelvész sem

mozgatta füle bojtját!

Van tán száz ily átvett szavunk

mássalhangzó többlettel.

Aztán van, ki eggyel ejti

és van, aki kettővel...!

Rendetlenség uralkodik

a gyönyörű nyelvünkben.

Eleget az ember vajon,

melyik szabálynak tegyen?

Az idegen kiejtésnek

tegyünk inkább eleget,

vagy kettős m – ha már annyi – 

kettősen nyomva mehet?!                 

Bezzeg a jó ypszilonnál 

siettek cselekedni,

s a bebizonyítatlan ü-t

azonnal bevezetni!

Zollikerberg, 2026 VII. 30.

Pitagórasz

Amit Püthagorasz-nak írsz,

nálam mért Pitagórasz?

Mert, hogy az ypszilon ü volt,

énszerintem nem igaz!

Továbbá, a szóvégi sz

sem eredeti görög.

Tehát kihagyhatom a h-t

(h-t én ki – úgysem nyögök!).

A hosszú ó-t bocsássa meg

nekem a kedves világ,

hisz nem tudja, a görögök

az o-t vajon hogy’ mondták...

Na meg aztán (halkan súgom,

de meg fogod hallani),

magyarul – ahogy én írom –,

kellemes kimondani! 

Fogadd el kiejtésünket,

fogadd el a nyelvünket.

Idegenért a nyakadat 

nem kell ám kitekerned...!

Zollikerberg, 2026 VII. 30.

Bizonyos mértékű hülyeséget nem akarok elhinni

Volt egy régi ruhadarab

– eredete talán Kína –

majd mindenki hordott ilyet,

ez lehetett tán a cína.

Ebből talán játék is lett

– ezt én most így képzelem el –

cínát kellett fölismerni,

ámde azt bekötött szemmel.

Tapintva kellett ismerni,

milyen a cínán a fogás.

Ezt nagy valószínűséggel

így nevezték: vak-cínázás.

Azt mondod, hogy ez marhaság!

Ez ma az oltatásnak neve?

Nem hiszem el! Ki úgy mondja,

ember nem lehet oly teve!!

Zollikerberg, 2026 VIII. 12.

Angol atlétikai mese (és, hogy miért érdemes megbecsülnünk csodás anyanyelvünket)

Angolul: pole vault – pól nem volt...?

Volt egyszer egy rúdugrás...

Kérdezhetnénk, hogy e névnél

jobb nem volt-e, s nincs-e más?

Jobb talán volt, de nem biztos,

ám semmiképp sem kell más,

mert ugyebár a pole rúd, és

a vault meg hát az ugrás.

Igenám, csakhogy a pole még

akár tíz mást is jelent,

s szótárt nézve a vaultnak is

jelentése tízig ment...

Tehát e két, rövid szócska

– ha csak egymás mellett áll –

kereken száz különböző

értelmet is fölkínál!

Mint például árbóc-barlang,

vagy ami rém ijesztő,

bolond-alagsor, vagy akár

lengyel-koponyatető...

A vasgolyót lökd el gyorsan

és hogyha messzire jut,

akkor angolul a neve

emígy hangzik, hogy shot put...

Azaz, súlylökés, ám itt, ha

e két szó egyedül áll,

ember legyen, ki a valós

jelentésre rátalál!

A shot értelme például:

oly hal, mely ikrát rakott,

lőtávolság, képsík, rúgás...

E szép szó hová futott?

Igaz, súlygolyót is jelent,

ámde aztán jön a put,

mely egy halom fogalomra

tár ajtót és nyit kaput...

Mi a tanulság ebből? – Hogy

lám az angol oly nyelvű,

környezetétől lesz sok szó

érthető s egyértelmű!

(Erre gondolj, kis barátom,

ha a magyart rongálod,

s örülj neki, hogy nem angol

apád, anyád, családod...!)