Szél kerekedik 133 nap után ― Indul az ördögszekér? (Miklauzič István jegyzete)

A Szamuely-féle különítmény által vezetett halálvonat. Armand Lebrun rajza.

Forrás:

A Tanácsköztársaság kikiáltása

Amikor fordulat áll be az életünkben, általában ösztönszerűen hasonlóságot keresünk a múltban, vissza akarunk nyúlni egy hasonló eseményhez, amely rögtön segít értelmezni, hogy mi történt velünk. Az idei áprilisi fordulatot nem kellett sokáig elemezni, hiszen sokunk számára egyből világos lett:

nem történt más, mint az 1919-es Tanácsköztársaság feltámadása, de ide veendő az 1945 utáni kommunista önkényuralom feltörése is mai életünkbe.

A bolsevikok által valaha írt eredeti forgatókönyv alapján puccsistáink most mutatják be a harmadik előadást, új rendezésben, a 2026-os évadban.

Három és fél millió ingyenjegy már elkelt.

Induljunk ki abból, mi is történt 1919-ben?

Az ősbemutató nálunk akkor történt, amikor az itthoni felfordulást megelőzően a külső, szovjet bolsevik háttérhatalom hátszelével egyre sokasodó és kritikus tömeggé duzzadt elégedetlen népréteg, az 1919-ben kelet felől érkezett vezérével az élen, követelni kezdte a kormány leváltását. A látszólagos kisebbség váratlanul többségbe került és sikerült elűznie a kormányt. A hasonlóság a mai színielőadással tehát tetten érhető, de azzal a különbséggel, hogy

ami akkor kelet felől érkezett, az most nyugatról nyomult be hozzánk.

Ismeretes, hogy gróf Károlyi Mihály kormánya 1919-ben lemondott, a hatalmat átadta a proletáriátusnak. A Tanácskormány kihirdette a szükségállapotot, az önkény gyakorlása céljából a rendszerrel szembe helyezkedők megfélemlítésére terrorkülönítményeket (Lenin-fiúk) hoztak létre, gyűlölettel átitatott vezetőjük egymaga döntött milliók és mindenek sorsáról.

Aztán kiteljesedett dicsőséges rémuralmuk, és a 133 napjuk alatt sok olyan esemény történt, amelyekre a kísértetiesen hasonló mai jelenségek is emlékeztetnek bennünket.

Többek között például, miután a Királyi Ítélőtábla és annak elnöke is az önkény útjában volt, tenni kellett valamit. Kun alias Kohn Béla akkori népbiztos – a mostani miniszterelnök méltó elődje – erre a tisztségre egy alkalmasabb embert talált, a feltörekvő Somogyi Ödön bírósági fogalmazót, s mi több, a Vörös Őrség parancsnokhelyettesét.

Ő fogta magát és teljes mellszélességgel berontott a Kúriára.

„Mint a magyarországi kommunista párt vezető szerepet játszó tagja, az igazságügyi népbiztosság politikai megbízottja megjelent Dr. Juhász Andornál, a budapesti kir. ítélőtábla elnökénél és őt arra kényszerítette, hogy az ítélőtáblát hagyja el.”

A forradalmár jogász egyszerűen beült a székébe.

A történet így szerepel a Budapesti Büntető Törvényszék lázadás bűntette miatti vádindítványában: 

„dr. Somogyi Ödön 1919. március 26-án három társával megjelent dr. Juhász Andornál a budapesti kir. ítélőtábla elnökénél és őt a szociálista kommunista lázadók csoportosulásában, felfegyverzettségében és az általános terrorban megnyilvánuló fenyegetéssel hivatásának jogszerű gyakorlásában oly módon akadályozta, hogy őt az ítélőtáblának elhagyására kényszerítette.”

Ettől kezdve Somogyi Ödön soha nem remélt karrierje úgy emelkedett felfelé, mint egy vitorlázógép a felszálló meleg széllel. A távolsági repülés azonban rövid távra sikeredett, mert míg

az önkényuralom 134. napja után Juhász Andort az újjáéledő nemzeti kormány visszahelyezte az elnöki tisztségbe, addig Somogyi Ödön, karrierje csúcsáról zuhanva ért földet a libalegelőn, mert elillant alóla az emelő energia, ezt követően letartóztatták.

A politikai szállóige szerint a bolsevik nem vész el, csak átalakul; ez Somogyi elvtársnál is bekövetkezett. 1945 után az új bolsevik hatalom ismét alányúlt, és a történelmi folytonosság jegyében esmeg engedték neki az emelkedést, népbíró, majd a Kúria másodelnöke lett. De, mint tudjuk, gép még soha nem maradt a levegőben ― ahogy ez a Malévnak is okozott néhány katasztrófát ―, így neki sem adatott meg az örök fennlét öröme. Ismét elfogyott körülötte a levegő, elvtársai orvul megtámadták és ő végül ismét alászállt, de már örökre. Feleségével együtt 1951-ben öngyilkosságot követett el. Esetében a bűnös tündöklés magában hordozta jutalmát, a bukást.

Miért is van az a furcsa érzésünk, mintha a mai helyzetet egyszer már átéltük volna?

Mert a felemlített eseménysor jellegében ma ismétlődik, csakhogy

ma társadalmi szinten a bolsevik elrettentésnek a kifinomult „európai” változatai jöttek szokásba.

Például a nagyszerű vezető önkéntes távozásra szólította fel a legfőbb ügyészt, ő így került Juhász Andor sorsára. Aztán az államfő is repült, ahogy utána az állami intézmények vezetői tűntek el a süllyesztőben, őket pedig odalenn már az ellenzéki vezetők várták. Ami még bizarrabb: Baka úr alkotmányos puccsal beült a legmagasabb székbe, amiből törvényes elődjét kipenderítették. Ma az új főkapitány rendőrei gátlás nélkül berontanak lakásokba, és bilincsben vezetőszáron vonszolják börtönbe a megjelölteket; nem kívánatos személyek kommentben kapnak selyemzsinórt; de van, aki újsághírből értesül arról, hogy pályájának befellegzett.

Tormay Cécile már az ősbemutató idején érzékletesen írt hasonló tettekről.

Régen, mind a két vörös rémuralom idején, az egyet nem értőket kinevezték osztályellenségnek és tönkretették őket, a most felállított besúgóhálózat révén bárkinek kijuthat a része az Út a börtönbe programból, ha nem tetszik a személye.

Mindezt egy személyben a piaristáknál nevelkedett unoka irányítja, „Jogerős Pál” tekintélynek örvendő néhai nagypapa legnagyobb dicsőségére.

Ki gondolta volna, hogy az uszító szónok Rákosi Mátyás „intellektusát” és stratégiáját tekinti mintának? Mert a hasonlóság bizonyíthatóan fennáll, miszerint önkényuralomra törni külső háttérhatalom vállára állva lehet, ahogy ez most harmadjára is megtörtént.

A különbség pusztán az, hogy míg a nép nagy tanítója Moszkvából, a platós jellemtörpe Brüsszelből hozta az új rendszert a nyakunkba.

Mint ismeretes, a történelem öröklötten ismétli önmagát. Ki tudja, hogy az egykori bírósági fogalmazó, a teljhatalmú vörös őr esete a történelemben kivel, mikor és hogyan fog megismétlődni? Ma még nem tudni, hogy ez a „nem nagy uraság” mikor nyeri el jutalmát. Mindenesetre a felhők már megjelentek, és a bőrünkön érezzük a népharag előszelét. Ha megérkezik, lehet, hogy a nemzeti egység ebben az új, soha nem látott formában jön létre? Szomorú lenne, de még mindig magyar.

Somogyi a selyemlétra tetején kapta meg a selyemzsinórt. Zakatoló vezetőnk még csak nemrég lépett fel a selyemlétrára, de kitartóan mászik rajta a parabola teteje felé.

Az elvakult tökfej nem tudja, hogy onnan a leszálló ág következik, és az alján már várják: Szamuely és Rákosi.

Ui.: Dr. Juhász Andor (1864―1941) mint a Királyi Ítélőtábla elnöke 1923-ban aláírta és kihirdette gr. Károlyi Mihály ítéletét a hazaárulók vagyoni felelősségéről szóló törvény szellemében. Idézet az ítéletből: „Mikor gróf Károlyi Mihály a rombolás művét befejezve látta, magára hagyta tönkretett és megalázott nemzetét, úgynevezett száműzetésbe vonult…, a bennünket környezős utódállamok vendégszerető oltalmát vette s veszi igénybe… s onnan folytatja gyűlöletes aknamunkáját.” A Kir. Ítélőtábla „Gróf Károlyi Mihály I. r. alperes összes vagyonának az államra való átszállását kimondotta, helyben hagyja.” ― Dr. Juhász Andor 1925 és 1934 között a Magyar Királyi Kúria elnöke volt.

Kelt Budapest, 2026. augusztus 24., az új tanácsköztársaság 134. napján.