Szinte hihetetlen, de a Fészbuk már Petőfinktől is fél! (Varga Domokos György jegyzete)
Nemrég írtam egy kiadós ismertetőt itt, a Szilaj Csikón, a Borzák Tibor által szerkesztett és megjelenített új Petőfi-könyvről. Néhai Nehéz Mihály – Petőfi-kutató irodalmár – kéziratát Rabkenyéren címmel hosszú lappangás után tárta a világ elé, külcsín és belbecs tekintetében is új szemléletben, kiváló minőségben. Egy másik Petőfi-kutatónk, Fuksz Sándor magánlevelezéséből szerzett ismereteimmel megtámogatva, levonhattam a végkövetkeztetést: ma már az a kínos, ha valaki váltig tagadja költőóriásunk segesvári túlélését, Szibériába hurcolását, ottani keserves életét s kétági leszármazottait.
Könyvismertetőmet Borzák Tibor feltöltötte saját FB-oldalára, majd nem sokkal ezután ezt a levelet kaptam tőle:
Friss bejegyzésem a FB-oldalamon:
KÉRETLEN PETŐFI?
Eltávolították a legutóbbi bejegyzésemet félrevezető hivatkozás vagy tartalom megadása miatt. Varga Domokos György Nehéz Mihály Rabkenyéren című könyvéről írt recenziója lett problémás. Az igazságot azonban nem lehet letagadni...
Álljon itt a könyvről egy újabb, 2024. szept. 25-én kapott vélemény a Kárpát-medencei Újságírók Egyesületétől:
"Ezt a könyvet mindenkinek el kellene olvasni! Az egyik leghitelesebb könyv, amit eddig olvastam a Petőfi-kutatással kapcsolatban. Számomra egy féltett kincs lett, amióta megvásároltam."
Vagyis már ott tartunk, tisztelt Olvasó, hogy egy közösséginek nevezett médiában, egy jogállamban, egy demokratikusnak nevezett rendszerben az állampolgároknak, a választópolgároknak már költőóriásuk életéről, sorsáról sem lehet szabadon eszmét cserélni. Hátborzongató, lesújtó. Akkor is, ha a helyi háttérhatalomnak, mélyállamnak ehhez semmi köze, hanem az egészet a világcégek számítógépes programjai („algoritmus”, „mesterséges értelem”) végzik. De még lesújtóbb, ha a világuralmistáknak itthonról súgnak – a hazai ügynökeik, helytartóik.
Az a mi nagy szerencsénk, hogy a Petőfi igazáért harcolók legtöbbje már át van itatva a felismeréssel: lehet szabadság nélkül élni, szájkosárral, hazugságban – de minek. Ha a Fészbuk-ököl lecsap ránk, majd mondjuk a magunkét másutt, ahol és amíg még lehet. Az idő nekünk dolgozik. Ahogy a könyvismertetőmben bizonyítottam, a „tudósok” részéről már megkezdődött a visszakozás. Hamarosan benépesül a „szibériai út”, akárhogy tüsténkednek is a helyi és a nemzetközi, világuralmi cenzúrázók.
Kapcsolódó cikkünk:
Én pedig ettől az eszelősen politizált tébolytól félek: Petőfinek mint KÖLTŐNEK ezzel lesz VÉGE. Ez nem politikai kérdés volna, és a politikai indulatok végérvényes agyonverik ezt az értékünket. CUI BONO?
Az irodalomtörténészek, filológusok pedig ugyebár, egytől egyik hülye, hozzá nem értő, gonosz nemzetáruló bolsi gazemberek, akik valamennyien csak hazudnak, bármit mondanának, akár értjük, mit mondanak, akár nem vagyunk hajlandók megérteni...
(Nincs F@szbukkom, és tőlem lehet bármit beszélni, de annak sajnos mindig következményei lesznek. Pláne, ha furkósbotra kapunk.)
Nem csak a fész fél Petőfitől, hanem a magát népnemzetinek aposztrofáló kormányzat is. Számára kedvesebb a magyargyűlölő máriaterézia, mint nagy költőnk, A laktanya nevének megváltoztatása tavaly, éppen a a Petőfi évben nem is mutatja jobban mennyire nemzet pusztító globalista kormány van hatalmon, az orruknál fogva vetve az agymosott szavazóikat.