Szinte hihetetlen, de a Fészbuk már Petőfinktől is fél! (Varga Domokos György jegyzete)

szilajcsiko
2024. szept. 26.
2 perc olvasás

Nemrég írtam egy kiadós ismertetőt itt, a Szilaj Csikón, a Borzák Tibor által szerkesztett és megjelenített új Petőfi-könyvről. Néhai Nehéz Mihály – Petőfi-kutató irodalmár – kéziratát Rabkenyéren címmel hosszú lappangás után tárta a világ elé, külcsín és belbecs tekintetében is új szemléletben, kiváló minőségben. Egy másik Petőfi-kutatónk, Fuksz Sándor magánlevelezéséből szerzett ismereteimmel megtámogatva, levonhattam a végkövetkeztetést: ma már az a kínos, ha valaki váltig tagadja költőóriásunk segesvári túlélését, Szibériába hurcolását, ottani keserves életét s kétági leszármazottait.

Könyvismertetőmet Borzák Tibor feltöltötte saját FB-oldalára, majd nem sokkal ezután ezt a levelet kaptam tőle:

Friss bejegyzésem a FB-oldalamon:

KÉRETLEN PETŐFI?

Eltávolították a legutóbbi bejegyzésemet félrevezető hivatkozás vagy tartalom megadása miatt. Varga Domokos György Nehéz Mihály Rabkenyéren című könyvéről írt recenziója lett problémás. Az igazságot azonban nem lehet letagadni...

Álljon itt a könyvről egy újabb, 2024. szept. 25-én kapott vélemény a Kárpát-medencei Újságírók Egyesületétől:

"Ezt a könyvet mindenkinek el kellene olvasni! Az egyik leghitelesebb könyv, amit eddig olvastam a Petőfi-kutatással kapcsolatban. Számomra egy féltett kincs lett, amióta megvásároltam."

Vagyis már ott tartunk, tisztelt Olvasó, hogy egy közösséginek nevezett médiában, egy jogállamban, egy demokratikusnak nevezett rendszerben az állampolgároknak, a választópolgároknak már költőóriásuk életéről, sorsáról sem lehet szabadon eszmét cserélni. Hátborzongató, lesújtó. Akkor is, ha a helyi háttérhatalomnak, mélyállamnak ehhez semmi köze, hanem az egészet a világcégek számítógépes programjai („algoritmus”, „mesterséges értelem”) végzik. De még lesújtóbb, ha a világuralmistáknak itthonról súgnak – a hazai ügynökeik, helytartóik.

Az a mi nagy szerencsénk, hogy a Petőfi igazáért harcolók legtöbbje már át van itatva a felismeréssel: lehet szabadság nélkül élni, szájkosárral, hazugságban – de minek. Ha a Fészbuk-ököl lecsap ránk, majd mondjuk a magunkét másutt, ahol és amíg még lehet. Az idő nekünk dolgozik. Ahogy a könyvismertetőmben bizonyítottam, a „tudósok” részéről már megkezdődött a visszakozás. Hamarosan benépesül a „szibériai út”, akárhogy tüsténkednek is a helyi és a nemzetközi, világuralmi cenzúrázók.