Üres szobában (Gavallér János verse)

 Üres szobában

Látok, amit látok

hallok, amit hallok,

az üres szobában

a pókokkal alszok.

Özönvíz közeleg;

porszemek remegnek,

arcomat pingálják

keserű könnycseppek.

Látok, amit látok

hallok, amit hallok,

üzennek a fák is,

haldokló hajbókol.

Borzongató felhő,

legbőszebb nagy felhő,

tükörben mosolyog,

fájó kénkő eső.

Közömbös a tömeg,

éhes minden gyerek,

súlya van a szónak,

könnynek és porszemnek.

A tükörben nézem,

füstöl e a fejem?

Hátam mögött reszel

bilincsben a kezem.

Látok, amit látok,

hallok, amit hallok,

Morzézik az állam,

elszálltak a kódok.

Esik eső karikára…

lelkek mennek szabadságra,

halálhörgés a kereszten,

keresztbe tett a teremtő.

Látok, amit látok

hallok, amit hallok,

az üres szobában

a pókokkal alszok.

2021.03.16.