Üres szobában (Gavallér János verse)

Üres szobában
Látok, amit látok
hallok, amit hallok,
az üres szobában
a pókokkal alszok.
Özönvíz közeleg;
porszemek remegnek,
arcomat pingálják
keserű könnycseppek.
Látok, amit látok
hallok, amit hallok,
üzennek a fák is,
haldokló hajbókol.
Borzongató felhő,
legbőszebb nagy felhő,
tükörben mosolyog,
fájó kénkő eső.
Közömbös a tömeg,
éhes minden gyerek,
súlya van a szónak,
könnynek és porszemnek.
A tükörben nézem,
füstöl e a fejem?
Hátam mögött reszel
bilincsben a kezem.
Látok, amit látok,
hallok, amit hallok,
Morzézik az állam,
elszálltak a kódok.
Esik eső karikára…
lelkek mennek szabadságra,
halálhörgés a kereszten,
keresztbe tett a teremtő.
Látok, amit látok
hallok, amit hallok,
az üres szobában
a pókokkal alszok.
2021.03.16.