Vukics Ferenc: Bye, Bye kötelező oltás – az amerikai döntés visszhangjai
Korábban már írtam, hogy az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága (SCOTUS) a 6-3. számú határozatában hatályon kívül helyezte a Biden-adminisztrációnak a munkavállalók kötelező oltásáról szóló határozatát. A döntés értelmében a 100 főnél nagyobb vállalkozások dolgozóit sem lehet oltásra kötelezni; de az egészségügyi dolgozók kötelező oltását jogszerűnek találta a határozat. A döntés értelmében a dolgozókat arra sem lehet kötelezni, hogy hetente teszteljenek, és munkavégzés közben maszkot viseljenek.
A döntés reményeink szerint a magyar döntéshozókra és az Alkotmánybíróságra is hatással lehet. A The Epochtimes tegnapi számában Dinesh D'Souza író, filmrendező, a Dinesh D'Souza podcast házigazdája vette számba az esemény hatásait. Érdemes a magyar helyzetre vonatkozó tanulságokat levonni. Nagy dolog egy jó alkotmány…
„Amikor a Biden adminisztráció nem csupán a szövetségi kormányzati alkalmazottakra, hanem az egész magánszektorra – minden 100 vagy annál több alkalmazottat foglalkoztató vállalatra – próbált vakcinázási felhatalmazást előírni, rá kellett jönnie, hogy alkotmányos akadályba ütközik. Ugyan hol ad erre felhatalmazást az Alkotmány az elnöknek vagy végrehajtó hatalomnak?
Biden kabinetfőnöke, Ron Klain úgy vélte, lehet, hogy kikerülhető ez a demokratikus akadály. Klain ezt az elképzelést az alkotmányt 'kikerülő megoldásának' nevezte. A kormány a Munkahelyi Biztonsági és Egészségügyi Hatóságot (OSHA) választotta ki a „megoldás” eszközeként.
Zseniális és ravasz elképzelés volt. Ha működött volna, hatalmas visszhangokat váltott volna ki az egész országban. Több mint 80 millió amerikai kényszerült volna oltásra vagy rendszeres tesztelésre. Az ellenszegülők felfüggesztésre és kirúgásra számíthattak volna. Súlyos pénzbüntetéssel sújtották volna a vállalatokat, ha mégis megtagadják az előírásokat. Tágabb értelemben a kormány elképesztő mértékben kiterjeszthette volna a polgárok élete feletti ellenőrzési jogát.
A saját szempontomból nézve szerencsésen meghiúsult ez az elképzelés. Én nem kritizáltam a vakcinákat, hanem sokkal inkább a kormány és a szabályozó ügynökségek túlhatalma ellen szólaltam fel. A Legfelsőbb Bíróság 6–3-as határozata úgy döntött, hogy sem a Kongresszus, sem az Alkotmány nem ruházza fel ilyen jogokkal az OSHA-t. Az alkotmányt szerencsére nem úgy alkották meg, hogy megengedje a „megkerülő megoldásokat”.
A bíróság döntésének lényege, hogy egy demokratikus társadalomban a Kongresszus az az intézmény, amely törvényeket hozhat.
A nép választja meg a Kongresszus tagjait, és felhatalmazza őket arra, hogy törvényeket hozzanak a nép nevében. A végrehajtó hatalom feladata ezeknek a törvényeknek a végrehajtása és a betartatása. A Kongresszus létrehozhat olyan ügynökségeket, mint például az OSHA, amelyek felhatalmazást kapnak a jog bizonyos területeinek adminisztrálására, de ezeknek az ügynökségeknek e kijelölt jogkör paraméterein belül kell működniük.
A Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy a Kongresszus arra hatalmazta fel az OSHA-t, hogy munkahelyi szabványokat határozzon meg, nem pedig arra, hogy a társadalom szinte minden tagját érintő közegészségügyi intézkedéseket kényszerítsen rá az emberekre. Az OSHA középpontjában az amerikaiak egészsége és biztonsága kell, hogy álljon. A Bíróság szerint az OSHA-t nem azért hozták létre fél évszázaddal ezelőtt, hogy elsődleges jogkörökkel rendelkező közegészségügyi ügynökség legyen.
Ezenkívül a Bíróság megállapította, hogy a COVID-19 terjedése a munka jellegétől függően még a munkakörönként is különböző szintű kockázatokat jelent. A Biden-adminisztráció kötelező oltásokat elrendelő határozata „egy tompa eszközként működik. Nem tesz különbséget az iparág vagy a kitettség kockázata alapján.” A szabadban dolgozó vízimentőkre nem kevésbé vonatkozna, mint a beltérben dolgozó hentesekre. Ez az elképzelés egyáltalán nem volt átgondolva és úgy kalibrálva, hogy csökkentse az egészségügyi kockázatokat.
„Ha az adminisztratív ügynökségek az amerikaiak millióinak mindennapi életét és szabadságjogait kívánják szabályozni… akkor legalább vissza kell tudniuk vezetni ezt a hatalmat a Kongresszus egyértelmű felhatalmazására” – írta egybehangzó véleményében Neil Gorsuch bíró.
A Bíróság megjegyezte, hogy a Kongresszus több törvényt fogadott el a COVID-19-re vonatkozóan, köztük több COVID segélycsomagot is. A Kongresszus egyértelműen dönthetett volna úgy, hogy országosan elrendeli a kötelező oltások bevezetését. De nem tett így.
„Az előttünk álló kérdés nem az, hogyan reagálunk a járványra” – írta Gorsuch –, „hanem az, hogy kinek van hatalma ehhez.” Idézve Antonin Scalia egykori bírónő feljegyzését, Gorsuch felvetette, hogy a „bürokrácia általi kormányzás, nem akadályozhatja meg a népet a hatalom gyakorlásában”.
Itt érdemes megjegyezni, hogy a Legfelsőbb Bíróság az egyetlen olyan amerikai szövetségi szervezet, amelynek a tagjait közvetlenül nem a nép választja, mindezek ellenére egyenesen a demokrácia és a néphatalom oldalára állt – nem pedig az öntörvényű „szakértők” mellé.
A Bíróság döntése kapcsán Kimberly Wehle jogtudós komolyan figyelmeztette az amerikai közvéleményt. Azt mondta:
„Az ügynökségek olyan szabályokat és előírásokat alkotnak, amelyek érintik a tőzsdéket, a fogyasztói termékek biztonságát, a lőfegyverek használatát és kereskedelmét, a környezetvédelmet, a munkahelyi diszkriminációt, a mezőgazdaságot, a légi közlekedést, a rádió- és telekommunikációt, a pénzintézeteket, a szövetségi választásokat, a földgázt és villamos energiát, az autópályák építését és karbantartását, az importot és az exportot, a humán- és állatgyógyászati szereket, de még az atomerőművek engedélyezése és ellenőrzése is a kezükben van.”
Így van bizony. Azonban pl. a Számvevőszék esetében nem arról van szó, hogy nincs szükség szakértőkre, hanem hogy olyan szakértőkre van szükség, akik megértik, hogy a delegált kongresszusi jogkörükön belül kell működniük. Érdekes módon egy kisebb, bár kapcsolódó ügyben a Legfelsőbb Bíróság továbbra is fenntartotta a szövetségi finanszírozású intézmények egészségügyi dolgozóinak vakcinázási megbízását.
Két konzervatív bíró – John Roberts és Brett Kavanaugh – csatlakozott a három demokratához egy 5-4 arányú határozatban.
De még itt is négy bíró nem értett egyet ezzel a határozattal. Clarence Thomas bíró pedig felhívta a figyelmet a szabályok példa nélküli keménységére:
„Egészségügyi dolgozók millióinak kell választaniuk aközött, hogy elveszítik megélhetésüket, vagy belenyugodnak egy általuk elutasított oltóanyagba.”
Thomas megjegyezte,
hogy az ilyen jogkörök hagyományosan az államokra vannak bízva, nem pedig a szövetségi kormányra.
Sőt:
„Ha a Kongresszus… felhatalmazást akart volna adni egy országos mandátum kiszabására, és ennek következtében meg akarta volna változtatni az államok és a szövetségi kormányzat közötti egyensúlyt, akkor ezt egyértelműen kimondta volna, de nem így tett.”
„E két határozatot olvasva, lenyűgözött a Bíróság egészének alapos érvelése és prudenciális (okos, körültekintő) bölcsessége. Szerencsére az igazságszolgáltatást, még a progresszív igazságszolgáltatást sem hatja át a Biden-kormányzatból áradó őrültség és a fanatizmus. A Bíróságot az Alkotmány és ezen keresztül a polgári szabadságjogok őreként, valamint a kormányzat túlkapásait ellenőrző szervként hozták létre. Ebben az esetben üdítő látni, hogy a Bíróság ilyen szorgalommal és lelkiismeretesen végzi a munkáját, amire rendeltetett" – fejezte be fejtegetését Dinesh D'Souza.
Amiről nekem két dolog jutott eszembe.
Mindenekelőtt:
Vajon nálunk miért nincs valódi jogbiztonság?
Aztán egy Andrásfalvy Bertalan-idézet:
„Egy nép sincs olyan végzetesen megosztva, mint a magyar. Mintha az uralkodók és hatalmasok nem éreznének közösséget népükkel, csak saját, önző érdekeiket nézik, és kiszolgálnak minden idegen hatalmat önzésükben. Az idegen szellemiségű királyok a maguk embereit ültették be nemcsak a legfontosabb hivatalokba, hanem birtokadományozásokkal az ország leghatalmasabb uraivá tették őket”.
Világunk állandó.
Forrás:
