2022. ápr. 19.

Vukics Ferenc: „Tiltott fegyverek” – A nukleáris eszközök nincsenek a tiltólistán

–

Az amerikai New York Times nemrégiben először erősítette meg, hogy az ukrán erők kazettás lőszert használtak a Harkiv megyei Gusarovka faluban, amelyet március végéig orosz erők ellenőriztek. A lap megállapította, hogy az orosz invázió február 24-i kezdete óta az ukrán erők kazettás lőszert használtak az oroszok által megszállt települések ellen, függetlenül attól, hogy az adott település ki volt-e ürítve vagy sem. Az amerikai lap szerint a megerősített támadást egy Uragan MLRS-ből hajtották végre.

Ukrajna több esetben is jelezte, hogy Oroszország tiltott fegyvereket használ a háborúban, azóta Jens Stoltenberg NATO-főtitkár is megerősítette a vádakat. Az utóbbi hetekben egyre gyakoribbak a magyar sajtóban az alábbi szalagcímek:

„Egyre durvább fegyvereket vetnek be az oroszok!” „A kezdeti veszteségek után az oroszok a polgári lakosságot is pusztító terrorfegyverek alkalmazása mellett döntöttek.” „Kazettás bombát vethettek be az oroszok Kramatorszk vasútállomásnál.” „Az orosz hadsereg a legrohadtabb fegyvereit veti be Ukrajnában!” „Vegyi fegyvert vethettek be az oroszok Ukrajnában!”

Az orosz sajtóban több alkalommal arról tájékoztatják az olvasókat, hogy az ukrán fegyveres erők élő pajzsként használják a főleg orosz nyelven beszélő civileket, lövik a saját településeiket, kivégzéssel fenyegetik a városokat elhagyni szándékozó civileket. Az oroszok szerint az ukránok visszaélnek a „civil” minősítésű objektumokkal, járművekkel és jogállapottal. A működő óvoda udvarára telepített légvédelmi eszköz, a mentőben szállított páncéltörő rakéták, a stratégiailag fontos épületek tetejére láncolt foglyok, a megkülönböztető jelzések nélkül szaladgáló fegyveresek (akik egyszer civilnek, más esetekben pedig harcolónak tűnnek) alaposan megnehezítik a valódi háborús bűncselekmények felderítését.

A nyugati híradások állandóan arról beszélnek, hogy az oroszok „tiltott fegyvereket” használnak, miközben ezeket az eszközöket a legtöbb esetben egyáltalán nem korlátozza a nemzetközi jog, vagy éppen az oroszok, az ukránok és az amerikaiak sem írták alá az ilyen fegyverek korlátozásáról szóló egyezményt.

Példának okáért: több mint 100 ország írta alá a kazettás bombákról szóló egyezményt, és vállalta, hogy nem használja, fejleszti vagy gyártja azokat. Az Egyesült Államok, Ukrajna és Oroszország nem vesz részt az egyezményben.

Amikor tehát a tiltott fegyverekről beszélnek Ukrajna és a NATO részéről, az inkább a könnyebb kommunikálhatóságnak köszönhető, semmint a valós jogértelmezésnek.

A jogi normák azonban nem zavarják a vezetőket és az újságírókat.

Szerintük ugyanaz marad: „Oroszország agressziója során olyan eszközökhöz folyamodhatott, amelyek szöges ellentétben állnak az írott és a szokásjogon alapuló normákkal, ezért pedig az azt alkalmazók felelősségre vonhatók.”

Az ENSZ szerint hiteles információk vannak arról, hogy az orosz hadsereg több alkalommal kazettás bombát vetett be Ukrajnában. A világszervezet emberi jogi szakértői azokat a vádakat is vizsgálják, amelyek szerint az orosz fegyveres erők lakott területeket lőnek az ostromlott városokban, főként Mariupolban. Kinevezett három emberi jogi szakértőt az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa szerdán, hogy vizsgálják ki az Ukrajnában elkövetett feltételezett háborús bűnöket.

"Hitelt érdemlő információkat kapott a hivatalom arról, hogy az orosz hadsereg kazettás bombát vetett be lakott területeken legalább 24 alkalommal" – közölte az ENSZ emberi jogi főbiztosa. "Szintén vizsgáljuk azokat a vádakat, amelyek szerint az ukrán hadsereg is használt ilyen fegyvereket. Otthonokat, hivatalokat, kórházakat és iskolákat, víztározókat sem kíméltek."

Tony Capuozzo újságíró az olasz televízióban nemrégiben kijelentette, hogy a kramatorszki pályaudvaron a civileket támadó rakéta sorozatszáma azt jelzi, hogy Ukrajnához tartozik. Hozzátette: a NATO pontosan tudja, honnan támadta a Kramatorszk pályaudvart a Tocska-U rakéta.

A DPR hatóságai korábban arról számoltak be, hogy az ukrán csapatok március 14-én egy kazettás robbanófejes Tochka-U rakétával támadták meg Donyecket, több mint 20 ember halálát okozva. A területen nem tartózkodtak katonák. Április 8-án pedig a köztársaság területvédelmi parancsnoksága bejelentette, hogy az ukrán katonaság ugyanazon sorozatszámú rakétát lőtte ki Kramatorszkra. Az orosz védelmi minisztérium ezután arról számolt be, hogy a Tochka-U taktikai rakétákat, amelyek töredékeit a Kramatorszk pályaudvar közelében találták meg, csak az ukrán hadsereg használja.

A nemzetközi jog alapján az ukrán vádak a tiltott fegyverek alkalmazásáról a legtöbb esetben nem állják meg a helyüket. Amennyiben azonban bebizonyosodik, hogy az oroszok vagy az ukránok civil életeket is kioltottak használatuk közben, akkor jogosakká válhatnak a fegyver alkalmazásával kapcsolatos kritikák és a bizonyítást követő büntető eljárások.

A nemzetközi humanitárius jog világosan fogalmaz: nemcsak elvárja, de megköveteli a harcoló felektől, hogy különbséget tegyenek a harcolók és a fegyvertelen civilek között, egyben megtiltja az olyan hadi cselekményeket, amik során ez az elv nem érvényesíthető. Ezen elv szerint ebben a háborúban mindkét fél folyamatosan megszegi ezeket az elvárásokat.

A felelősség tisztázása során fontos, hogy az orosz–ukrán konfliktus kapcsán is áttekintsük az alkalmazott fegyverekre vonatkozó nemzetközi joggyakorlatot, valamint a fegyverek erők katonáinak és a hozzájuk kapcsolódó „kombattánsok” fogalmát.

Az 1907-es hágai egyezmény egyik melléklete kimondja: „…a hadviselő feleknek nincs korlátlan joguk az ellenségnek ártó eszközök megválasztásában.”

Az azóta állandóan megújított melléklet gyakorlatilag szigorúan korlátozza minden olyan fegyver használatát, amely szükségtelen szenvedést okoz, de a „vakfegyverekét” is, amelyek hatása nem korlátozható a hadviselő felekre.

Utóbbi kapcsán megdöbbentő tény, hogy az atombomba, a világ legpusztítóbb tömegfegyvere a mai napig nincs tiltólistán, inkább a használatát próbálják korlátozni, többek között az „atomcsend-” és az „atomsorompó-egyezményekkel” .

A háború áldozatainak védelmére vonatkozóan Genfben 1949. augusztus 12-én kötött Egyezmények I. és II. kiegészítő Jegyzőkönyvének kihirdetéséről szóló 1989. évi 20. törvényerejű rendelet 43. cikkének értelmében a nemzetközi jog „fegyveres erők” alatt az alábbi fogalmat érti:

„1. Valamely összeütköző Fél fegyveres erői olyan szervezett fegyveres erőkből, csapatokból és alakulatokból állnak, amelyek az alárendeltjeik magatartásáért az adott Félnek felelős parancsnokság alá tartoznak, abban az esetben is, ha a Felet a szembenálló Fél által el nem ismert kormány, vagy a hatóság képviseli. Az ilyen fegyveres erők egy belső fegyelmi rendszerbe tartoznak, amely többek között érvényesíteni tartozik a fegyveres összeütközésre vonatkozó nemzetközi jogi szabályok betartását.
 2. Valamely összeütköző Fél fegyveres erőinek tagjai (a Harmadik Egyezmény 33. Cikkében említett egészségügyi személyzet és lelkészek kivételével) harcosoknak minősülnek, akiknek joguk van közvetlenül részt venni az ellenségeskedésekben.
3. Ha valamely összeütköző Fél fél-katonai, vagy fegyveres rendészeti szervet a fegyveres erői kötelékébe von, erről értesíteni tartozik a többi összeütköző Felet.”

A katona fogalmát meg kell különböztetni a kombattáns fogalmától.

A kombattáns kategóriába tartozik a reguláris fegyveres erők katonája, az ostromlott városban a katonaságnak segítséget nyújtó civil felkelő és az ellenálló mozgalmak felelős parancsnokság alatt álló, megkülönböztető jelzést és fegyvert nyíltan viselő, a hadviselés szabályait betartó tagja, aki elfogásakor hadifogolystátuszra és ennek megfelelő elbánásra jogosultak.

A zsoldos nem kap kombattáns-státuszt, így vonatkozásában a nemzetközi jog nem biztosít különös elbírálást. Hasonló, mindemellett ellentmondásos a státusza a szerződés alapján katonai feladatot ellátó személyeknek, szervezeteknek (private military and/or security company, PMSC).

Az ENSZ álláspontja sajátos a PMSC-k alkalmazása kapcsán: az ilyen szervezetek tagjait zsoldosként értékeli a fegyveres konfliktusokban. Az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Oroszország és Kína ezt a megközelítést vitatja, kimondatlanul is a PMSC-k államtól független felelősségét erősítve.

Számos esetben merült fel a gyanú, hogy egyes államok a PMSC-k tevékenységén keresztül kerülik meg a nemzetközi humanitárius jog (→a fegyveres összeütközések joga, nemzetközi humanitárius jog) szabályait. Eközben maga az ENSZ is igénybe veszi a PMSC-k szolgáltatásait, a saját határozata által szabott keretek között.

Ami az orosz-ukrán háborút illeti: a sajtóban két olyan tiltott fegyverről beszélnek, amiknek alkalmazásával Ukrajna és a NATO szerint Oroszország vezetői és katonái háborús bűncselekményeket követtek el: a kazettás vagy fürtös bombát és a vákuumbombát.

A kazettás bomba hatékonysága abban rejlik, hogy az eredeti bombatestbe több száz kisebb robbanó lőszert csomagolnak, amik a hordozó szétnyílásakor szétszóródnak, így óriási területen képesek pusztítani. Jellegéből adódóan precíziós fegyvernek semmiképpen nem minősül, válogatás nélkül öl meg mindenkit, aki a hatósugarába kerül.

A vákuumbomba, más néven aeroszolbomba vagy üzemanyag-levegő robbanószerkezet egy üzemanyagtartályból és két külön robbanótöltetből áll. Rakétaként lehet kilőni, vagy repülőgépről bombaként ledobni, és amikor eltalálja a célpontot, az első robbanótöltet kinyitja a tartályt, és széles körben szétpermetezi az üzemanyagkeveréket. Ez a felhő képes áthatolni minden épületnyíláson vagy a nem teljesen zárt védműveken. Ezután egy második töltet felrobbantja a felhőt, ami hatalmas tűzgömböt, illetve robbanáshullámot és vákuumot eredményez, vagyis elszívja a környező oxigént.

A vákuumbomba kapcsán egyértelműen kimondhatjuk, hogy a szó szoros értelmében véve nem tiltott fegyver. Nincs olyan egyezmény vagy jogszabály, amely használatukról szólna, a XXI. század első évei óta a Human Right Watch nemzetközi emberjogi szervezet küzd ugyan a korlátozásukért, de eredményt még nem értek el.

Bár konkrét bizonyíték erről még nem került elő, a mérvadó azonban ebben az esetben is csak a Genfi Egyezmények által használt direktíva lehet, azaz háborús bűncselekménnyel csak akkor lehet megvádolni az oroszokat, ha a fegyver civil életeket követelő használatát rendelték el. Mivel a jelenlegi harcok területén rengeteg orosz kisebbséghez tartozó ember él, Moszkva az ilyen eszközök civilek elleni használatával saját stratégiai céljai ellen követne el „öngyilkosságot”.

A kazettás bombák esetében ennél bonyolultabb a helyzet. 2008 decemberében 107 állam írta alá Dublinban azt az egyezményt, amely kimondja az ilyen jellegű fegyverek tilalmát. Voltak azonban, akik távol tartották magukat ettől: Kína és az USA mellett Oroszország és Ukrajna is. A tiltakozók azzal érveltek, hogy a kazettás bombák minden szabálynak megfelelnek, amennyiben azokat katonák és hadieszközök, hadi infrastruktúra ellen vetik be. Igen ám, de az Ukrajnában történt állítólagos orosz vagy ukrán támadások túlmutatnak ezen.

Ezekben az esetekben pedig nem érvelhetnek azzal sem, hogy nem írták alá egyezményt, a vákuumbombák pedig sehol nincsenek tiltólistán, ugyanis az 1899-es Hágai Egyezmény – amely a tiltott fegyverekkel foglalkozik elég részletesen – kiegészült egy záradékkal, amit a mai napig használnak vitás esetekben.

Ez az úgynevezett Martens-klauzula, ami kimondja: a nevesítetteken túl tilosnak kell tekinteni minden olyan további fegyvert és harcmodort, amely hasonló hatással bír és hasonló következményekkel jár, mint a tiltott fegyverek használata, még akkor is, ha nincs kifejezetten tiltva. Ez esetben viszont már az Egyesült Államokat is felelősségre kellett volna vonni.

Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy – a sajtóban megjelent címekkel ellentétben – egy országot nem lehet háborús bűncselekményekkel vádolni, annál inkább azon polgárait, vezetőit, katonáit, akik elkövetik azokat, legyenek azok oroszok vagy ukránok.

Forrás:

Vukics Ferenc: „Tiltott fegyverek” – A nukleáris eszközök nincsenek a tiltólistán

Comments

Blogos rovatok

KIEMELT CIKKEK