Vukics Ferenc válogatása a nemzetközi sajtóból (3)
- szilajcsiko
- 2024. nov. 25.
- 4 perc olvasás
Jovan Tripkovic
Trump és a koszovói-szerbiai párbeszéd jövője
Trump visszatérésével a Fehér Házba Koszovó felosztása újra a tárgyalóasztalra kerül - lehet, hogy ez egy valószínűtlen megoldás, amely békét hoz az albánok és a szerbek között?
2008 februárjában, kilenc évvel az egykori Jugoszláviában történt NATO-beavatkozás után, Koszovó ‒ az Egyesült Államok támogatásával ‒ egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét Szerbiától. Koszovó státusza és területe ma is vitatott Belgrád és Pristina között. Mivel több mint 100 ország ismeri el államiságát, a régió de facto független a szerb kormánytól.
A nyugati országok erőteljes támogatása és az amerikai csapatok jelenléte ellenére a pristinai kormánynak nehézséget okozott, hogy ellenőrzés alá vonja Észak-Koszovót, a túlnyomórészt szerbek által lakott régiót.ű
A Belgrád-Pristina tárgyalások ‒ a szerb és a koszovói kormány közötti tárgyalássorozat ‒ 2011 óta tartanak. Az elmúlt évtizedben ezek a tárgyalások gazdasági és közigazgatási megállapodásokhoz vezettek, de tartós megoldás Koszovó számára nem született.
A Koszovó és Szerbia közötti tárgyalások terén a legnagyobb előrelépés Donald Trump elnök első kormányzása idején történt. Trump elnök és a régióért felelős különmegbízottja, Richard Grenell 2020-ban mindkét felet a Fehér Házba vitte.
Üzleti hátterét kihasználva Trump a gazdasági kérdésekre összpontosított ‒ ezt a lépést mindkét delegáció üdvözölte ‒, ami a Szerbia és Koszovó közötti gazdasági kapcsolatok normalizálásához vezetett.
Ezekben az években a Fehér Ház több tisztviselője is felvetette a területcsere ötletét, amely Koszovó felosztását eredményezné. A nyugati országok azonban Nagy-Britannia és Németország vezetésével megakadályozták a területi kiigazításról szóló vitát.
Trump visszatérése a Fehér Házba felelevenítheti a Koszovó felosztásáról szóló megbeszéléseket.
Az elmúlt 25 évben Szerbia és Koszovó befagyasztott konfliktusba került. A feszültségek tavaly értek kritikus pontra, amikor összecsapások törtek ki a szerbek és a koszovói rendőrség között, amikor a pristinai kormány megpróbált albán nemzetiségű polgármestereket beiktatni a szerb többségű észak-koszovói régióban. Az erőszakos cselekményeknek több mint 40 NATO-békefenntartó sérült meg, egy koszovói rendőr meghalt, kettő megsebesült, három szerb pedig meghalt.
Az ukrajnai háború közepette Trumpnak el kellene kerülnie, hogy megismételje Biden hibáját, és hagyja, hogy Oroszország újabb konfliktust szítson, ezúttal a Balkánon.
A Szerbia és Koszovó közötti területi tárgyalások kezdeményezése érdekében tett proaktív lépések ‒ amerikai égisze alatt ‒ elősegíthetnék a békét és a stabilitást a térségben.
Belgrádban valószínűleg örömmel fogadnának egy olyan területi megállapodást, amely lehetővé tenné Szerbia számára a túlnyomórészt szerbek lakta északi régió annektálását. Egy ilyen megállapodás támogatást kapna a szerb közvéleménytől, amely a múltban nyitottnak mutatkozott Koszovó felosztására, ugyanakkor ellenezte annak feltétel nélküli elismerését.
Koszovó felosztása nagymértékben javíthatná Szerbia nyugati országokkal való kapcsolatait. Bár Szerbia hagyományosan az Egyesült Államok szövetségese volt mindkét világháborúban és a hidegháborúban, az utóbbi időben Kína és Oroszország felé fordult, főként a koszovói kérdésben való támogatás keresése miatt. A koszovói konfliktus megoldása lehetővé tenné Belgrád számára, hogy nyugatbarát külpolitikát folytasson: EU- és NATO-tagság, anélkül, hogy aggódnia kellene a pekingi és moszkvai visszahatás miatt.
Nem Szerbia lenne az egyetlen, aki profitálna egy ilyen megállapodásból. Koszovó régóta áhított elismerést kapna Belgrádtól, és végre biztosíthatná az ENSZ-tagságot ‒ ami Pristina vezetésének fő törekvése. A „befejezetlen állam” kihívásaitól megszabadulva Koszovó vezetői a külföldi befektetések vonzására, a gazdasági növekedés fellendítésére és a korrupció elleni küzdelemre összpontosíthatnának.
Számos külpolitikai szakértő a Szerbia és Koszovó közötti területi kiegyenlítést nem hagyományos megoldásnak nevezte. Koszovót a nemzetközi jogban gyakran sui generisnek tekintik. A tényezők sajátos keveréke ‒ többek között Jugoszlávia összeomlása, a koszovói konfliktus és az ENSZ igazgatásának elhúzódó időszaka ‒ teszi Koszovót egyedülálló esetté. Mindezek alapján miért kellene alkalmazni a hagyományos megoldásokat?
A szerbek által lakott Észak-Koszovó visszaadása Szerbiának sokkal jobb megközelítés, mint a területcsere vagy a lakosságcsere, amelyek Pandora szelencéjét nyithatják meg a Balkánon. A Szerbia és Koszovó között gyakran tárgyalt területcsere azt jelenti, hogy Észak-Koszovó szerb többségű lakosságát elcserélik néhány albán többségű dél-szerbiai városra.
Ezek a városok a X. páneurópai folyosó mentén fekszenek, amely Szerbiát Észak-Macedóniával és Görögországgal köti össze. Ha Koszovó annektálná ezt a területet, a nemzetközi közlekedési útvonalakat megzavarhatná a koszovói határellenőrzés.
Emellett a Grenell által vezetett Open Balkan kezdeményezés ‒ amely az Albánia, Észak-Macedónia és Szerbia közötti szabad kereskedelem előmozdítására irányul ‒ jelentős visszaesést szenvedne.
2020-ban Trump elnök sikeresen közvetítette a Szerbia és Koszovó közötti washingtoni megállapodást. Míg az ukrajnai háború és a közel-keleti válság Trump napirendjének első számú prioritása, Koszovó ügye továbbra is a radarján van.
A hírek szerint Aleksandar Vučić szerb elnök az első tucatnyi világvezető között volt, aki beszélt a megválasztott elnökkel, Trumppal. Eközben Grenell ‒ a nemzeti hírszerzés korábbi megbízott igazgatója és Trump különleges megbízottja a régióban ‒ továbbra is erős jelölt az új kormányzatban betöltendő vezetői szerepre.
Trump és Grenell valószínűtlen duója lehet a régió reménye a tartós békére és stabilitásra.
A szokatlan problémák szokatlan vezetőket kívánnak. Ha valaki képes Koszovót és Szerbiát tartós megállapodás felé vezetni, az Trump.
A koszovói rejtély megoldása azt jelezné a világnak, hogy visszatért és készen áll a cselekvésre. Egy ilyen megállapodás megnyitná az utat az albánok és a szerbek közötti megbékélés előtt, és Szerbiát megbízható nyugati szövetségesként pozicionálná a Balkánon.
A Fehér Házba való visszatérése után Trump szerepet játszhatna a Belgrád és Pristina közötti tárgyalások elősegítésében, a négy évvel ezelőtti előrelépésre építve. Trump visszatérésével és a további diplomáciai erőfeszítések folytatásával talán van út a tartós béke felé a régióban.
Jovan Tripkovic újságíró, aki a vallás, a politika és a nemzetközi kapcsolatok metszéspontjaira szakosodott.
