Vukics Ferenc válogatása a nemzetközi sajtóból (61)
- szilajcsiko
- jún. 10.
- 2 perc olvasás
Oroszország betörése Dnyipropetrovszkba dilemma elé állítja Ukrajnát
Nagyon nehéz elképzelni, hogy Ukrajna hogyan tudná megakadályozni Oroszország további előrenyomulását.
Az orosz védelmi minisztérium vasárnap bejelentette, hogy csapataik behatoltak Ukrajna Dnyipropetrovszk régiójába, amelyről Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője megerősítette, hogy része Putyin pufferzóna-tervének.
Ez már augusztus végén, a pokrovszki csata kezdetén előre látható volt, de a stratégiai jelentőségű erődváros elfoglalása nélkül is megvalósult. Az orosz csapatok egyszerűen megkerülték azt, miután áttörtek a déli donbassi fronton. Ez a fejlemény dilemma elé állítja Ukrajnát.
Most egyszerre kell megerősítenie a Dnyipropetrovszk frontot, valamint a déli Harkov és az északi Zaporozsje frontokat, arra az esetre, ha Oroszország új pozícióját kihasználva támadást indítana bármelyikük ellen.
Ez komoly terhet róhat az ukrán fegyveres erőkre, amelyek már így is küzdöttek, hogy megakadályozzák a Kurszk felől a Szumi régióban történő áttörést. A fogyó emberierő és az amerikai katonai hírszerzési támogatás folytatásának kérdései miatt ez
elegendő lehet a frontvonalak összeomlásához.
Természetesen ez a forgatókönyv már több mint 1200 napja jelen van, de manapság minden eddiginél valóságosabbnak tűnik.
A megfigyelőknek nem szabad elfelejteniük, hogy Putyin azt mondta Trumpnak: válaszolni fog Ukrajna stratégiai dróncsapásaira, amelyek a fent említett két tényezővel együtt a régóta várt áttörést eredményezhetik. Természetesen ez csak szimbolikus erődemonstráció lehet, de valami jelentősebb is előfordulhat.
Ukrajna legjobb esélye ennek megakadályozására az, ha az Egyesült Államok ráveszi Oroszországot a frontvonalak befagyasztására, vagy újabb offenzívára.
Az első lehetőséget elősegítheti a „mézesmadzag és ostor” stratégia, amelynek keretében jobb, erőforrás-központú stratégiai partnerséget kínálnak az eddigieknél, cserébe pedig súlyos másodlagos szankciókkal fenyegetik Oroszország energiaellátó partnereit (elsősorban Kínát és Indiát, az EU esetében valószínűleg mentességekkel), és/vagy megduplázzák a katonai és hírszerzési segítségnyújtást, ha Oroszország továbbra is elutasítja az ajánlatot.
Ami a másodikat illeti, az Ukrajna által a belarusz határ mentén összegyűjtött 120 000 katona – Aleksandr Lukasenko elnök tavaly nyári nyilatkozata szerint – átléphet a határon és/vagy Oroszország egyik nemzetközileg elismert határát.
Objektíven nézve azonban mindkét lehetőségnek csekély az esélye: Oroszország egyértelművé tette, hogy a konfliktusban több célját kell elérnie, mielőtt bármilyen tűzszünet megállapodásba lépne, míg az Ukrajna Kurszkból való kiszorításában elért sikere rossz előjel más inváziókra nézve.
Az esélye annak, hogy Ukrajna több orosz béketárgyalási követelést elfogadva csökkenti veszteségeit, nulla.
Ezért elkerülhetetlenül úgy dönthet, hogy a fent említett forgatókönyvek helyett vagy azok mellett, vagy mindkettő mellett fokozza Oroszország elleni „nem hagyományos műveleteit”. Ez gyilkosságokra, stratégiai dróncsapásokra és terrorizmusra utal.
Mindez azonban csak további (valószínűleg túlzott) hagyományos megtorlást vált ki Oroszországból, és így fájdalmasan elhalasztja Ukrajna látszólag elkerülhetetlen vereségét.
A végjátékra tekintettel úgy tűnik, hogy a fordulópont hamarosan elérhető, vagy már el is érte azt, abban az értelemben, hogy a katonai-stratégiai dinamika visszafordíthatatlanul Oroszország javára fordult. Nagyon nehéz elképzelni, hogy Ukrajna hogyan tudna kiszabadulni ebből a dilemmából. Minden jel arra utal, hogy ez lehetetlen, bár a konfliktus már korábban is meglepte mindkét oldal megfigyelőit, így nem lehet kizárni. Mindazonáltal ez egy valószínűtlen forgatókönyv, és valószínűbb, hogy
Ukrajna hivatalos veresége közeleg.
