Vukics Ferenc válogatása a nemzetközi sajtóból (85)
- szilajcsiko
- aug. 30.
- 3 perc olvasás
A szankciók ugyanolyan halálosak, mint a háború – Lancet-tanulmány
Ron Paul, a libertariánus beállítottságú volt texasi kongresszusi képviselő és republikánus elnökjelölt mindig is azt állította, hogy a szankciók háborús cselekmények. A Lancet Global Health nemrégiben egy tanulmányt tett közzé, amely igazolja az állítását.
Mark Weisbrot, Francisco Rodríguez és Silvio Rendón közgazdászok megállapították, hogy a gazdasági szankciók miatt világszerte évente meghaladó halálesetek száma nagyjából megegyezik az aktív háborúk és harcok által okozott éves halálesetek számával. A tanulmányból kiderül, hogy a szankciók által okozott civil halálesetek száma átlagosan meghaladja az éles konfliktusokban évente bekövetkező harci veszteségek számát.
A tanulmány szerint a különböző korcsoportok lakosságára a legrosszabb hatást az Egyesült Államok és az Európai Unió által a célországok ellen bevezetett egyoldalú szankciók gyakorolják.
A kutatók szerint „az Egyesült Államok vagy az Európai Unió által bevezetett egyoldalú szankciók úgy vannak kialakítva, hogy nagyobb negatív hatást gyakoroljanak a célcsoportokra”.
Hozzáteszik, hogy az ENSZ szankcióit „úgy fogalmazták meg, hogy minimálisra csökkentsék a civil lakosságra gyakorolt hatást, bár ennek a célnak a megvalósításának mértéke továbbra is vita tárgyát képezi”.
Például 2012 és 2021 között az egyoldalú szankciók által okozott éves halálesetek száma világszerte átlagosan 564 258 volt. A tanulmány azt is megjegyzi, hogy 1970 és 2020 között a szankcióknak tulajdonítható civil halálesetek többségét öt év alatti gyermekek tették ki.
A gazdasági és egyoldalú szankciók a lakosság legsebezhetőbb tagjait, elsősorban a gyermekeket, az időseket és a betegeket ölik meg.
A tanulmányról szóló sajtóközlemény, amelyet a Gazdasági és Politikai Kutatási Központ (Center for Economic and Policy Research) tett közzé, a következőket állítja:
„A kutatók a szankciók életkor-specifikus halálozási arányokra gyakorolt hatását vizsgálták. Megállapították, hogy az 1970 és 2021 közötti időszakban a szankciók miatt bekövetkezett halálesetek 51 százalékát öt év alatti gyermekek tették ki. A halálesetek többsége (ugyanebben az időszakban 77 százalék) 0–15 és 60–80 év közötti korosztályban történt.”
A sajtóközlemény így folytatódik:
„A tanulmány az első, amely szisztematikusan vizsgálja a szankciók hatását az életkor-specifikus halálozásra országok közötti adatok alapján, megfigyelési adatokra vonatkozó ok-okozati kérdésekre kidolgozott módszerekkel.”
A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy „a szankciók hatása a halálozásra általában idővel növekszik, és a hosszabb ideig tartó szankciók több ember életét követelik.”
Washington brutális „maximális nyomást” vagy „megbénító” szankciókat vezetett be a világ szegény országai, például Venezuela, Észak-Korea, Szíria, Irak, Afganisztán és Kuba ellen.
Az évek során dokumentálták, hogy ezek a szankciók több tízezer, egyes esetekben pedig több százezer ember megelőzhető halálához járultak hozzá csak Venezuelában és Irakban.
Az Egyesült Államok a fent felsoroltaknál is hatalmasabb országokra, például Oroszországra és Iránra is kiterjedt szankciókat vezetett be. Az elmúlt három évben mindkét esetben háborúhoz vezetett, hogy megakadályozták a gazdasági együttműködés és a kölcsönös függőség lehetőségét.
2021-ben Antony Blinken volt külügyminiszter kijelentette, hogy Washington határozottan elkötelezett „Szíria újjáépítésének [ellenőrzése] mellett”, ha nem történik rezsimváltás. Ennek érdekében az Egyesült Államok kegyetlen szankciókat vezetett be Szíria ellen a kétpárti Caesar-törvény segítségével, amely minden olyan személyt vagy szervezetet célba vett, amely bármilyen állampolgárságú, és üzleti kapcsolatot próbált létesíteni a háború sújtotta országgal. Ezek a szankciók szándékosan az ország mérnöki és építőipari szektorát célozták meg.
Ennek eredményeként a civil lakosság súlyos károkat szenvedett. 2022-ben Alena Douhan, az ENSZ egyoldalú kényszerítő intézkedésekkel foglalkozó különmegbízottja látogatott Szíriába. Akkoriban kifejtette, hogy
a szankciók „súlyosan sértik az emberi jogokat és megakadályozzák a gyors helyreállítás, újjáépítés és rekonstrukció érdekében tett minden erőfeszítést”.
Douhan hangsúlyozta, hogy „12 millió szíriai küzd az élelmiszer-biztonság hiányával”, és „Szíria lakosságának 90%-a jelenleg szegénységben él”, korlátozott hozzáféréssel élelmiszerhez, lakhatáshoz, vízhez, áramhoz, egészségügyi ellátáshoz, fűtéshez, főzéshez, tüzelőanyaghoz és közlekedéshez.
Részben a Szíria ellen folytatott kétpárti gazdasági háború eredményeként az Al-Kaida egyik ága elfoglalta Damaszkuszt és átvette az irányítást az országban. Azóta a szektariánus erőszak több ezer civil halálát okozta.
Az elmúlt évtizedekben az Egyesült Államok által vezetett szankciók alkalmazása világszerte elterjedt.
„2010 és 2022 között az országok 25%-a volt valamilyen szankció hatálya alatt az Egyesült Államok, az Európai Unió vagy az ENSZ részéről, szemben az 1960-as évek átlagos 8%-ával.”
Rodríguez ragaszkodik ahhoz, hogy a gazdasági háborúskodás egész politikáját újra kell értékelni.
„Láttuk, hogy a gazdasági szankciók – különösen az Egyesült Államok által bevezetettek – jelentősen hozzájárultak a célországok, például Venezuela gazdasági összeomlásához... A szankciók gyakran nem érik el a kitűzött céljaikat, hanem csak a célországok civil lakosságát büntetik. Régóta esedékes, hogy az Egyesült Államok, az EU és a nemzetközi közösség más hatalmas szereplői komolyan újragondolják ezt a kegyetlen és gyakran kontraproduktív mechanizmust.”
Connor Freeman a Libertarian Institute szerkesztő-helyettese és író, elsősorban külpolitikával foglalkozik.
