VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Koronafilozófia. Miért döntött Orbán Viktor úgy, ahogy... Tisztelt Olvasó!

Aligha lehet kérdéses, hogy nagyon bonyolult ügyek megítélésének vagy megoldásának csak valamilyen nézőpont elfoglalásával érdemes nekilátni. Ugyanis a nagyon bonyolult ügyeknek éppen az a jellemzőjük, hogy sokszereplősek, sokfelől lehet megközelíteni őket, és ezért sokféle következtetésre juthatunk. Éppen ilyen ez a mi mostani koronavírus-járványunk.

De a nagyon bonyolult ügyeknek az is jellemzőjük, hogy a részletkérdésekbe könnyen bele lehet fulladni. Ahhoz, hogy ezt elkerüljük, érdemes a saját közvetlen létérdekeinket vagy jellemző politikai irányultságunkat valamelyest elhagyni, és egy emelkedettebb, mondhatni, filozofikusabb álláspontot elfoglalni. Magam is erre teszek kísérletet az alábbiakban. Mivel elmúltam 65 éves, és ezért elvileg is és rendeletileg is a veszélyeztetett korosztályba tartozom, az egész vírusügyet kezelhetném úgy, ahogy például drága anyósom is teszi: teljesen bezárkózott, s bármit is beadni hozzá vagy átvenni tőle csak egyfajta zsiliprendszeren keresztül lehetséges. Mivel nem tud nem törődni velünk és nem gondoskodni rólunk, ezért minden áldott nap főz vagy süt nekünk valamit. Küldeményét úgy lehet átvenni tőle (szerencsére csak két toronyháznyira lakunk egymástól), hogy mi felcsengetünk hozzá a kaputelefonon, s mire a lifttel felérünk, ő kiteszi az ajtaja elé a nekünk szánt csomagot, mi pedig odahelyezzük a magunk csomagját. Amikor pedig odabentről meghallja, hogy csukódik a liftajtó, kilép s beveszi az aznapi nyersanyagot és figyelmességünk apró ajándékait.

Viselkedése, magatartása – sőt a mienk is – teljesen megfelel annak, amit a miniszterelnök, illetőleg a kormány járványügyi politikája vár el: maradjunk otthon, lehetőleg kerüljük a közvetlen érintkezéseket, s különösen az időseinkre vigyázzunk. Anyósom ebben az ügyben nem kíván filozofikus magaslatokra emelkedni, egyszerűen elfogadja, hogy egy olyan veszedelmes járványról van szó, amely az ő egészségét, sőt életét is erősen veszélyezteti, s ezért a megfertőződéstől való félelem, illetőleg az ennek mindenáron való elkerülése határozza meg minden gondolatát és mozdulatát. Ráadásul minél jobban elzárkózik a kinti világtól, annál kérlelhetetlenebbül betelepszik hozzá a közmédia tálalta világ. Mindennap többször is láthatja és hallhatja, mi történt és mi történik a Pesti úti idősek otthonában; hogy az idősek másokkal és egymással való érintkezésének milyen tragikus következményei lehetnek.