A Hetvenesek társaságából – Nagy Jenő
Hetvenesek társasága 1952 – Napkút-évkönyv
Hivatások és hitvallások, felemelő és megható jelenetek, kalandok és állomások, megigéző formák, színek, nyelvek és életminták kavarognak az emlékbörzén - regény ez a javából, megannyi magyar élet regénye. Szó szerint az élet írta, csaknem száz szereplő egyfelvonásosaiból. Mi a közös bennük? Hogy egyazon évben, 1952-ben látták meg a napvilágot. Ők a hetvenesek illusztris társasága, akiket Ratkó-gyerekekként szokás emlegetni.
Ők azok, akiknek, mikor a szemük kinyílt, még csoda volt a televíziózás, közösségi program, volt, aki járt még fonóházban, és aki tudta, hogy nem szabad csak úgy belépni a tisztaszobába. Olyan is, akik konfirmációról egyenesen díszőrségbe ment, táskájában az úttörőruhával, vagy aki közülük élőben láthatta a Sztálin-szobor ledöntését.
(...) Velünk élő kortársaink, akiket – erről adnak számot e könyvben – egész életükben fűtött a vágy, hogy ők legyenek az elsők, akik valamiben rátalálnak a válaszra. Akik ezért jól tudják és méltán hiszik, még dolguk van a Földön.
Nagy Jenő
bölcsességszerető-boldogságkutató
(Budapest/Sződliget, 1952. október 8.)
*
Hol a nagyobb rész boldogsága? – Ment-e
A könyvek által a világ elébb? (…)
Rakjuk le, hangyaszorgalommal, amit
Agyunk az ihlett órákban teremt.
Vörösmarty: Gondolatok a könyvtárban
A felkérést nyilván annak is köszönhetem, hogy a nyolcvanas években a – sajnos elég kis – magyar szamizdatban és a hozzá kapcsolódó ún. demokratikus ellenzékben elég meghatározó szerepet töltöttem be.
Tulajdonképpen azóta is „szamizdatos” vagyok: magam adom ki, vagy/is teszem közzé írásaimat, ill. szerkesztem a honlapomat. Akkor közvetlenül ért a sok retorzió, de ma is feketelistán vagyok, kis nyugdíjjal büntetnek, ’89 után sem kaptam se szakmai állást, se megbízatást. S „persze” az ún. közszolgálati médiában sem szólalhattam meg… És a második/harmadi nyilvánosságból tájékozódom, (pl.: Álmos Király TV) És a mai „hétfői”, alternatív szabadegyetemek előadásait hallgatom. És „teológiai főiskolára” is egy kis keresztény szabadcsapatba jártam stb. stb.
Társadalmi megbízatásból dolgozok, és aki mindenkit szolgál, azt senki sem fizeti. Egy ideig tettem lépéseket, hogy az egykori polgári engedetlen sajtószabadság-harcosok is megkapják a Nemzeti Helytállási Pótlékot, kik, ha ők sem? – de sem az illetékesek nem válaszoltak, se fórumok, se „elit” értelmiségiek stb. nem láttak benne ügyet. Egyedül a Szilaj Csikó online folyóirat vette az ügyet a pártfogásába…
Ma meg már talán örülök neki, hogy így se adtam a nevem ahhoz, ami 1989 után történt… És így sorsközösségben lehetek azokkal, sokakkal, akik létminimum alatti havi jövedelemből léteznek, és így is bizonyság lehetek arra, hogy a legkevésbé ezen áll vagy bukik az ember boldogsága. Életem próbája és példája is az általam hirdetett emberbarát magyar bölcseletnek… Javallataimat magamon tesztelem… És pl. egy Kőrösi Csomához képest én tulajdonképpen úri körülmények között gyakorolhatom szent hivatásomat…
A rólam 2000-ben készült portréfilmet Modor Ádám és Gulyás Gyula magukkal vitték a sírba. Ez is egy kis bizonyság arról, hogy milyen gyenge lábon áll ennek a kerekasztalos színjátékkal idegen hatalom által lezavart rendszerváltás legitimitása. Az „eredményt” látjuk… A szabad sajtó egykori hőseinek el nem ismerése, sőt büntetése nem a mi bajunk – e szabadság hiányát megtapasztalhattuk e „pandémiás” években, amikor már közvetlenül az életünkre törtek és törnek… Ahol nem lehet a dolgokat nevén nevezni, ott lezüllik a közösség… A fejétől bűzlik a hal! Meggyőződésem, hogy egy ország sorsát döntő mértékben az befolyásolja, hogy a szellemi elitje a hivatása magaslatán áll-e, vagy éppen az alján. Az általam jobban ismerni vélt ún. humán körökben én inkább többnyire pont ezt az utóbbit tapasztaltam… E szűk helyen címszavakban felsorolok néhány bűnös aktív–passzív magatartást, amit – talán – még nem késő nyilvánosan meggyónni, megbánni és érte vezekelni, és valamennyire jóvá is tenni… Másként fogalmazva: izgalmas, és így sok tapasztalattal gazdagító pályám végéről, némileg remélhetőbben bölcsebben is mitől óvom a sok ifjú titánt, milyen ne legyen, mit ne tegyen akkor se, ha másként nélkülözés, izolálás, szilencium, Berufsverbot, sőt akár börtön, vagy bolondokháza, száműzetés stb. is várhat rá… A legszebb hivatás vár rá, érdemes/kell is érte poklot járni, aminek jutalma a hitelesség szenvedés-aranyfedezete, másként meg csak a leghitványabb mesterséget gyakorolja (közmegvetés/köznevetség tárgyaként).
Milyennek – is – láttam/látom én a magyar szellemi elitet? Milyen volt/maradt… (Persze, sajnos a „mese” rólam is szól, nem – csak – másokról, így igaz és hiteles.)
Istentagadó hamis istenképfestő hazaáruló családbomlasztó,
önsorsrontó alkoholista szellemi drogárus álcivil pártkatona
megalkuvást kompromisszumnak álcázó álpálforduló antiszolidáris
közönyös bértollnok talentumelásó ördöggel paktumot kötő
Belzebubbal Sátánt űző képmutató bűneivel erényként dicsekvő,
demagóg civil kurázsi-hiányos szerecsenmosó destruktív rivalizáló
„barátkozó” spion életművészkedő kötelességmulasztó bérbeadott
lelkiismeretű emberkísérletező janicsár-kiképző „hasznos” idióta
bujkáló Jónás cinkos néma a sarat aranynak nevező élősködő
multiknak falazó a győztes történelmét író (ön)kiherélő (ön)cenzúrázó
hiú önimádó hőbörgő-meghunyászkodó szegénység megmagyarázó
bűnbagatellizáló társadalmi amnézia igéző tudását rosszra használó
zsarnok dicsőítő kocsmai zsidózó antiszemita-gyártó/vadász dísz-gój
a Tiborcok panaszát nem/elhallgató klikkes cinikus álbölcs félművelt
a szellemi népirtó igazság/találmány titkosító országrabló szélhámos
személyválogató protekciós érvényesülő kényszerpályás sztárcsináló
talmudista idegen/magyargyűlölő méregkeverő hidegháborús „hős”
szadista-pedofil szülő/pedagógus mostoha/kényeztető anya bértüntető
perverzióval tüntető fanatikus/értékrelativista háborús ellenségképfestő
gazdasági emigráns/dezertőr profi forradalmár/terrorista dezinformáló
paternalista civilizátor provokátor jó ügy-lejárató minőségérzéketlen
pátoszfóbiás walesi bárd-gúnyoló őfelsége ellenzéke rémhírterjesztő
mennyiségelvű anglomán Pató Pál kormánypárti/alpári humorista
tömeghipnotizáló-manipulátor világvégváró fatalista judeo-krisztián pap
hamis realista/túlfeszült lényeglátó utópikus népmegerőszakoló kegyenc
plagizáló tolvaj ifjúság megrontó elvtelen/rögeszmés felelősséghárító
Egy ilyen görbe tükör persze egy „állatorvosi ló” fantomképét mutatja… De nem csupa elvetemült gazfickót látok-láttatok. Igaz, aki sokat segíthetne, azt tud igen sokat ártani. De többnyire nem rossz szándékból. Jó szándékkal kövezzük az utakat a pokolba… Ahogy a kényeztető anya, és pl. a protokoll-rab orvos, aki a rossz tudását jól alkalmazva fenntartja, sőt súlyosbítja a betegséget…
p.s.:
Akinek ezzel a kis ízelítővel felkeltettem e kényes, súlyos téma iránt az érdeklődését, annak ajánlom figyelmébe www.boldogsag.net honlapom „Magyar írástudók árulása” címén gondolataimat, egymondatos soraimat, amihez várom a kritikai hozzászólásokat, kiegészítő megjegyzéseket stb. …
