top of page

A KÁRHOZOTT – 2004. december 5. (Gavallér János verse)



Gavallér János









A KÁRHOZOTT – 2004. december 5.

Testvérem, látod, megtagadtalak! Nem te haltál meg, csak a lelkem a lelked ölte meg. Kitagadtalak. Hittem, hogy a juss kézzelfogható, holott a szellem szívem megmondhatója, hogy mindennél jobban szerettelek, s ellened fordították a szívemet: Testvérem, látod, megtagadtalak! Testvérem, átok öleli a lelkemet. A vérhez hűséget nem szült anyám s szó nélkül döftem hátba Hazám. Ne hidd, hogy sorsom délceg út; a végtelenségig boldogtalan mély lelkemben a feneketlen kút! Ellöktelek, s nem te lettél otthontalan: Testvérem, átok öleli a lelkemet. Testvérem, látod, kőszív az enyém, és soha nem fogad szívébe az erény, mert irigység lakik ott, hol a szív dobog, hol benned a szeretet soha nem háborog. Megkeresem Káin ősöm, bujdosó és vándor ősöm, hogy cipeljem a sors lelkünkre nehezedő örök szellemét: Testvérem, látod, kőszív az enyém!

Testvérem, látod, mit érek én? Hordom báb-testem kárhozat szellemét. Megöltem újra az ártatlan erényt. Gyilkosom nem lesz, mert óv az ég. Hányszor nyújtotta felém kezét! Ó, Istenem! Tudom, nincs irgalom. A mocsok csurran szellem-arcomon: Istenem, látod, mit érek én!

48 megtekintés

Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page