A világ kettészakad, mi pedig csak nézzük – Putyin stratégiája – figyelemre méltó Mandiner-elemzés!
Eredeti cikk:
Írta: Matus Tibor
Mindenki az ukrajnai háborúra figyel, és a háborús eseményekből próbálja megjósolni a konfliktus végét. Nem igazán bölcs út. Maga a háború, mintha csak egy mellékszál lenne a dübörgő gazdasági és geopolitikai harcban. A Nyugat számára pénzügyi és gazdasági szempontból különösen kínos volt Putyin időzítése, aki lényegesen közelebb került geopolitikai céljaihoz, hogy Kínával az irányításuk alá vonják az ázsiai kontinenst.
Putyin a nyugati határait fenyegető amerikai fenyegetést úgy szüntetné meg, hogy ennek érdekében megszorongatja az EU-t is. Úgy tűnik,
az orosz elnök a téli hónapokat várja, ami várhatóan az EU-ban még keményebb lesz, és az energia- és élelmiszerhiány valószínűleg az EU polgárainak növekvő elégedetlenségéhez is vezet.
Mindez rákényszerítheti az EU-t arra, hogy elutasítsa Amerika hegemóniáját. Oroszország a világ legnagyobb energia- és nyersanyagforrása, így irányítani tudja az árakat, amit a Nyugatnak ki is kell fizetnie. Putyin az EU-t is súlyosan megszorongathatja, és ezt a szorítást tetszés szerint fokozhatja.
Putyin csak akkor fog leállni, ha az európaiak rájönnek, hogy Amerika feláldozza őket hegemóniája érdekében.
Kínos időzítés
Kínos Putyin időzítése a Nyugat számára, mivel egybeesik a csökkenő kamatlábak 40 éves időszakának végével, a növekvő fogyasztói infláció és a bankhitelek zsugorodása miatti egyre mélyülő recesszióval. Jó úton halad, hogy a törékeny, a fiat valután alapuló nyugati pénzügyi rendszert a szakadék szélére taszítsa.
A fiat szó jelentése: legyen. A 20. században az államok megszüntették fizetőeszközeiknek a nemesfémre történő átválthatóságát, így jöttek létre a modern fiat pénzek. A fiat valuta fedezete saját maga, semmilyen áru, például arany vagy ezüst nem fedez.
Azért van értéke, mert az elszámolási egységként, csereeszközként használó egyének megegyeznek az értékében. Bíznak abban, hogy a kereskedők és más emberek is elfogadják.Tehát az orosz elnök alig várja, hogy az eurázsiai kontinens nyugati vége mentes legyen az amerikai beavatkozástól, ugyanakkor politikai kapcsolatokat épít a globális fosszilis tüzelőanyag-ellátás ellenőrzésére. Ezt az utat az éghajlatváltozással kapcsolatos amerikai és európai rögeszmék nyitották meg előtte.
Putyin stratégiája mintha másolná Halford Mackinder, a geopolitika megalapítójának közel 120 évvel ezelőtti elemzését,
és úgy tűnik, sikeresen halad a Mackinder-féle Világsziget feletti uralom felé.
Mackinder öröksége
A geopolitika atyja, Halford Mackinder a Royal Geographic Societynek 1904-ben mutatta be először tanulmányát, amit a későbbiekben tovább fejlesztett. Az elmélete három rövid mondatban összefoglalható.
“Aki uralja Kelet-Európát, az parancsol a Heartlandnek.
Aki uralja a Heartlandot, az parancsol a Világszigetnek.
Aki uralja a Világszigetet, az parancsol a világnak.”
Mackinder is megemlítette, hogy a térség hajóval nem elérhető, de az ókorban a lovagló nomádok előtt nyitva állt a világpolitika sarkalatos területe, amit az ő idejében kezdtek beborítani vasúthálózattal. A vasúthálózat a transzszibériai vasúttól Kína új szárazföldi selyemútjáig terjed, összekötve Kínát Nyugat-Európával és az eredeti selyemúttól délre fekvő nagy nemzetekkel.Ahogy a politikai hatalom, úgy a gazdasági hatalom is egyre inkább távolodik a Nyugattól. Gazdaságaik az eszmei korlátok terhei alatt küszködnek. És miközben a Nyugat hanyatlik, a Világsziget a saját ipari forradalmát éli. Oroszország Törökországon keresztül már biztosította a Fekete-tenger felőli hozzáférést. Mivel a Nyugat hátat fordít a fosszilis tüzelőanyagoknak, így sikeres az oroszok üzenete az arabok felé is: olaj- és gáztermelőként a jövőjük a Világszigettel való összetartás. A fejlődő országoknak pedig energiahordozókat kínál, az európainál jóval alacsonyabb áron, és azt, hogy teljes mértékben felszabadítja őket a Nyugat klímaváltozási ideológiája alól.
Putyint nem érdekli, hogy szövetségesei között vannak nagyon kellemetlen rezsimek is, mert Oroszország saját érdekei alapján cselekszik.
Az ukrán konfliktus mögötti mozgások
Nem megszokott, hogy valaki szembe menne az amerikai vezetésű NATO-szövetséggel. Az ukrán inváziót megelőzően Putyin látta, hogy Nagy-Britannia (Amerika helytartója) kilép az EU-ból, amit úgy vett, mint az USA Brüsszelt befolyásoló képességének csökkenése. A Brexit után Biden afganisztáni feladásáról pedig úgy vélte, hogy Amerika menekülni kezdett a Heartlandról. Azaz megnyílt az út Putyin előtt, hogy tovább nyomuljon, és kiűzze Amerikát Oroszország nyugati határairól.
Ehhez szembe kellett szállnia a NATO-val, és Putyin bizonyára előre számított a NATO reakciójára, a szankciókra, amelyekből végül Oroszország húz hasznot.
Az már ráadás, hogy mindezzel az EU-t is súlyosan megszorongathatja, és ezt a szorítást tetszés szerint fokozhatja.
Putyin így azt feltételezheti, hogy az európai politikusok az amerikai szankciók támogatásától elmozdulnak a semlegesebb álláspont felé. Arra is számíthat, hogy a gabonahiánytól szenvedő, el nem kötelezett országok is nyomást gyakorolnak majd a Nyugatra, hogy vessen véget a szankcióknak.
A gazdasági játszma folytatásához folyamatos szorítást kell gyakorolni Ukrajnára. Nem a területi nyereség a fontos számára a háborúban, hanem maga a konfliktus keltette játéktér. Zelenszkij pedig alig több, mint egy bábu ebben a drámában.
Eközben Nyugat
A világ rég nem látott inflációt tapasztalt meg, és az elmúlt napokban reménykedésre adott okot az a tény, hogy az euróban árazott áru- és nyersanyagkosár árai a jelentős emelkedés után mérséklődtek. Így a nyugati piacokon a befektetők már azt remélik, hogy a nyersanyagpiaci szorítás valószínűleg véget ért, és ezzel együtt a fogyasztói árinfláció problémája is csökken.
Pozsár Zoltán a Credit Suisse elemzője viszont az inflációt strukturális inflációnak nevezte, ami a világ hegemóniájáért folytatott háború következménye.
(...)
