A XII. Magyarok Országos Gyűlése zárónapja Ópusztaszeren ‒ Fucskó Miklós helyszíni tudósítása

A 2026. 07. 03-án, pénteken megnyitott XII. MOGY legnagyobb létszámú napja szombat lett, azonban július ötödikére is szép számmal maradtak még látogatók, amikor már a rendezvény zárónapja volt. Nem maradt hatástalan a rendezők igyekezete, hogy minél több család jelenjen meg kicsi gyermekkel (akiknek nem is kellett belépőt váltaniuk 18 éves korig, és még a kísérőjegy is kivételesen kedvezményes volt), hiszen rengeteg gyermek csivitelő hangja töltötte be nem csupán a számukra kialakított „Gyermekvilág” teret, de amerre néztünk, mindenütt azt láthattuk, hogy a MOGY magyarjain aligha múlnak a negatív hazai demográfiai mutatók.

Bizonyára vasárnapra, az Úr napjára is tekintettel voltak a szervezők, amikor a szentmisén túl erre a napra rendelték a legtöbb spirituális, lelkiségi programot. Miközben már több helyszínen elkezdődtek az események, 10 órától a SZER Monostorában Székely János püspök úr mondott katolikus misét a szép számban megjelenteknek. A romtemplomban végzett szabadtéri misével párhuzamosan csaknem tíz helyszínen elkezdődtek a programok is.

Az előző két naphoz hasonlóan a Drábik János színpad volt a legkomolyabb társadalmi-politikai (már a hazánkat is érintő külpolitikai) előadások helyszíne.

11 órától Somkúti Bálint aktuális geopolitikai kérdésekről beszélt, sorba véve a földrészeket. Amerika (ahol Trump-ról elnevezett hajóflotta is van már), Dél-Amerika, Kanada, Ausztrália (ahol tűzparancs van érvényben a migránshajókra, nincs illegális bevándorlás) mellett szóba került természetesen Oroszország is, amire részletesebben csak azért nem tért ki, mert utána 12 órától Stier Gábor fő témája ez volt: Oroszország az új világrendben, a világrendváltás legfontosabb kérdései. Fontos tanulságként megjegyezhetjük (ha már az EU nem tette), hogy

„Attól még, hogy Oroszország olyan, mint egy nyugállományú medve, Európa még nincs vele egy súlycsoportban. Ukrajna tulajdonképp a függetlenségi háborúját vívja, amibe nem kellett volna illetéktelenül beavatkoznia az uniónak.”

Érdemes elgondolkodni a kínaiak bölcs szólásán is:

„Nektek órátok van, nekünk időnk.”

Nem napolható el annak tanulsága sem, hogy bár Kínában kétszázszoros(!) különbség van a lakosság anyagi helyzetében, ők ezt kezelik, megoldják; ellenben az állítólag fejlett nyugaton vagy az óperenciás tengeren túli Amerikában ebbe bele fognak bukni. (–fm.)

A napi hazai- és világpolitikai eseményekről szóló elemzések és előadások mellett különösen lélekemelőek voltak a szakrális vagy lelki programok.

Valójában véletlenül keveredtem be 12:25-kor az Összefogás a méltó életért alapítvány előadására, ahol a kifüggesztett molinó, nem engedett tovább:

„Tedd meg, amit tudsz, azzal, amid van, ott, ahol vagy – és a világ jobb hely lesz általad!”

A hatalmas sátorban vagy tizenöten lehettünk csupán, de megbabonázva hallgattuk a beszélgetést. A Krisna-hívő pap például ezt mondta:

„Ahol templomunk van, ott egy tíz kilométeres körben – hitünk szerint – nem lenne szabad éhező emberrel találkoznunk. Csillaghegyen napi 1500 vegetárius ételt osztunk, Egerben 700 adagot. Alapkoncepciónk, hogy naponta mindenki jusson hozzá legalább egy tál meleg ételhez.”

Különösen érdekes volt hallani arról a védikus hagyományról, hogy amikor megfőtt az étel, ki kellett állni a kapuba, háromszor elkiáltani, hogy aki éhes, jöjjön, mert addig nem volt szabad fogyasztani az ételből. Úgy tartották, hogy aki egyedül eszik, annak megkeményedik a szíve. Az ún. „krisnások” épp e hagyományok miatt foglalkoznak leginkább ételosztással.

A beszélgetésen ott ülő egykori börtönőr elmondta, hogy a börtönökben húszféle menü volt, vallási, egészségügyi vagy egyéb okokból. Jellemző, hogy sokan írástudatlanok, mikor bekerülnek, a börtönben tanulnak meg olvasni, sajátítanak el valamilyen szakmát

A beszélgetés legfőbb tanulsága ez volt: mindenkinek van lehetősége, képessége adni. Az önzetlenül adni-tudás adományával születtünk, de meg kell tanulnunk kérni, elfogadni is a szükségben. Az emberség egyik legnagyobb méltósága rejlik ebben és a kérkedés nélküli szolgálatra törekvésben.

A Magyar Civil Háló termében 13-14 óra között rendkívül fontos beszélgetés zajlott Székely János püspök úr és Horváth Szilárd gödi pedagógus részvételével A keresztény Európa válsága és kiutak címmel.

A püspök úr elmondta, hogy

a hazai viszonyok között látható tendenciáktól eltérően, a Föld lakosságában növekszik a vallásosság, már 630 millió keresztény van.

Igaz, hogy még nagyon sokan nem értik azt, hogy miképp lehet, hogy valaki egész életét nagylelkűen, bőkezűen, kizárólagosan a másiknak odaajándékozza, de a házasság szentsége nem idejétmúlt, egyre többen megtapasztalják majd, hogy az emberi élet kiteljesedik általa.

Horváth Szilárd nem hagyta szó nélkül, hogy a politikának határozottan dolga van a gyermekvédelem és oktatás területén, hiszen

ma átlagosan hatéves korukban kapják meg a lurkók első telefonjukat, s egy magyar gyermek átlagosan 9 évesen nézi meg első pornóvideóját.

Szerinte 14 éves kor előtt nem szabadna korlátozás nélküli mobiltelefont kapni a kezükbe.

Székely János szerint a digitális robbanást nem tudtuk még humanizálni. Találó hasonlatával szólva:

„Az internet egy szellemi áruház, nem szabadna a polcaira kitenni mérgeket. A gyereket nem lehet bezárni a tigrissel egy szobába, hogy küzdjön meg vele.”

A zsidók kitalálták a „kóser telefont”, amin csak az kereshető, ami a tanítással szinkronban van. (Ha mindenképp elkerülhetetlen, hogy okostelefon kerüljön a gyermekkezekbe, ez megoldás lehet a szellemi mérgek ellen. – fm.)

A püspök úr Vörösmarty Mihályt is idézte: „A természet örök könyvét forgatni ne szűnjél: Benne az Istennek képe leírva vagyon." A természet rendjét kell kiismerni és aszerint élni. Nem felélni a véges bolygót, de egy mértékletes, szerényebb igényű életet élni – ez a minta, ez a túléléshez méltó feladat.

Horváth Szilárd az oktatás-nevelésre visszatérve elmondta: A népmesékben a pozitív mindig a kicsi, aki segít, aki jó. Ezeket a meséket kell használnunk az oktatásban. A magyar népi játékok sem versengésről, legyőzésről, hanem együttműködésről szólnak.

Székely püspök úr szerint azt tanítjuk, mi hogyan működik. Márton Áron szavával, a gyermek lelkét, szívét is nevelni kell. Filozófiailag beilleszteni a gyermeket a világbéli környezetébe, a létezés leglényegébe.

A Családi Életre Nevelés tantárgyat elindítottuk az egyházi iskolákban, amit minden iskolában be kellene vezetni.

Tartunk tőle, hogy ez nincs összhangban a kormányzati elképzelésekkel. Az ember spirituális lény, akkor is, ha bevallottan nem túl vallásos.

A vallás lényege nem az, hogy én keresem Istent, hanem a Teremtő keres meg megszámolhatatlan módon, s erre válaszolunk létezésünkkel.

Ez a valódi istenkapcsolat legmélyebb lényege. (Ahogyan az emberek közötti kapcsolatnak is az összetartozás, az egymáshoz emelő szövetség, összefogás a lényege. –fm.)

Mindeközben a Drábik János színpadon 14 órakor már el is kezdődött a MOGY záró programja az útra bocsátó üzenettel, amelynek a lényege nem volt más, mint az összefogás ereje.

Vukics Ferenc, a MOGY alapítója visszatért a 2026-os rendezvény nyitó gondolataihoz.

Senki nem fog megtanítani kitartásra, összefogásra minket…

Nem volt rendszerváltás, senki nem lett jobb, okosabb, bölcsebb... A kínaiak tudják: a legnagyobb érték az ember... Csak az az ország marad életben, amelyik élő közösség, ahonnan felfelé is vannak információk.

Ha a TiSza párt egy jól működő szervezet, közösség lenne, akkor kiszűrték volna, és nem az lenne kormányfő, aki lett…

Vukics Ferenc összefogást hirdetett:

legyen a MOGY az ország gyűlése 2027-ben, addig is válasszanak maguk közül „felsőházi képviselőket”, mert rossz irányt vett a történelem.

A környező népek azt üzenik: a magyarok nélkül nem lett volna középeurópai kultúra. A szomszédaink nélkül mi is félkarú óriások leszünk. A tisztelet és a becsület azonban tiszteletet és becsületet vált ki egymásból – sorjáztak Vukics gondolatai.

Nem győzhet a (szombati történelmi élőképben is megjelenített, szimbolikus) „fekete felhő” serege, ha van összetartás. Ha egymillió magyar nem akar háborúzni, tízmillió ember se fog. Fel kell építeni a magyar társadalom immunrendszerét.

Ha ez a nemzet túlélni akar, ahhoz emberek kellenek, s legalább egymillió.

Ezekkel a gondolatokkal zárta az idei MOGY tanulságait a jövő évi találkozóig kitűzött feladatokkal Vukics Ferenc.

Kép és szöveg: fm.-

---

Kapcsolódó cikkünk:

• XII. Magyarok Országos Gyűlése Ópusztaszeren ‒ Fucskó Miklós helyszíni tudósítása