Az USA Kabul bukása óta több mint 1 milliárd dollárt juttatott Afganisztánba – elszámolatlanul

„Minden kormányzatnak meg kell küzdenie egy vissza-visszatérő problémával: a hatalom vonzza a patologikus személyiségeket. Nem arról van szó, hogy a hatalom korrumpál, hanem arról, hogy mágnesként magához húzza a korrumpálhatókat. Az ilyen emberek hajlamosak megittasulni az erőszaktól, és hamar rabjaivá válnak ennek az állapotnak.” – Frank Herbert

Másfél évvel ezelőtt A nagy nemzetközi lopótök c. írásomban már fejtegettem, hogy sokan úgy gondolják: a korrupció, a szürke és a feketegazdaság valami olyan dolog, amely a „társadalmilag és gazdaságilag kevésbé fejlett országok” jellemzője, és ami ellen csak a fejlett országok fejlett demokráciái és az azokat képviselő vezetők küzdenek hitelesen.

Ennek az állításnak azonban nincs köze a valósághoz.

A fejlett országokra tekintve a korrupció csak azért tűnik kevésbé fontos problémának, mert ezekben az országokban ezeknek a folyamatoknak jóval nagyobb hagyományai, jobban kidolgozott módszertana, kommunikációs gyakorlata és nem utolsó sorban jobban kiépített hálózata van, mint tapasztalatlan, még csak oligarcha szinteken létező társaiknak.

A módszer lényege a következő: az adott pénzeszközöket és gazdasági folyamatokat ki kell vonni a demokratikus intézmények hatásköre alól. Ennek fejletlenebb formája az, amikor valamely háborús övezetbe érkeznek a „támogatások”, vagy egy ellenőrizhetetlen háborús folyamatba öntik a pénzt. Itt aztán nehéz lesz az anyaországi szervezeteknek ellenőrzést folytatni. A pénz útja követhetetlenné válik.

Természetesen az anyaországban is megvannak a jól körülhatárolható eljárások a pénzek eltüntetésére. Ezek a módszerek döntő többségben ott is valamiféle „titkosított”, a normál demokratikus intézmények befolyása alól „kiszervezett” felületeken zajlanak. A hadseregek háborús tartalékai, a veszélyhelyzeti készletek kialakítása és a világjárvány kapcsán létrejött üzletek is ide tartoznak.

Jelentem, a „Lopótök Saga” tovább folytatódik. Nemrégiben kiderült, hogy az USA nemcsak az afganisztáni küldetés alatt, de Kabul bukása után is több mint 1 milliárd dollárt juttatott Afganisztánba, nulla elszámoltathatóság mellett.

A hírek szerint több amerikai ügynökség megtagadta az együttműködést a kormány legfőbb afganisztáni újjáépítési felügyelőszervével. Az amerikai kormány több mint 1,1 milliárd dollárnyi adófizetői pénzt áramoltatott Afganisztánba azóta, hogy a tálibok 2021 augusztusában átvették az ország irányítását. Mindez minimális felügyelet vagy elszámoltathatóság nélkül zajlott le – állítja a felügyeletéért felelős szervezet.

Az afganisztáni újjáépítésért felelős különleges főfelügyelő (SIGAR) új jelentése megállapítja, hogy

a 2008-as megalakulása óta először fordul elő, hogy a felügyelőszerv "nem tud teljes körű elszámolást nyújtani a kongresszusnak és az amerikai népnek az amerikai kormányzat ezen kiadásairól, mivel több amerikai kormányzati ügynökség nem működik együtt vele".

Ezek közé az ügynökségek közé tartozik az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége (USAID) és a Pénzügyminisztérium, amelyek "semmilyen formában nem voltak hajlandók együttműködni a SIGAR-ral" a megfigyelőszervezet afganisztáni újjáépítési erőfeszítések rendszeres ellenőrzése során. A Külügyminisztérium, amely csak "magas szintű finanszírozási adatokat osztott meg, de az ügynökség által támogatott programok részleteit nem", még mindig kezeli az ottani forrásokat.

"Egy állami tisztviselő tájékoztatta a SIGAR-t, hogy a minisztérium munkatársai belső utasítást kaptak arra, hogy ne lépjenek kapcsolatba a SIGAR-ral, és ne beszéljenek vele az állami jogtanácsos előzetes engedélye nélkül" – áll a jelentésben.

Annak ellenére, hogy a SIGAR több mint egy évtizeden keresztül szabadon szolgáltatott releváns információkat, a SIGAR jelentése szerint a Külügyminisztérium és az USAID most "megtagadta", hogy a megfigyelőszervezetnek fontos "információkat és segítséget" adjon több, a kongresszus által elrendelt felülvizsgálathoz és ellenőrzéshez.

Ezek közé tartoztak többek között az amerikaiak által támogatott afganisztáni kormány összeomlásával és az afgán népet érintő kapcsolódó kockázatokkal összefüggő felülvizsgálatok és ellenőrzések, valamint az állam és az USAID azon szabályozóinak betartása, amelyek "tiltják a táliboknak történő pénzátutalást".

Az amerikai kormányzati ügynökségek elutasítása, az afganisztáni újjáépítési erőfeszítésekkel kapcsolatos releváns adatok SIGAR-nak történő átadásának megtagadása "közvetlen megsértése" a 2008-as pénzügyi évre vonatkozó, a SIGAR-t létrehozó 2008-as nemzetvédelmi felhatalmazási törvénynek, valamint az 1978-as főfelügyelői törvénynek, amely kimondja, hogy a szövetségi ügynökségek vezetői nem akadályozhatják meg a minisztériumi IG-ket "bármely ellenőrzés vagy vizsgálat kezdeményezésében, végrehajtásában vagy befejezésében".

"A SIGAR értesítette a kongresszust erről az ügyről" – áll a jelentésben. A SIGAR legutóbbi jelentése szerint az amerikai kormány röviddel az amerikaiak által vezetett inváziót követő időszaktól 2022. szeptember 20-ig mintegy 146,55 milliárd dollárt költött el kifejezetten az afganisztáni újjáépítésre "és kapcsolódó tevékenységekre", de

az USAID 2022. június 30-tól kezdődően "megtagadta a számlaegyenlegek jelentését".

A SIGAR által idézett 20 éves afganisztáni katonai hadjárat végrehajtására az amerikai kormányzat becslések szerint 2 billió dollárt költött, a Védelmi Minisztérium pedig nagyjából 849,7 milliárd dollárnyi "hadviseléssel és újjáépítéssel" kapcsolatos költségért felelős, a DoD 2021 szeptemberében kiadott, "A háború költségei" című jelentése szerint.

Az afganisztáni hadjárat végére az amerikai közvélemény általában kedvezőtlenül ítélte meg az amerikai csapatok ottani jelenlétét. A Pew Research Center 2021 augusztus végén végzett felmérése szerint az amerikaiak 54%-a támogatta a kivonulást, míg 69%-uk szerint az USA "többnyire nem érte el céljait" a megszállás alatt.

Ennek ellenére az USA továbbra is öntötte a pénzt Afganisztánba – és ha a SIGAR-nak igaza van, az amerikai közvéleménynek fogalma sem lesz arról, hogy az ő adódollárjaikból mennyit is fognak költeni egy sikertelen tengerentúli „demokrácia export” utóhatásaira.