Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 184.

 184.

Amivel rendszerint nem számolunk

– nem mert nem számolható darabra –,

az a váratlanság, meglepetés,

vagy inkább a véletlen összhangja.

Ilyen, ha betegség lever lábról,

mert testünk ellen vétkeztünk egyet

vagy sorozatban, s lelkünk nem elég

erős győztesen megvívni versenyt

a láthatatlan támadóinkkal,

legyen az kórokozó kívülről,

vagy belülről a személyiségi

gondok, legyen szó kis vagy nagy bűnről.

Jobban járunk, mikor attól esünk

– olyan téren, ahol nem is vártuk –

hanyatt, hogy nyertesek leszünk,

vagy rettentő szerencsénk csodáljuk.

El kell-e, lehet-e kerülni ezt,

esetlegesen vagy általában,

nem megmondható, mert éppen attól

élünk, mitől szenvedünk vakságban:

szakadatlan újulásban leszünk

ugyanolyanok, de lehetetlen

változatlan maradni, romolva

leszünk többek, hívatlanul szebbek.