Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 198.

 198.

Szabadon szeretni korlátozva lehet,

előbb nyíljon meg róla elég ismeret,

hogy ne kötelezd el magadat hiába,

ha méltatlant céloz szeretet iránya.

Talán könnyebb dolgunk van a személyekkel,

róluk minden percünk sok benyomást termel,

de a tárgyak felszíne alattomosan

takar valós természetet, akárhogyan

próbálunk mögé látni: mennyibe kerül

végül a hitel, vagy amikor kiderül

a cukor mellékhatása, és hogy benne

van már mindenben, mi vélt hasznunkra lenne.

Közeli hozzátartozóinkat sokkal

jobban szeretjük, mint aki ilyen fokkal

nem bírva szomszédunk, ismerős vagy barát,

s akikkel híven együtt alkotunk hazát,

őket inkább szeretjük, bár ismeretlenek,

kevésbé azokat, kik bár jók, de idegenek:

ha szeretetünk mások felé átível

viszonzásért, pazarlástól védeni kell,

s főként igaz szerelmünket tartogatni,

ki másik felünknek tudja magát adni,

ha vele lesz győzelmünk közösen talált,

akkor átléphetjük a szabadság határt.