Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 203.
![](https://static.wixstatic.com/media/55b554_fe02fae5949946d5bc721b3b54f8f8a3~mv2.jpg/v1/fill/w_88,h_90,al_c,q_80,usm_0.66_1.00_0.01,blur_2,enc_auto/55b554_fe02fae5949946d5bc721b3b54f8f8a3~mv2.jpg)
203.
Ha elkötelezed magad eszmerendszer,
gondolat, vagy annak jelképei mellett,
ne bőrödre tetováltatva emlékezz
arra, ne külsőleg legyen vállalásod,
hanem bensődben őrizd hűségesen,
szívedbe legyen akár titkosan rejtve,
s lelked vezérlése mutassa irányát,
hogy eredeti célkitűzésed kövesd.
Ezért nem lehet akármi, amit vállalsz,
erős meggyőződés kell vezessen hozzá,
egyetemessége, általánossága
vitán felül álljon, és a tisztessége.
Hogy ilyet hol találsz, ki közvetít feléd,
manapság nehéz ügy, de régen volt példa
mutatja, hogy nem lehetetlen: szentséges
elköteleződés még „pogány” időkből.
A koponya bőre alá karcolt jelet
találtak régi sírokban, azt mutatva
a forradásos alakzat, hogy gazdája
csak magát avatta be fogadalmába.
Így tud eggyé forrni eszmei belátás
és annak tettekkel megvalósítása,
burjánzó jelerdővel tele varrt test nem
feltétlen vezet eredményre, sajnos.