Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 231.

 231.

Valami természetesen vagy mesterségesen

születik, és fennforog még a véletlen, mikor

nem tudjuk eldönteni a dolog származását,

s ha jó, köszönjük Istennek, ha rossz, az ördögnek.

De azért számon tartjuk a gonosz lelkeket is,

akiket ártásban segédkezni vélünk, joggal,

s érdekes, hogy kedvező esetben nem érdekel

annyira bennünket emberi közreműködés.

Ennek oka lehet, hogy a fájó csapásokat

nem érdemeljük, igazságtalanság, hogy kapjuk,

úgy véljük, és a jószerencsénkre legtöbbnyire

rászolgáltunk, ez szilárd meggyőződésünk marad.

Aki ismeri és kihasználja ezt az állást,

igyekszik háttérből intézni cselvetéseit,

s tudja, nem gondolunk senki rosszakaratára

mi jók, akiknek tiszta a lelkiismeretük.

Ha nem is véletlen, de ritka a kitüntetés,

kiemelkedők és párthívek jutalmazása,

gyakoribb az adományozás, jótékonykodás:

besegítünk Istennek, többnyire névtelenül.

Nem bírjuk elképzelni és tudatosítani,

hogy minden véletlenségként működik a földön,

mert több oka lett volna elmaradni mindannak,

ami van, mint megszületni, így életünk: csoda.