Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 265.
- szilajcsiko
- 2021. okt. 10.
- 1 perc olvasás
265.Nehéz lesz felelőssé válnia annak,
aki az iskolában sosem felelt, mert
vagy megúszta, nem került sorra, vagy eljött
a mai őrült helyzet, a távoktatás.
Nemcsak a megszólalás okozott gondot,
már az is, hogy ki kellett menni a tábla
mellé, s arra felírni, mi szükséges volt,
s nemcsak a tanár figyelt, a többiek is.
Ilyenkor néha nemcsak a kréta tört el,
de a „mécses” is: „Tanár úr, én készültem!”
No, nem a felesleges, hanem a hasznos
feszültséget idézem, erőt teremtőt.
Mint a lámpaláz szavalat előtt, vagy az
izgalom a szóbeli vizsgán: „mit húzok?”
Mert a tételeket ugyan megtanultuk,
de inkább ömlesztve, mint logikus rendben.
Lehet-e gombnyomogatással ugyanazt
elérni, amit iskolapadban kaptunk,
csak a jövő mondja meg, mindenesetre
számítógépes játékok izgalmasak.
Fontos, hogy valami közvetítsen ifjú
nemzedék felé követelményt: mint ahogy
élet kihívásaira kell felelni,
erre felkészíteni csak gyerekkor tud.
