Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 265.

 265.

Nehéz lesz felelőssé válnia annak,

aki az iskolában sosem felelt, mert

vagy megúszta, nem került sorra, vagy eljött

a mai őrült helyzet, a távoktatás.

Nemcsak a megszólalás okozott gondot,

már az is, hogy ki kellett menni a tábla

mellé, s arra felírni, mi szükséges volt,

s nemcsak a tanár figyelt, a többiek is.

Ilyenkor néha nemcsak a kréta tört el,

de a „mécses” is: „Tanár úr, én készültem!”

No, nem a felesleges, hanem a hasznos

feszültséget idézem, erőt teremtőt.

Mint a lámpaláz szavalat előtt, vagy az

izgalom a szóbeli vizsgán: „mit húzok?”

Mert a tételeket ugyan megtanultuk,

de inkább ömlesztve, mint logikus rendben.

Lehet-e gombnyomogatással ugyanazt

elérni, amit iskolapadban kaptunk,

csak a jövő mondja meg, mindenesetre

számítógépes játékok izgalmasak.

Fontos, hogy valami közvetítsen ifjú

nemzedék felé követelményt: mint ahogy

élet kihívásaira kell felelni,

erre felkészíteni csak gyerekkor tud.