Gyimóthy Gábor ma 90 éves ‒ Kiváló szerzőnket A HARMADIK TÉNYEZŐ című, „polihisztorikus” versével köszöntjük

Isten éltessen ilyen tiszta lélekkel s elmével sokáig, kedves Gábor!

A HARMADIK TÉNYEZŐ

(Pálcát elméletem fölött

bárki törhet, de csak olyan,

kinek e téren igazolt

s okosabb elmélete van!)

Négymiliárd éve nagyon

kopár volt még e Földgolyó.

Tenger se volt tán még rajta,

sehol egy tó, sehol folyó...

Ámde jött a nagy-nagy eső,

üstökösök zuhataga,

víz fortyogott forró láván,

gőzzé vált a légkör maga.

(Üstökösök bombázása

ama rettenő nagy hévvel,

lehet hogy korábban zajlott,

több mint  százmilió évvel...)

Egyszer aztán fölkelt a Nap

s átsütött a felhők alatt,

szivárvány hirdette fennen:

út az élet előtt szabad!

Mert az anyag élni akart!

Nem tudjuk, hogyan csinálta

(a Teremtőt kérlelte tán?),

az életet föltalálta!

Ám hárommiliárd évig

az életke csak tengődött.

Lábát fejlődés útjára

tenni addig nem szegődött.

Aztán szinte robbant – ennek

ma ötszázmilió éve – 

tengereknek szép, kék vizét

nyüzsgő élettérré téve!*

Hogy történhetett e csoda?

Erre később visszatérek,

hisz e versnek az a célja,

hogy e csodáról meséljek.

Kétszázötven miliónyi

évvel később – ó borzalom –

majdnem kihalt a Föld újra,

s lett belőle lávahalom...

De az élet talpra szökkent,

mondom: szökkent! – Új varázslat!

Hamarosan nyüzsgött rajta

vizi s szárazföldi állat!

Úgy tűnt, itt a Paradicsom,

ma is elönt a csodálat,

ám a Földet elérte egy

halálos telitalálat!

Hatvanhatmilió éve

kisbolygó zuhant a Földre,

a virágzó életágat 

csaknem teljesen letörve.

Az állatok éhenhaltak,

szerte hevert a sok hulla.

Évekig nem sütött a Nap.

„Kezdő tőke”: szinte nulla!

És ma – rövid idő után –

újra tobzódik az élet!

Hol van bolygó, amely ilyen 

élet-hemzsegést remélhet?

Rövid idő? – Igen, rövid!

Hiszen Darwin bácsi szerint

a fejlődés gépezete

két tényező felé tekint.

Az egyik a mutáció,

kiválasztódás a másik,

melyeknél a természet és

a véletlen közrejátszik.

Mutáció: szándéktalan

és véletlen változtatás,

okozhatja tán valami

űrből jövő sugárhatás.

A kiválasztódás pedig

csak az alkalmast kedveli,

sokkal jobb szaporodási

lehetőséget ad neki.

Igenám, de ehhez nagyon-

nagyon rövid minden idő!

A legtöbb mutáció rossz,

ritka, mely „előre vivő”!

Mintha lenne még valami,

mi az utat egyengetné,

minthogyha az a fejlődést

akaratlagossá tenné...

Ez a harmadik tényező.

Soká törtem rajta fejem,

de rájöttem s elárulom

most ez alkalmatlan helyen:

Csak vírusok okozhattak

rohamos fejlődéseket.

Ennyi „jó mutációt” még

Darwin bácsi sem sejthetett!

Néhány tízmilió év állt

Kambrium csodája mögött!

Ott véletlen mutáció

tán csak erőlködve nyögött.

Százmiliárd év is kevés

lett volna e varázslathoz,

ilyet csupán-mutáció

ily sok idő alatt sem hoz!

A vírusok jönnek, mennek,

visznek tőlünk, avagy hoznak,

génjeinkbe avatkoznak,

és eközben megváltoznak.

Géneket génekbe tesznek,

megváltozottat kivesznek,

amit aztán szertevisznek,

más lényekbe beletesznek.

Állat, amely ezt túléli,

esetleg jóra fordítja,

amit a vírustól kapott.

Ím: a gyors fejlődés nyitja.

S a pusztulások utáni  

ragyogó talpraszökkenés

is emez irányba mutat,

mert az idő ott is kevés!

Egy példát hozok föl erre:

a delfínnek fejlődése.

Ötvenmilió éve még

négylábú lény volt az őse!**

Ma vígan a tengerben él,

ahol úgy úszik, mint a hal,

és a teste – hol a négy láb? –

ma már merő áramvonal!

Hátuszonya (csont nincs benne!)

cápauszony-szerű, bizony!

Avagy pedig olyan, mint az

ihtioszaurusz-hátuszony...***

Vírusok sem okozhattak

folyton csupán „jó változást”,

de sok, gyors változtatással

érték el a kellő hatást.

Mégha vírus lett volna is

az életnek a kezdetén,

gént honnan vitt volna hova?

Génszegény volt az ősi lény!

Ám, amikor  megjelent már

négy-öt új lény, – úgy képzelem – 

gyorsan hatványozódott a

„gén-csere-kereskedelem”.

Bizonyítéknak tekintem

a nagy kambriumi csodát:

csak-mutációs fejlődés

nem érte volna el fokát!

S a ma sziporkázó élet

sem más, csupa bizonyíték!

Fejlődésünknek fáklyáját

a vírusok futva vitték!

Zollikerberg, 2026 V. 21.

---

*A Kambrium 540 milió évvel ezelőtt kezdődött és tartott kerekem 55 milió évig. Ezalatt hihetetlen sokféle, tengeri élőlény fejlődött ki olyan (persze viszonylag) rövid idő alatt, hogy úgy tűnik, mintha nem is fejlődtek, hanem „keletkeztek” volna!

**Valami szárazföldi ragadozó volt az összes bálnaféle őse, és annak előbb ki kellett alakulnia a hatvanhatmilió évvel ezelőtti, szinte nulláról történő, „új kezdet” elejétől!

***E három élőlény (cápa: hal, ihtioszaurusz: hüllő és delfín: emlős) hátán a vizi élet „parancsára” azonos alakú hátuszony fejlődött ki és egyiknél sem épült valamilyen, támasztó csontra! Ez főleg azért nagyon figyelemreméltó, mert az ihtioszaurusz is és a delfín is, szárazföldi állatból változott vizi lénnyé.