Ideje megvizsgálni, van-e összefüggés az oltásokban használt abortált magzati szövetek... II. rész
2. rész – honnan vannak az oltóanyagokhoz használt emberi szövetek – a videóban a nyugalom megzavarására alkalmas képsorok vannak
Az első részt itt nézhetitek meg:
A videó leirata, források:
Hogyan kerülnek emberi DNS töredékek oltóanyagokba?
A vírusnak nevezett különleges dolgoknak sejtekre van szükségük a szaporodáshoz, és ehhez használják fel ezeket az emberi sejteket táptalajként.
Mielőtt emberi magzati sejteket kezdtek volna használni az oltóanyagok előállításához, a kutatók majomvese-sejteket, rágcsálószövetekből származó sejteket és tojást használtak. Ezek a sejtek nem növekedtek jól a laboratóriumban, ezért minden alkalommal, amikor szükség volt rájuk, frissen kellett őket előállítani, laboratóriumi állatok feláldozásával. Amellett, hogy ez a módszer nehézkes, költséges és nagyszámú állatot igényel, nehezítette az azonos minőségű kiindulási anyag következetes biztosítását.
Ismerkedjünk meg egy kutatóval, akinek Hayflick a neve. Mielőtt belefolyt volna az emberi magzati sejtvonalaknak táptalajként való használatába, már tudott arról, hogy a UCal Berkley kutatói, Jorgen Fogh és munkatársai emberi placentából származó sejteket használtak két sejtvonal létrehozásához, ezért amikor felesége megszülte Susan nevű lányukat, Hayflick magához vette a sejteket, hogy megpróbálja őket a laboratóriumban tenyészteni, de ezek a WISH sejteknek nevezett sejtek a HeLa rákos sejtvonallal szennyeződtek.
Ez volt Hayflick első kísérlete arra, hogy emberi forrásból izoláljon sejteket, és a cél egy folyamatosan növekvő sejtvonal létrehozása volt, mivel bizonyos számú osztódás után szinte minden sejt elpusztul; tudományosan ezt a számot Hayflick-határnak nevezik. A legtöbb sejtvonal esetében, beleértve a magzati sejteket is, ez körülbelül 50 osztódás. De ha a sejteket nagyon alacsony hőmérsékleten, például folyékony nitrogénben tudják tartani, a tudósok továbbra is használhatják ugyanazokat a magzati sejtvonalakat, amelyeket az 1960-as években izoláltak.
Tehát Hayflick és munkatársai egy sor izgalmas kísérlettel bebizonyították, hogy a normális, nem rákos sejtek, mint például az általa használt magzati sejtvonalak, véges számú alkalommal szaporodnak, ez a Hayflick határ. A továbbiakban kimutatták, hogy ezek a korlátok a sejtmagban (és nem a citoplazmában) zajló eseményeken alapulnak, és nem annak a személynek az életkorán alapulnak, akiből a sejteket izolálták.
Hayflick egy olyan törzset akart létrehozni a vakcinagyártáshoz, amely arany standardnak tekinthető.
Ehhez egy olyan abortált magzatot keresett, amely viszonylag egészséges nőtől származott; vagyis olyan nőtől, akinek nem volt rákos megbetegedése vagy genetikai alapú betegsége, amely elméletileg átadható lenne a jövőbeli vakcina befogadóinak. Az ő gondolkodásmódja szerint a szükséges kritérium egy vírus- és rákmentes sejtvonal volt, amely olyan nagy mennyiségben állt rendelkezésre, hogy a gyártók soha nem fogytak volna ki a készletből.
Hogyan lehet korlátlan kínálatot létrehozni a gyógyszergyártáshoz?
A sejttenyésztés szépsége abban rejlik, hogy a sejtek folyamatosan nőnek abban a tartályban, amelybe beültetik őket. Amint elérik az összefolyást, szét lehet őket osztani egy sor további tartályba, amelyeket aztán megint szét lehet osztani, amikor elérik az összefolyást, és így tovább. Ily módon a sejtmennyiségek exponenciálisan bővülnek. Ezzel egy ideig el lehet látni a gyógyszeripart.[1]
HeLa sejtvonal
De mielőtt folytatjuk, beszélnünk kell a HeLa sejtvonalról.
A HeÉa sejtvonal a legidősebb, és leggyakrabban használt emberi sejtvonal. Henrietta Lacks 1951. október 4-én 31 évesen egy rendkívül agresszív típusú méhnyakrákban halt meg. Ezek a ráksejtek, amelyeket tőle vettek elpusztíthatatlannak bizonyulnak és folyamatosan osztódnak, nem pusztulnak el. Ezeket a sejteket a beteg és családja hozzájárulása nélkül használták fel sejttenyészet céljára. Vannak olyan sejtek közöttük, amelyek folyamatosan mutálódnak. Mára több HeLa sejt van forgalomban, mint amennyi sejtje az élő Henrietta Lacks-nak összesen volt[2].
WI-38
A WI-38 sejtvonal egy 1963-ban Svédországban 12 hetesen elabortált leánygyermek tüdősejtjeiből származik. Egyetlen, a terhesség 3. és 4. hónapja között abortált magzatból származó tüdő elég nagy volt ahhoz, hogy felboncolják és sok ampullát hozzanak létre alacsony átjárású sejtekből. Hayflick kiszámította, hogy egyetlen kis üvegcsével, amelybe körülbelül 10 millió sejt fér, akár 10 szextillió sejtet (1022 sejtet) is elő tudott állítani, vagyis 87 000-szer több sejtet, mint amennyire egy vállalatnak szüksége lenne ahhoz, hogy egy év alatt több mint 40 országba szállítható oltóanyagból elegendő mennyiséget állítson elő.
Amikor Hayflick a fagyasztóban történt incidenst követően nekilátott a magzati sejtkészlet pótlásának, már egy svéd tudóssal, Sven Garddal dolgozott együtt, aki könnyebben tudott neki magzati szövetet szállítani.
A sejtvonalat, amelyet végül néhány vakcina előállításához használtak, WI-38-nak nevezték el.
A kislány édesanyja egy olyan egészséges nő volt, akinek már több gyermeke is volt.
Az abortusszal megölt kislányból származó sejteket elnevezték tehát WI-38-nak, és a sejtjeit világszerte megosztották a kutatókkal, és azokat a gyermekbénulás, a rubeola és a veszettség elleni vakcinák kifejlesztésére használják, emellett Angliában és Walesben közegészségügyi laboratóriumokban is alkalmazzák őket. Emellett négy kontinens WHO-laboratóriumaiban is használatosak egyes kórházakban bizonyos betegségeknél diagnosztikai eszközként.
MRC-5
Az Egyesült Királyságban a British Medical Council kutatói egy második abortált magzatból készítettek sejteket. Ezt a második sejtvonalat MRC-5-nek nevezték el, a Medical Research Council – Orvosi Kutatások Tanácsa – rövidítés nyomán.
A sejtvonal egy 1966-ban elabortált, 14 hetes kaukázusi típusú fiúmagzatból származik, a magzat tüdeje sejtjeit szaporítják tovább[3].
HEK sejtvonal
A humán embrionális vese 293 sejtek, más néven HEK 293, HEK-293, 293 sejtek, vagy kevésbé pontosan HEK sejtek, egy specifikus immortalizált sejtvonal. Az immortalizálást, azaz halhatatlanná tételt a HeLa nevű ráksejtekkel csinálják, amelyekkel keresztezve már nem pusztul el.
A HEK sejtvonalról a sejtvonalat 1973-ban létrehozó Frank Graham professzor azt mondja, nem tudja, hogy 1972-ben spontán vetélés vagy abortusz miatt halt-e meg magzat, akiből származik. Magát a sejtvonalat úgy hozta létre, hogy a magzat normál emberi embrionális vesesejtje tenyészeteit beoltotta adenovírus 5 DNS-sel Alex van der Eb laboratóriumában, Leidenben, Hollandiában.[4]
PER.C6 sejtvonal
Egy 1985-ben végrehajtott abortuszból származik. Itt sem tudunk többet.
Melyik vakcinákhoz használják ezeket a sejtvonalakat?
A varicella (bárányhimlő), a rubeola (az "R" az MMR vakcinában), a hepatitis A, a veszettség (egy Imovax® nevű változat).
A kovid elleni vektorvakcinákhoz ezeket az újabb sejtvonalakat használták, a Janssen előállításához a PER.C6-ot használták, a Szputnyik és az Astra-Zeneca előállítása során a HEK 293-at használták, plusz az Astra-Zenecához még az MRC-5-öt igénybe vették.[5][6][7]
[1] A sejtvonalak története a HeLa sejtek kivételével The Vaccine Race by Meredith Wadman című könyve alapján készült
