JOGI TANÁCSOK A POLITIKUM SZÁMÁRA – felvezetés a IV. rész elé (Szilaj Csikó)
AZ I. RÉSZ ITT OLVASHATÓ!
A II. RÉSZ ITT OLVASHATÓ!
A III. RÉSZ ITT OLVASHATÓ!
Jelen sorokat oldalunk főszerkesztőjének tegnapi írása ihlette. A cím ironikusnak tűnhet, de alább kiderül, hogy korántsem az.
Nevezett írás kapcsán azt a kérdést tehetjük föl, hogy „mi” jól olvassuk-e a politikumot?
A magunk részéről részben megfordítanánk a kérdést: „mi” jól olvassuk-e „magunkat”, de még inkább: a politikum jól olvas-e „minket”?!
Orbán Viktor szájából az elmúlt 11 évben legalább két ízben hangzott el idézet Karácsony Sándortól. Legutóbb talán éppen a cserkész központ avatóján. Okkal tehetjük fel, hogy ismeri munkásságát. Ha pedig ismeri munkásságát, akkor minden bizonnyal ismernie kell a magyar néplelket is. Ezen állításból fakad a fenti két, fordított irányú kérdésfeltevésünk.
A kormányzat elmúlt 11 évének elévülhetetlen érdeme, hogy az elmúlt 500 évet tekintve a társadalom általánosságban, és ennyire széles tömegeit tekintve soha olyan jó létben nem élt, mint a covid előtti utolsó békeévben. A cigányság egy jelentős százaléka is akkorát lépett előre, amelyre az ő 500 éves hazai történetükben nem volt példa. Bár gazdasági számokat tekintve Bogár László az 1978. évet tartja a csúcsnak, ehhez képest mégis inkább a közérzetre alkalmasabb hagyatkozni. Márpedig 1978-ban nem volt jellemző, hogy a gyári munkások tömegei autóval jártak volna be dolgozni, nem volt jellemző a családonkénti nem egy, hanem esetlegesen a két autó, ahogyan nem volt jellemző a családonkénti 2-3 méteres képátmérőjű nagy otthoni, és a mindenki zsebében ott lapuló kis televízió sem.
500 év óta talán először, de a „magyarnak” van vesztenivalója. Ne tessenek ezzel visszaélni!
Sokan azt várják, illetőleg értetlenül kérdezik, hogy ha már – az egyébként forradalmi – francia, az olasz, de már az osztrák is az utcán van, a rebellis magyar miért nincs?! Sőt! Már a cseh és a tót is! Akkor mi is történik itt?
Karácsony Sándor után szabadon: adott a jelenlegi határok között majd 10 millió autonóm kisegzisztencia, aki a vázolt jóléte okán éppen azon van, hogy védje az összekuporgatott „tyúkpiszkos sejhaját”.
Eleve alaptermészetünk a passzív rezisztencia, ami a gyakorlatban abban is megnyilvánul, vagy megnyilvánulhat, hogy
a magyar a végletekig hátrál, kivár, elmegy a falig, megvárja, míg nincs más kiút, míg sarokba nem szorítják. Ebből adódik az is, hogy mindig a kiskapukat, a kibúvókat keresi – egyénileg, individuálisan. Hát még akkor, amikor sok száz éve először viszonylagos jólétben él, és van mit veszítenie.
Ez jelent más idősíkon való gondolkozást is. Kérdés jelen helyzetben: mennyi ideje van a magyarnak? Merthogy 10 millió autonóm kisegzisztenciát kell a sarokba szorítani úgy, hogy vesztenivalóját érezze, és ne találja meg egyénileg a kiskaput. Majd mindennek még egy nagy egésszé össze kell kovácsolódnia.
A kérdés úgy hangzik: ha, és amennyiben a magyar miniszterelnök – Karácsony Sándort olvasva és ismerve – mindezt tudja, akkor e tudásával él, vagy visszaél?
Mert, ha visszaél, akkor tökéletesen érthető a lassú, minden napra kijutó leszalámizás, hogy az autonómiák megmaradjanak azok, amik: nem teljesen sarokba szorított, sok vesztenivalóval bíró individuumok, de egy céllal, és akarattal összekovácsolt tömeg sohasem.
Ellenben, ha nem visszaél, akkor mégiscsak rosszul olvas „minket”.
A Szilaj Csikó – elsősorban Botos Gregory Zoltán, Varga Domokos György, és Vukics Ferenc írásai nyomán
– megadta a tudományos alapot (oltástól független immunitás) arra, hogy a kezében fecskendőt tartó „Disznófejű Nagyúr” háta mögött megnyíljanak azok a jogi kiskapuk, ahol két magyar össze tud kacsintani… Lesznek ilyen kiskapuk, vagy perekkel kell ezeket kikényszeríteni? Ha a politikum a tömegekre vár, jelen helyzetben bizonyosan rosszul olvas „minket”.
Mert előbb, vagy utóbb – történelmünket ismerve – mégiscsak lesz „tömeg”, ami – néplelkéből, természetéből adódóan – a legváratlanabb dolgokra képes. Csak aztán nehogy túl késő legyen…!
(Szilaj Csikó)
Következik:
Jogi tanácsok oltásra kötelezettek számára – IV. rész (Szilaj Csikó)
Kapcsolódó írásunk:
