Kibertéri demokrácia ‒ Pluralista poszt-párti rendszer ‒ Pokol prof fészes bejegyzései...

Pokol Béla

Két friss nyilvános gondolatfutama azonos témában, a minden szempontból új helyzetről, amikor a klasszikus többpárti demokrácia már elavult, mert mindenkit beránt a közbeszédbe a technológia. A szemünk előtt bontakozik ki, amiről néhány éve vészharangot rángatva próbáljuk/tuk felvilágosítani a népet, azaz a digitális diktatúra érkeztére. ‒ Tallián Hedvig ajánlója

Kibertéri demokrácia

(A többpárti demokrácia leváltása: platformdemokrácia, influenszer-demokrácia, az érzelmi hergelés demokráciája stb.)

dopsteSonr34itiag2ch74u54u64a190g31móc2c065tc4lifth2ilc 9t5. 

A fizikai téri demokráciában össze kellett hozni az embereket politizálni, és ez kb. az 1800-as évek második felétől a politikai pártok létrejöttét hozta magával. Köztereken a tömegeknek hangosbeszélőbe szónokolva a választások előtt jótorkú népvezérek érveltek, de tartósan a szellemibb közösség párttagságot vállalva is képezte magát egy-egy politikai világkép mentén, míg a nép nagyobb része azért úri huncutságnak tekintve a politikát, legfeljebb csak a szavazáson vett részt, de ezen is csak az aktívabbak.

Ez változott meg az ezredforduló óta kiterjedt internetvilág létrejöttével,

mely közösségi médiát hozott létre a kibertéri platformokon, mint a Meta/facebook, Twitter, Instagram stb., és

lassanként az emberiség nagyobb része a fizikai téri kommunikációt átcserélve – mára öt-hatmilliárd ember – a könnyen elérhető közösségi médián kommunikál napi sok órán át.

Ezzel a korábbi egymástól elválasztott emberek sokszorosává növelték társadalmi csoportokba bekötöttségüket, és naponta a többszörösére növelték korábbi kommunikációs mennyiségüket is. Ezzel pedig közvetlenül elérhetővé váltak a politikai cselekvésre.

Nem kell már pártoknak és politikai sajtónak ösztökélni őket a politikai állásfoglalásra és a szavazásban részvételre, mert a kibertéri platformokon a közösségi médiában a figyelemért versengő influenszerek felhergelő információkkal és képekkel, videókkal könnyen rá tudják venni az érzelmi felháborodásra az egyszerű embereket, és főként a tapasztalatlan fiatalokat.

A politikai konkurens politikusok fényűző házait, drága ruháit, luxusautóit, üdülőit stb. stb. új és új oldalról mutatva, az erkölcsi fertő légkörébe tudják helyezni őket, majd helyükbe lépve a kormányhatalomba bemutatják az állami hivatalaik luxusát, mintegy az alsó tömegek nyomorának ellenoldalaként,

és a nép vért kíván, alig várja, hogy szavazhasson, és elkergesse ezeket az alávalókat.

Magyarországon most épp itt tartunk, az eddigi ellenzéki pártok jórészt megszűntek, az új győztes kormányfő lényegében csak biodiszletnek vásárolt egy üres pártot, hogy elindulhasson a választásokon, de igazán az nem is működött, és most sincs szüksége rá. Az eddig kormányzó Fidesz sok év alatt kiépített, sok tízezres centralizált pártszervezettel alaposan legyőzve a pártnélküli ellenfele által a kibertéri influenszer seregével és Messiásként hypolva csak tanácstalanul néz körül, hogy mi van itt.

Félek, hogy csak azt mondhatom,

a többpárti küzdelmek demokráciájának vége van itt, és a kibertéri influenszer demokrácia jött el.

És sajnos nem mondhatjuk azt sem Churchill híres mondását kitoldva, miszerint „A demokrácia uraim egy rossz dolog, de jobbat még nem találtak ki!”, és hogy ez most jobb lenne, mert

sajnos ez csak rosszabb lett. De sokkal.

Hordószónokok hordóikról a kibertéri platformok médiáinak podcastjaiba költöztek át,

habzószájú szociopaták influenszerkedve korábban soha nem látott mértékben tudják hergelni a politikailag eddig jórészt passzív és tájékozatlan néprészeket, főként fiatalokat, és sokszázezres elérést érnek el érzelmi hergeléseikkel.

Ez nálunk most csak az elindulás, de a kibertéri világ berendezkedésével ez tartósnak ígérkezik, és még nem látható, hogy mi lenne a gyógyulás útja.

---

Pluralista poszt-párti rendszer

osptdSreonhf1600aum7t7.0gu4 i9móiai04fth105g7ac0146mfm9mlaag.

Ha örülünk, ha nem, de a kibertérbe és az itteni közösségi médiákra milliószámra átköltözésünk a véleményszabadsággal együtt feleslegessé teszi a többpártrendszert. Kb. 150 éve azért kezdtek terjedni a politikai pártok az államhatalom puhulásával a véleményszabadság felé a nyugati világ országaiban, mert a sokszázezres egyívású véleményt csak pártközvetítésekkel lehetett egybeszervezni. Ahogy a tömegsajtó is kellett a sokmilliós véleménysokaságból a közvélemény kialakítására. Ám az ezredfordulótól felgyorsuló, fizikai térből kibertéri platformok közösségi médiáira átköltöző tömeges kommunikációk – mára világszerte a lakosság 60%-a, de a fiatalok 95%-a – napi sok órán át a közösségi médiában szórakozik, tanul, politizál stb., és ezzel a közvetlen kommunikációs összeköttetéssel, illetve társadalomba bekötéssel a korábbi szervezeti közvetítések funkciótlanná válnak. Régebben például az egyéni tudósok sok-sok olvasás után írt tanulmányait más pályatársakkal folyóiratok és ezek szerkesztőségei kötötték össze, majd az összeköttetés könyvesboltokban és könyvtárakban folytatódott, és kb. három-négy év múlva a tanulmányok a közvetítési lépcsőket bejárva landolhattak a pályatársak íróasztalain.

Ma az academia.edu platform 300 millió résztvevővel és algoritmusokkal összekötve egy perc alatt lehetővé teszi a tanulmányod feltöltését, és az algoritmus a követőidnek rögtön kiküldi (nekem öt és félezer van jelenleg),

és ha pl. angolul is feltöltötted, akkor egy óra múlva már Kelet-Ázsiában is olvassák, és az algoritmus percek alatt visszajelzi, hogy kik és hányan olvassák éppen.

Kellenek nekem és sok-sok millió így publikálónak könyvkiadók, folyóiratkiadók, szerkesztőségek, könyvtárak, könyvesboltok? Nem, ezek feleslegessé váltak a kibertéri közvetlen összekötések révén, és mehetnek a múzeumokba és a skanzenekbe történelmi relikviaként.

Néhány év, és a jelzett út teljessé válásával ez az állítás evidencia lesz.

A politikai pártokkal hasonló a helyzet, bár itt azért lassabban mennek előre ezek a folyamatok, és egy sor nyilvánvaló komoly negatívumot is magukkal hoznak.

Néhány jól kommunikáló influenszer sokszázezres követői táborral

egy népvezér mentalitású ember mögé beállva hetek alatt fel össze tud gyűjteni a fennálló kormányzattal elégedetlen közvéleményt és milliós tömegeket, és az akár kormányra is kerülhet ezzel a siserehaddal. Ám így elmarad a 150 éves pártversengésből ismert alternatív politikus gárda összeszokott csapata, és kaotikus kormányzás kezdődik.

Lehet mondani, hogy ez evolúciós zsákutca pillanatnyilag, merthogy Magyarországon éppen ez van jelenleg, de

ez volt Matovicsék Szlovákiájában 2020-tól, míg két év alatt meg nem buktak emiatt.

De a sokmilliós tömegek közvetlen kommunikációs összeköttetése már tartósan itt marad, és a pártok közvetítése funkciótlanná válva hosszabb távon halálra van ítélve. Az azán a jövő kérdése lesz, hogy az életképes utód miként alakul majd ki.