Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2045)
Kinyújtózna már a világ, a háborús görcsöt
levetni, beszűkült a tudat is, csak ellenség
és barát van megkülönböztetve, semlegesnek
áruló lett a neve, pedig az a nagy többség.
Akik messze élnek, távol az ágyúzajtól, és
nem értik a szenvedély hevét, amivel mennek
azok ott egymásnak, rombolják le házaikat,
ölnek meg egymillió fiatalt mindkét oldalt.
Sőt idősebbekre is rájár már a rúd, és nem
futhatsz el a sorozás elől, szökevényeket
visszavisznek a frontra, újoncoknak három nap
az élet, mondják egyre rezzenéstelen arccal
haditudósítóvá előlépett csatornák
szakértői és mutatják helyszíni felvételek
tömegével, amint megsemmisül a tank és
minden más harci jármű, de civilt is használnak.
Ám a legnagyobb csapásokról csak távoli nagy
robbanás képe, a nagy füst jön át, szóban közlik
a rombolás mértékét, az áldozatok számát,
tudatosítják bennünk a fegyverek erejét.
Mindent fegyverré tesznek, minden érték arra megy
el, hogy fegyvert vásároljanak vagy termeljenek,
az egész gazdaság átáll háborút szolgálni,
szegényednek – a jó – kívülről támogatók is.
És biztatják a szenvedőket, hogy tartsanak ki,
szítják a gyűlöletet a támadók felé, hogy
ki kezdte, lesz a fontos kérdés, nem az, hogy álljon
meg öldöklés, mert annál semmi nem borzalmasabb.
Mennyi csonka család marad utána, árvák és özvegyek,
testi és lelki nyomorékok lövészárkokból
és lebombázott házakból, de már egyénekre
is vadásznak az elképesztő hatékony drónok.
Ha ez a civilizáció, hát ebből nem kér
senki, de mégis ráerőltetik fejlett világ
vezetői magukra, még nagyobb veszélyt nyakba
véve, ami – világos – minden, csak nem észszerű.
Mintha nem lennénk értelmes lények, és erőnket
csak harciasan lehetne kibontakoztatni,
pedig évszázezrek teltek békés építéssel,
lélek és szellem ma mellőzött virágzásával.
Utóhang:
És hiába tudjuk, kiknek a lelkén szárad ez
az egész, illetve nem tud megszáradni a vér,
mert újabb s újabb patakok nyílnak sebekből a
harctéren, felelősségre vonásra nincs esély.
Mert mások üzletéért áldozzák életüket
már nem is a hazájuk hősei, hanem remény
pislákoló lángjáé mindannyiunk számára,
ha ennek egyszer vége, soha többé háborút!
