KÖZÖSSÉG (Gavallér János verse)
- szilajcsiko
- 2022. jan. 25.
- 1 perc olvasás
KÖZÖSSÉG
Nyomainkat pusztákon száguldó por lepte, eltakarták mindent gyorsuló homokszemek, időtlenül kristálytiszta lelkünk gyöngyszemét. Hanghullámok vitték-hozták belső könnycseppjét lélekizzadásainknak.
Mikor jót akart minden születő gondolat, csecsemőként olvasott belőlünk a holnap. Bennünk rejtőzött mezőn csikó kacagása, nem aludt ki szemünkből a tűz ragyogása, messze csillag-gyökereink.
Mocsárban lubickoló csillagok mosolyában megérkezett minden üzenet: Szív-haza. Nem volt más szemszög. Közös ég.
2022.01.25.
