Már a Kelet–Magyarország is teret engedett a Petőfi-igazságnak... Mi lesz veletek, kincstári akadémikusok?
A Kelet–Magyarország mai számában jelent meg az alábbi, rövid könyvismerető. Nemere István Letört szárnyak c. könyvében boncolgatja Petőfink lehetséges szibériai életét.
„Elszánt történészek, irodalombarátok, újságírók eredtek az új szál nyomába, és döbbenetes felfedezésekkel álltak elő. Amelyeket a 'hivatalos' történelem szakembergárdája és az irodalomtudomány nem volt hajlandó elfogadni, sőt, lehetetlenné tették és teszik az új felfedezések gyakorlati bizonyítását is. Ebben a pártállami Magyar Tudományos Akadémia bizony szégyenteljes szerepet játszott, amiről részleteket az utószóban olvashatnak. Szaporodnak a bizonyítékok arról, hogy a leghíresebb magyar költőt sok száz másik magyarral együtt, Bécs legteljesebb egyetértésével szibériai fogságba hurcolták…” – olvashatjuk végre egy közmédium oldalán, még ha rögtön egy kis kiegészítenivalónk támad is.
Ugyanis nemcsak a pártállami MTA játszott szégyenteljes szerepet, hanem ugyanezt folytatja a többpárti demokratikus rendszerünk MTA-ja is.
„Vajon mit szólna Petőfi, ha látná, ki kapott Széchenyi-díjat?” – tette fel a kérdést Fuksz Sándor Szilaj Csikós jegyzetében.
„...március 15-én Hermann Róbert veszi át a Széchenyi-díjat? Aki egyik legismertebb tagadója a költő és sok más szabadságharcos honvéd szibériai elhurcoltatásának illetve a Hadtörténeti Intézet és Múzeum egyik felelős vezetőjeként még a téma kutatásának is. (...) Humorosnak nem nevezhető, cinikus megjegyzéseivel övezett kiszólásaival próbálja cáfolni a véleményével ellenkező nézeteket, sokszor már a becsületsértést súrolva. (Engem egy Görgei-véleményemért félbolondnak nevezett, Morvai Ferencet egyik előadásában futóbolondnak titulálta.) Logikailag 'megbicsakló' következtetésit néha meglepően hatásvadász képekkel illusztrálja (...) »ez szerintem meglehetősen erőteljes bizonyíték amellett, hogy Petőfi nem volt a foglyok között, akkor pedig nyilván csak a halottak között lehetett, ha csak el nem ment román vándorpópának az erdélyi havasokba...«"
Nos, senkinek se legyen kétsége: még néhány ilyen közmédiás, főáramú cikk, amilyen most a Kelet–Magyarországban jelent meg, és az MTA-tudósok arcára ráfagy a cinizmus pökhendi humora. Az elszánt történészeknek, irodalombarátoknak, újságíróknak – no és a szerkesztőknek legyen hála!
Varga Domokos György
Kapcsolódó cikkeink:
Vajon mit szólna Petőfi, ha látná, ki kapott Széchenyi-díjat? (Fuksz Sándor jegyzete)
Petőfi szibériai versei – Dalmay Árpád újságíró, tanár fordításában és előadásában
Megjelent Fuksz Sándor és Varga Domokos György közös könyve az eltitkolt Petőfiről
Tabuk, Titkok, Tények – Petőfi Szibériában – Fuksz Sándor (MVSZ Petőfi Bizottság) Egely Györgynek
Fuksz Sándor: Petőfi Sándor kálváriája és a szabadságharc hőseinek szibériai áldozata
Petőfi a mélyállam fogságában. Lehetséges-e fegyverletétel a 200. évfordulón?
